Sziasztok!
Eléggé megkésve, de meghoztam a kövi részt!
Jó olvasást!:) xxx
[Ha olvasod a blogom, kérlek csatlakozz a csoportba:
What Makes You Beautiful]
*Amy szemszöge*
Amikor reggel felébredtem, még nem nyitottam ki a szemem.
Élveztem a pihe puha ágy nyújtotta komfort érzést, és a reggeli Los Angeles-i napsugarak erejét az arcomon. Nyújtózkodtam egyet, majd oldalra fordultam, és a kezemmel Harry után kutattam.
De nem találtam magam mellett senkit, csak egy félbe hajtott papírt.
Kipattant a szemem. Megfogtam a lapot, majd a még homályosan látó, alig nyíló, kipihent, de még is álmos szemeimmel a lapom lévő szöveget kezdtem el pásztázni.
"Ha kell valami, vagy nem találsz le, a telefon mellett megtalálod a házvezető nő, és Justin számát is. El kellett mennem, de ebédre vissza érek, és kezdődhet a nagy átalakítás. Selena xx"
Most kapcsoltam. Tegnap este nem Harryvel, hanem Selenával aludtam el. A csacsogás, zabálás, és mozizás közepette megbeszéltük, hogy ma elmegyünk plázázni, és segít majd "átalakulni", ugyanis tartok Edwardtól.
De ha én Sellel aludtam, hol lehet Harry ?
*Louis szemszöge*
- Egy idegen lány fekszik az ágyamban, és én nem emlékszem semmire. -
Elég hamar kiszúrta, hogy a szobában mindenfelé ruhadarabok hevernek. Gondolom ebből a tegnap esti eseményeket is leszűrte. Össze vagyok zavarodva. Majd szétrobban a fejem, azt sem tudom mikor, vagy hogy kerültem haza, nem hogy azt, hogy is ismertem meg ezt a lányt.
- Figyelj...- kezdtük el egyszerre.
- Mond te..- szólaltam meg hirtelen.
- Nem, mond te. - mondta mosolyogva...
. Victoria. Igen, azt hiszem ez a neve. Úristen, még a nevét sem tudom biztosra. Hogy lehetek ilyen épelméjű ??
- Szóval... - kezdtem bele. - Először is ne haragudj rám, a faragatlanságom miatt, de olyan hülye vagyok, vagy csak annyira be voltam rúgva, hogy nem igazán emlékszem a nevedre...
- Igazából... - kezdett bele - Nekem sem rémlik a te neved. - röhögte el magát, és ezen én is felnevettem.
- Szuper. Akkor kedves ismeretlen. Szeretnélek kárpótolni a tegnap este történtek miatt, és meghívni ebédre. Van kedved hozzá?
- Igen, kedves uram. - mondta nevetve.
- Nagyszerű!
- Viszont van egy kis gond... - kezdte a lány.
- Micsoda?
- Szakadt koktélruhába vagy meztelenül nem nagyon szeretek nyilvánosan ebédelni... - mutatott a földön heverő ruhadarabokra.
- Jaaa.. - nevettem el magam, és gondolom egy kicsit elpirultam. - Hát azt hiszem ezen segíthetünk. - Tudtam, hogy Eleanornak maradtak még itt ruhái, odasétáltam a szekrényhez, kicsit fájt, amikor megpillantottam az ő ruháit, felszínre hozták bennem a pár hónapos - még fájó - sérelmeket, és egy kicsit úgy éreztem, hogy a sebeim ismét felszakadtak. Mindezzel nem törődve kihalásztam egy farmert meg egy pólót, és próbáltam erőt venni magamon, hiszen kicsit sem nézne ki hülyén, ha elsírnám magam az előtt a lány előtt, akit egy perccel ezelőtt hívtam randira. El kell felejtenem Eleanor-t, az alkalom adott, már csak kapnom kell rajta... - Ezek még régen maradtak itt, kölcsön adhatom. Szerintem passzol a méret. - mondtam kacéran, felemeltem az égbe a ruhákat, majd V. felé lendítettem őket.
- Tök jó. - mondta, majd azzal a lendülettel el is kapta őket.
- Akkor én most kimegyek, hagylak készülődni. A mosdót a folyosó végén találod. Ha belebotlasz egy-két srácba ne ijedj meg! - mondtam nevetve. - Ja. És ha kell valami, lenn megtalálsz.- tettem hozzá, és kisétáltam a szobából.
- Oké. Köszönöm! - mosolygott.
Lecaflattam a lépcsőn a két üres kávés bögrével a kezemben, épp a konyhába akartam vinni őket, de ahogy fordultam volna be az ajtón, Niall nekem jött egy óriás szendviccsel a kezében amiből persze, hogy minden szanaszét szóródott a padlóra.
- Basszus Loui a kajám!!! - kiáltott fel Niall, és a darabokat szedegette.
- Basszus Niall, a bögréim! - mutattam a padlóra, ugyanis az "ütközésnél" mind a két bögre kiesett a kezemből egyenesen a padlóra, és apró szilánkokra tört.
- Bocsi!
- Semmi baj - nevettem. - Gyere, csinálok neked másik szendvicset! - mondtam mosolyogva.
- Mi ez a jó kedv? - nézett rám furán. - És ez a kedvesség? - kérdezte röhögve, mire én oldalba vágtam.
- Ááá... semmi... - vágtam rá.
- Ööö.. Louis. - szólt közbe egy női hang. Oda néztem, és Vick állt a konyha ajtóba, a köntösömben.
- Igen? - kérdeztem zavartan.
- Már értem mi ez a jó kedv. - vágta rá Niall tátott szájjal.
- Tudnál segíteni? - intett felfele.
- Persze, mindjárt megyek.. - mondtam, majd ahogy Vick elment Niallre néztem, aki még mindig tátott szájjal nézett rám.
- Csukd be a szád. Ez nem az aminek látszik. - mondtam, majd elindultam a lépcső irányába. Még hallottam ahogy Niall utánam kiabál: - Ezt már nem tudod kimagyarázni!!! - elnevettem magam, de nem szóltam vissza neki, felmentem megnézni, hogy mibe kell segíteni.
*Liam szemszöge*
Fel mentem Twitterre, és meglepődve pásztáztam, hogy az emberek már
tudják, mi történt. Megfogta a figyelmemet a világtrendek oszlopa.
Volt ott "StayStrongLiam", "YouAreStrongLiam", "WeLoveYouLiam", és egyéb mások, amik boldogsággal töltöttek el.
Elkezdtem tweetelni a következőt:
"Köszönöm nektek, hogy sosem hagytok el. Szeretlek titeket. xxx"
Letettem a megakütyüt, és kifelé indultam a szobából, amikor valami bele állt a talpamba.
Az a gyűrű volt, amit Danielle-nek szántam, amivel feleségül akartam kérni. Még tegnap este hajítottam el. Nem vettem fel, ott hagytam egyedül, ahogy Danielle hagyott engem, és kimentem a szobából.
