Sziasztok!
Bátorkodtam megnyitni egy új blogot, a címe: 'Little bit of Heaven'.
Ez a történet abban fog különbözni az eddigi két blogomtól, hogy ebben nem fog szerepelni semmilyen híresség.
A részeket előre írom és úgy rakom majd fel, szóval egy kis időbe beletelik, mire felkerül az első rész.
A prológus már fent van, akit érdekel nézzen be! :) xx
2013. január 12., szombat
2013. január 5., szombat
60. Fejezet
helloo valakik, akik még olvassák a storymat!
Ismét a bocsánatotokat kell kérnem, hogy megint ennyire elhúztam az új részt..mentségemre legyen, hogy elég zűrösek manapság a napjaim, és nem érzem magam valami fényesen az elmúlt időszakban. Se karácsonyra, se újévre nem tudtam nektek részt írni, ahogy terveztem..nagyon sajnálom..pótlásképp itt az új rész, remélem tetszeni fog nektek - ha nem azt is megértem..puszillak titeket xx
*Louis szemszöge*
- Mi ez a jó kedv? - nézett rám furán. - És ez a kedvesség? - kérdezte Niall röhögve, mire én jól oldalba vágtam.
- Áúúú..
- Nincs semmi... - vágtam rá, és neki álltam elkészíteni neki a szendvicset.
- Ööö.. Louis. - szólt közbe egy női hang. Oda néztem, és Vick állt a konyha ajtóba, a köntösömben.
- Igen? - kérdeztem zavartan.
- Már értem mi ez a jó kedv. - vágta rá Niall tátott szájjal.
- Tudnál segíteni? - intett felfele.
- Persze, mindjárt megyek.. - mondtam, majd ahogy Vick elment Niallre néztem, aki még mindig tátott szájjal nézett rám.
- Csukd be a szád. Ez nem az aminek látszik. - mondtam, majd elindultam a lépcső irányába. Még hallottam ahogy Niall utánam kiabál: - Ezt már nem tudod kimagyarázni!!! - elnevettem magam, de nem szóltam vissza neki, felmentem megnézni, hogy mibe kell segíteni.
Vick a fürdőszoba ajtónál állt.
- Mi a probléma? - kérdeztem mosolyogva.
Vick oda sétált a kádhoz, kinyitotta a csapot és alátette a kezét. - Nincs meleg víz...-mondta búskomoran.
Oda mentem, majd én is a víz alá dugtam a kezem - tényleg jég hideg volt.
- Nagyon sajnálom, mindjárt megpróbálok rajta segíteni.
Gondolom a szerelő fél nap, mire kijön a házhoz, úgyhogy neki álltam megjavítani én.
Amikor kész lett megnyitottam a csapot, majd dicső mosollyal az arcomon megállapítottam, hogy egy zseni vagyok! Sikerült megcsinálnom kevesebb mint fél óra alatt.
- Tessék hölgyem. - mondtam nevetve, és a kád felé mutattam.
Épp kisétáltam volna a fürdőből, amikor elém állt, becsukta az ajtót, elkattintotta a zárat majd felém fordult.
- A hős jutalmat érdemel... - mondta mosolyogva, megcsókolt és a kád felé kezdett el húzni.
Nem nagyon tudtam mit kezdjek azzal az érzéssel, ami hirtelen rám jött. Az egyik felem azt mondta, hogy el kéne utasítanom, hiszen amikor ruhát kerestem neki, és megtaláltam Eleanor régi ruháit, éreztem, hogy még hiányzik, és hogy a szívemnek egy kis részével még szeretem.. De a másik felem mégis azt súgta, hogy itt az idő túllépni rajta, és elfogadni, hogy az élet mindig megy tovább. Itt egy új esély, és kapnom kell rajta, így hát nem utasítottam el azt, ami ezek után következett.
*Niall szemszöge.*
A napokban két féle érzés keringett bennem..az öröm, és a bánat.
Nagyon örültem. Maddyvel a bradfordi bál óta nagyon jól kijövünk, folyamatosan randizunk. Általában étterembe megyünk - többnyire miattam, mert én imádok enni. Soha nem találkoztam még ilyen gyönyörű és kedves lánnyal, aki ráadásul egy rajongó, de mégis tud a jelenlétemben viselkedni.
Soha nem nyíltam még meg ennyire - és ilyen kevés idő alatt - valakinek. Amikor meglátom gyönyörű mosolyát, amikor magamhoz ölelem, és érzem finom illatát, amikor gyönyörű csokoládébarna szemei az enyémet pásztázzák, és amikor édes ajka az enyémmel párosul, az valami leírhatatlan boldogság számomra. Már most teljesen beleszerettem.
A másik, nagyon elszomorító ok az, hogy a legjobb barátom szívét összetörték, és teljesen maga alatt van miatta..egész nap ki sem mászik a szobából, nem eszik semmit, és örülünk, ha egy szót szól hozzánk, ha bemegyünk hozzá. Mivel a lélek erősítő duma nem jön be, inkább hagyjuk, hagy legyen egyedül, de nagy fájdalom nekem - és a banda többi tagjának is - hogy nem tudunk rajta segíteni.
Az egyik nap azonban meglepő dolog történt.
Épp a konyhában ettem a szendvicsemet - kivételesen egyedül voltam itt, Harry Amyvel Los Angelesben van, Zayn Perrie-nél aludt, Louis pedig a szobájában van a "nem az aminek látszik" csajjal, akit a bálon ismert meg, majd másnap reggel a fürdőben "segített" neki ..... - amikor Liam álmos fejjel leballagott, és leült velem szemben az asztalhoz. Nagy nehezen lenyeltem egy falatot, még a szendvics is kiesett a kezemből.
- Van kávé? - kérdezte, és egy nagyot ásított.
- Pe-pe-persze, adom.. - dadogtam, hiszen alig hittem el, hogy végre kijött a sötét zugából. Gyorsan kiöntöttem egy kis kávét és tejet egy bögrébe, megcukroztam, majd oda raktam Liam elé.
- Köszönöm. - mondta, és még egy mosoly is elhagyta a száját. Azt hittem, hogy álmodom. Az utóbbi időben pár szó alig jött ki belőle, nem hogy mosolyogni láttuk volna.
- A többiek? - kérdezte, és a kávéját szürcsölte.
- Öö... Zayn Perrie-nél, Harry Amyvel, Loui pedig.. - épp fejeztem volna be, de Liam közbevágott.
- Felszedett egy csajt? - kérdezte mosolyogva.
- Én nem tudok semmit, elvileg ez "nem az aminek látszik" - mutogattam a kezemmel, mire Liam felnevetett. Zene volt füleimnek ezt hallgatni.
Egész nap be nem állt a szája. Egyszerűen nem hittem el.
Épp a nappaliban ültünk, popcorn-t zabáltunk, és a Nagyfiúk-at néztük, amikor leballagott Louis azzal a múltkori csajjal.
- Sziasztok! - köszönt el a lány. Miután Louis kikísérte leült mellém a kanapéra, rámmosolygott, majd a fejével Liam felé intett, és kérdezett valamit, amit még én sem hallottam.
- Neked is szia Loui. - köszönt neki Liam nevetve - Társaságban nem illik súgdolózni.
- Bocs haver. Örülök, hogy megint köztünk vagy. - Louis felállt, majd átült Liam mellé, és átölelte.
Közösen néztük tovább a filmet, amikor megérkezett Zayn is Perrie-vel. Ők is bekapcsolódtak, majd megnéztünk még egy filmet, utána pedig videó játékoztunk - már unalmunkba, mire Perrie kitalálta, hogy menjünk el valahova bulizni.
*Amy szemszöge*
Össze vissza sétálgattam abban a hatalmas házban, de nem jutottam semerre. Egyre inkább úgy éreztem, hogy tényleg nem fogok letalálni magamtól, úgyhogy vissza mentem a szobába, ahol aludtam, és megkerestem Justin számát. Tényleg ott volt, ahova Selena tette, szóval nem volt nehéz dolgom.
Gyorsan beütöttem a számot, és már hívtam is.
- Haló?
- Szia Justin, Amy vagyok..
- Szia, már fel is keltél? - kérdezett vissza kedvesen. - Várj, kitalálom.. Nem találsz le?
- Pontosan. - nevettem.
- Akkor küldöm is Jolandát. - mondta, majd letette.
Fogalmam sem volt, ki az a Jolanda, de nem is nagyon érdekelt, hiányzott Harry, hozzá akartam bújni, érezni az illatát, és látni ahogy két szép szemével az enyémet kutatja, miután szorosan a karjaiba zárt.
Hamarosan megérkezett egy kedves nő, és lekísért a fiúkhoz. Harry és Justin az ebédlőben ültek, finoman szólva falták az előttük lévő étel halmot, amikor megláttak vigyorogva köszöntöttek, ahogy gondoltam - és vártam - Harry egyből a karjai közé zárt, én pedig csak bújtam hozzá, öleltem magamhoz, olyan erősen, mint egy kisgyerek aki végre vissza kapta a rég nem látott plüssmackóját. Harry egy pillanatra el akart húzódni, hogy a szemembe nézhessen, de én még jobban ragaszkodtam hozzá, derekánál még jobban szorítottam magamhoz. Erre ő válaszképpen felkuncogott, majd egy puszit nyomott a fejem búbjára. Amikor egy ki rés keletkezett közöttünk lehajolt, nyomott a számra egy erőteljes csókot, majd oda húzott az ebédlő asztalhoz.
- Ön mit kér reggelire kisasszony? - kérdezte Jolanda miután látta, hogy már vége a kis "románcunknak".
- Öhm, a tojás rántotta tökéletesen megfelel. - mondtam, mivel nem voltam olyan éhes, és most különösebben nem is érdekelt az, hogy mit eszek, hiszen itt ült mellettem a személyesen nekem rendelt csoda. 5 perc múlva már előttem is volt az étel.
Egyszerűen nem bírtam nyugton hagyni enni Harry-t. Folyamatosan ölelgettem, csókolgattam, és bökdöstem amikor nem adott puszit.
- Rajtatok tényleg látszik, hogy mennyire szeretitek egymást. - szólalt meg egy kis idő után Jus, erre mi mindketten egy visszafogott mosollyal válaszoltunk.
Hirtelen megcsörrent a telefonom -"Anya hív" - Amint megláttam ki keres, idegesen felszisszentem.
- Hallo? - szóltam bele félénken.
- Emilie Amy Stewart!! - szinte hallottam ahogy anyámnak forr az agyvize. - Hol a fenében vagy??!
- Anya, meg tudom magyarázni - kezdtem volna el, de anya olyan szintem ordított velem a telefonban, hogy azt se tudtam mit akartam az előbb mondani. Szerintem egyre jobban görcsbe rándult az arcom a hangjától, majd szétrepesztette a dobhártyámat... ekkor Harry kikapta a telefont a kezemből, és kiment a nappaliba.
Pár perc múlva vissza jött, nyomott egy puszit a számra, letette a kezem mellé a telefont és folytatta az evést.
- És? Mit mondott?? - kérdezősködtem.
- Semmiht ahzth hoggyh vigyházhak rahd ésh hotyh vigyhelekh éphshegbehn hazza. - mondta teli szájjal.
Erre Justin elnevette magát, és pedig nagyon de nagyon megkönnyebbültem.
Ismét a bocsánatotokat kell kérnem, hogy megint ennyire elhúztam az új részt..mentségemre legyen, hogy elég zűrösek manapság a napjaim, és nem érzem magam valami fényesen az elmúlt időszakban. Se karácsonyra, se újévre nem tudtam nektek részt írni, ahogy terveztem..nagyon sajnálom..pótlásképp itt az új rész, remélem tetszeni fog nektek - ha nem azt is megértem..puszillak titeket xx
*Louis szemszöge*
- Mi ez a jó kedv? - nézett rám furán. - És ez a kedvesség? - kérdezte Niall röhögve, mire én jól oldalba vágtam.
- Áúúú..
- Nincs semmi... - vágtam rá, és neki álltam elkészíteni neki a szendvicset.
- Ööö.. Louis. - szólt közbe egy női hang. Oda néztem, és Vick állt a konyha ajtóba, a köntösömben.
- Igen? - kérdeztem zavartan.
- Már értem mi ez a jó kedv. - vágta rá Niall tátott szájjal.
- Tudnál segíteni? - intett felfele.
- Persze, mindjárt megyek.. - mondtam, majd ahogy Vick elment Niallre néztem, aki még mindig tátott szájjal nézett rám.
- Csukd be a szád. Ez nem az aminek látszik. - mondtam, majd elindultam a lépcső irányába. Még hallottam ahogy Niall utánam kiabál: - Ezt már nem tudod kimagyarázni!!! - elnevettem magam, de nem szóltam vissza neki, felmentem megnézni, hogy mibe kell segíteni.
Vick a fürdőszoba ajtónál állt.
- Mi a probléma? - kérdeztem mosolyogva.
Vick oda sétált a kádhoz, kinyitotta a csapot és alátette a kezét. - Nincs meleg víz...-mondta búskomoran.
Oda mentem, majd én is a víz alá dugtam a kezem - tényleg jég hideg volt.
- Nagyon sajnálom, mindjárt megpróbálok rajta segíteni.
Gondolom a szerelő fél nap, mire kijön a házhoz, úgyhogy neki álltam megjavítani én.
Amikor kész lett megnyitottam a csapot, majd dicső mosollyal az arcomon megállapítottam, hogy egy zseni vagyok! Sikerült megcsinálnom kevesebb mint fél óra alatt.
- Tessék hölgyem. - mondtam nevetve, és a kád felé mutattam.
Épp kisétáltam volna a fürdőből, amikor elém állt, becsukta az ajtót, elkattintotta a zárat majd felém fordult.
- A hős jutalmat érdemel... - mondta mosolyogva, megcsókolt és a kád felé kezdett el húzni.
Nem nagyon tudtam mit kezdjek azzal az érzéssel, ami hirtelen rám jött. Az egyik felem azt mondta, hogy el kéne utasítanom, hiszen amikor ruhát kerestem neki, és megtaláltam Eleanor régi ruháit, éreztem, hogy még hiányzik, és hogy a szívemnek egy kis részével még szeretem.. De a másik felem mégis azt súgta, hogy itt az idő túllépni rajta, és elfogadni, hogy az élet mindig megy tovább. Itt egy új esély, és kapnom kell rajta, így hát nem utasítottam el azt, ami ezek után következett.
*Niall szemszöge.*
A napokban két féle érzés keringett bennem..az öröm, és a bánat.
Nagyon örültem. Maddyvel a bradfordi bál óta nagyon jól kijövünk, folyamatosan randizunk. Általában étterembe megyünk - többnyire miattam, mert én imádok enni. Soha nem találkoztam még ilyen gyönyörű és kedves lánnyal, aki ráadásul egy rajongó, de mégis tud a jelenlétemben viselkedni.
Soha nem nyíltam még meg ennyire - és ilyen kevés idő alatt - valakinek. Amikor meglátom gyönyörű mosolyát, amikor magamhoz ölelem, és érzem finom illatát, amikor gyönyörű csokoládébarna szemei az enyémet pásztázzák, és amikor édes ajka az enyémmel párosul, az valami leírhatatlan boldogság számomra. Már most teljesen beleszerettem.
A másik, nagyon elszomorító ok az, hogy a legjobb barátom szívét összetörték, és teljesen maga alatt van miatta..egész nap ki sem mászik a szobából, nem eszik semmit, és örülünk, ha egy szót szól hozzánk, ha bemegyünk hozzá. Mivel a lélek erősítő duma nem jön be, inkább hagyjuk, hagy legyen egyedül, de nagy fájdalom nekem - és a banda többi tagjának is - hogy nem tudunk rajta segíteni.
Az egyik nap azonban meglepő dolog történt.
Épp a konyhában ettem a szendvicsemet - kivételesen egyedül voltam itt, Harry Amyvel Los Angelesben van, Zayn Perrie-nél aludt, Louis pedig a szobájában van a "nem az aminek látszik" csajjal, akit a bálon ismert meg, majd másnap reggel a fürdőben "segített" neki ..... - amikor Liam álmos fejjel leballagott, és leült velem szemben az asztalhoz. Nagy nehezen lenyeltem egy falatot, még a szendvics is kiesett a kezemből.
- Van kávé? - kérdezte, és egy nagyot ásított.
- Pe-pe-persze, adom.. - dadogtam, hiszen alig hittem el, hogy végre kijött a sötét zugából. Gyorsan kiöntöttem egy kis kávét és tejet egy bögrébe, megcukroztam, majd oda raktam Liam elé.
- Köszönöm. - mondta, és még egy mosoly is elhagyta a száját. Azt hittem, hogy álmodom. Az utóbbi időben pár szó alig jött ki belőle, nem hogy mosolyogni láttuk volna.
- A többiek? - kérdezte, és a kávéját szürcsölte.
- Öö... Zayn Perrie-nél, Harry Amyvel, Loui pedig.. - épp fejeztem volna be, de Liam közbevágott.
- Felszedett egy csajt? - kérdezte mosolyogva.
- Én nem tudok semmit, elvileg ez "nem az aminek látszik" - mutogattam a kezemmel, mire Liam felnevetett. Zene volt füleimnek ezt hallgatni.
Egész nap be nem állt a szája. Egyszerűen nem hittem el.
Épp a nappaliban ültünk, popcorn-t zabáltunk, és a Nagyfiúk-at néztük, amikor leballagott Louis azzal a múltkori csajjal.
- Sziasztok! - köszönt el a lány. Miután Louis kikísérte leült mellém a kanapéra, rámmosolygott, majd a fejével Liam felé intett, és kérdezett valamit, amit még én sem hallottam.
- Neked is szia Loui. - köszönt neki Liam nevetve - Társaságban nem illik súgdolózni.
- Bocs haver. Örülök, hogy megint köztünk vagy. - Louis felállt, majd átült Liam mellé, és átölelte.
Közösen néztük tovább a filmet, amikor megérkezett Zayn is Perrie-vel. Ők is bekapcsolódtak, majd megnéztünk még egy filmet, utána pedig videó játékoztunk - már unalmunkba, mire Perrie kitalálta, hogy menjünk el valahova bulizni.
*Amy szemszöge*
Össze vissza sétálgattam abban a hatalmas házban, de nem jutottam semerre. Egyre inkább úgy éreztem, hogy tényleg nem fogok letalálni magamtól, úgyhogy vissza mentem a szobába, ahol aludtam, és megkerestem Justin számát. Tényleg ott volt, ahova Selena tette, szóval nem volt nehéz dolgom.
Gyorsan beütöttem a számot, és már hívtam is.
- Haló?
- Szia Justin, Amy vagyok..
- Szia, már fel is keltél? - kérdezett vissza kedvesen. - Várj, kitalálom.. Nem találsz le?
- Pontosan. - nevettem.
- Akkor küldöm is Jolandát. - mondta, majd letette.
Fogalmam sem volt, ki az a Jolanda, de nem is nagyon érdekelt, hiányzott Harry, hozzá akartam bújni, érezni az illatát, és látni ahogy két szép szemével az enyémet kutatja, miután szorosan a karjaiba zárt.
Hamarosan megérkezett egy kedves nő, és lekísért a fiúkhoz. Harry és Justin az ebédlőben ültek, finoman szólva falták az előttük lévő étel halmot, amikor megláttak vigyorogva köszöntöttek, ahogy gondoltam - és vártam - Harry egyből a karjai közé zárt, én pedig csak bújtam hozzá, öleltem magamhoz, olyan erősen, mint egy kisgyerek aki végre vissza kapta a rég nem látott plüssmackóját. Harry egy pillanatra el akart húzódni, hogy a szemembe nézhessen, de én még jobban ragaszkodtam hozzá, derekánál még jobban szorítottam magamhoz. Erre ő válaszképpen felkuncogott, majd egy puszit nyomott a fejem búbjára. Amikor egy ki rés keletkezett közöttünk lehajolt, nyomott a számra egy erőteljes csókot, majd oda húzott az ebédlő asztalhoz.
- Ön mit kér reggelire kisasszony? - kérdezte Jolanda miután látta, hogy már vége a kis "románcunknak".
- Öhm, a tojás rántotta tökéletesen megfelel. - mondtam, mivel nem voltam olyan éhes, és most különösebben nem is érdekelt az, hogy mit eszek, hiszen itt ült mellettem a személyesen nekem rendelt csoda. 5 perc múlva már előttem is volt az étel.
Egyszerűen nem bírtam nyugton hagyni enni Harry-t. Folyamatosan ölelgettem, csókolgattam, és bökdöstem amikor nem adott puszit.
- Rajtatok tényleg látszik, hogy mennyire szeretitek egymást. - szólalt meg egy kis idő után Jus, erre mi mindketten egy visszafogott mosollyal válaszoltunk.
Hirtelen megcsörrent a telefonom -"Anya hív" - Amint megláttam ki keres, idegesen felszisszentem.
- Hallo? - szóltam bele félénken.
- Emilie Amy Stewart!! - szinte hallottam ahogy anyámnak forr az agyvize. - Hol a fenében vagy??!
- Anya, meg tudom magyarázni - kezdtem volna el, de anya olyan szintem ordított velem a telefonban, hogy azt se tudtam mit akartam az előbb mondani. Szerintem egyre jobban görcsbe rándult az arcom a hangjától, majd szétrepesztette a dobhártyámat... ekkor Harry kikapta a telefont a kezemből, és kiment a nappaliba.
Pár perc múlva vissza jött, nyomott egy puszit a számra, letette a kezem mellé a telefont és folytatta az evést.
- És? Mit mondott?? - kérdezősködtem.
- Semmiht ahzth hoggyh vigyházhak rahd ésh hotyh vigyhelekh éphshegbehn hazza. - mondta teli szájjal.
Erre Justin elnevette magát, és pedig nagyon de nagyon megkönnyebbültem.
*
Selena hamarosan megérkezett, épp, hogy adott egy puszit Justinnak, köszönt Harrynek, és már rángatott is ki az ajtón, hogy elvigyen "átváltoztatni".
Beültünk a kocsijába, és hamarosan megérkeztünk a célpontjához.....
2013. január 1., kedd
when the burden on your shoulder is too difficult..
HAPPY NEW YEAR EVERYONE!
Köszönöm, hogy 2012-ben olvasóim voltatok, remélem ezt a jó szokást megtartjátok ebben az évben is.:)
Kívánok az olvasóknak 12 hónap egészséget 52 hét szerencsét, 365 nap nyugalmat, 8760 óra szerelmet, 525600 boldog perce, és kevesebb émelygést, fejfájást és hányingert, mint ami most nekem van...
"Éreztél már olyan igazi, mély és csendes nyugalmat? Azt a meghittet, mikor kiülsz egy mező, vagy a tengerpart szélére, eggyé válsz a természettel, vagy zenélsz, vagy rajzolsz, fotózol...bármit csinálsz az te vagy és ez jó." - Defective Love
"A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám mozdulatlan óceánba."
Köszönöm, hogy 2012-ben olvasóim voltatok, remélem ezt a jó szokást megtartjátok ebben az évben is.:)
Kívánok az olvasóknak 12 hónap egészséget 52 hét szerencsét, 365 nap nyugalmat, 8760 óra szerelmet, 525600 boldog perce, és kevesebb émelygést, fejfájást és hányingert, mint ami most nekem van...
... amikor a teher, ami a válladon van egyre nehezebb, és nehezebb
lesz, míg már nem bírod tovább tartani, hirtelen összecsuklasz..mintha beszakadna alattad a föld, és elnyelne. Mintha zuhannál lefelé, egyre mélyebbre.
Fájdalmat és csalódottságot érzel, egész nap csak fekszel az ágyba
tehetetlenül, nem beszélsz senkivel, elzárod magad a külvilágtól, és várod, hogy a csoda magától megtörténjen ... - amy xx
"Éreztél már olyan igazi, mély és csendes nyugalmat? Azt a meghittet, mikor kiülsz egy mező, vagy a tengerpart szélére, eggyé válsz a természettel, vagy zenélsz, vagy rajzolsz, fotózol...bármit csinálsz az te vagy és ez jó." - Defective Love
"A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám mozdulatlan óceánba."
2013. Please...Be better!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)