Ha a blog olvasója vagy, kérlek csatlakozz ide:
FACEBOOK CSOPORT
FACEBOOK CSOPORT
2012. december 28., péntek
2012. december 26., szerda
Sziasztok! Amint látjátok a főszereplő karakterét megváltoztattam...de azt, hogy miért, csak a következő fejezetekben tudjátok majd meg! Remélem jól telik mindenkinek a szünet, és mindenkinek boldog karácsonya van! Igyekszem hamar hozni a fejezeteket, csak hát nálam is beköszöntött a Jézuska, és szeretném ezt az időt a családommal és a barátaimmal tölteni. Kellemes ünnepeket mindenkinek még egyszer! :) xx
2012. december 21., péntek
2012. december 20., csütörtök
59. Fejezet
Sziasztok!
Eléggé megkésve, de meghoztam a kövi részt!
Jó olvasást!:) xxx
[Ha olvasod a blogom, kérlek csatlakozz a csoportba: What Makes You Beautiful]
*Amy szemszöge*
Amikor reggel felébredtem, még nem nyitottam ki a szemem.
Élveztem a pihe puha ágy nyújtotta komfort érzést, és a reggeli Los Angeles-i napsugarak erejét az arcomon. Nyújtózkodtam egyet, majd oldalra fordultam, és a kezemmel Harry után kutattam.
De nem találtam magam mellett senkit, csak egy félbe hajtott papírt.
Kipattant a szemem. Megfogtam a lapot, majd a még homályosan látó, alig nyíló, kipihent, de még is álmos szemeimmel a lapom lévő szöveget kezdtem el pásztázni.
"Ha kell valami, vagy nem találsz le, a telefon mellett megtalálod a házvezető nő, és Justin számát is. El kellett mennem, de ebédre vissza érek, és kezdődhet a nagy átalakítás. Selena xx"
Most kapcsoltam. Tegnap este nem Harryvel, hanem Selenával aludtam el. A csacsogás, zabálás, és mozizás közepette megbeszéltük, hogy ma elmegyünk plázázni, és segít majd "átalakulni", ugyanis tartok Edwardtól.
De ha én Sellel aludtam, hol lehet Harry ?
*Louis szemszöge*
- Egy idegen lány fekszik az ágyamban, és én nem emlékszem semmire. -
Elég hamar kiszúrta, hogy a szobában mindenfelé ruhadarabok hevernek. Gondolom ebből a tegnap esti eseményeket is leszűrte. Össze vagyok zavarodva. Majd szétrobban a fejem, azt sem tudom mikor, vagy hogy kerültem haza, nem hogy azt, hogy is ismertem meg ezt a lányt.
- Figyelj...- kezdtük el egyszerre.
- Mond te..- szólaltam meg hirtelen.
- Nem, mond te. - mondta mosolyogva.... Victoria. Igen, azt hiszem ez a neve. Úristen, még a nevét sem tudom biztosra. Hogy lehetek ilyen épelméjű ??
- Szóval... - kezdtem bele. - Először is ne haragudj rám, a faragatlanságom miatt, de olyan hülye vagyok, vagy csak annyira be voltam rúgva, hogy nem igazán emlékszem a nevedre...
- Igazából... - kezdett bele - Nekem sem rémlik a te neved. - röhögte el magát, és ezen én is felnevettem.
- Szuper. Akkor kedves ismeretlen. Szeretnélek kárpótolni a tegnap este történtek miatt, és meghívni ebédre. Van kedved hozzá?
- Igen, kedves uram. - mondta nevetve.
- Nagyszerű!
- Viszont van egy kis gond... - kezdte a lány.
- Micsoda?
- Szakadt koktélruhába vagy meztelenül nem nagyon szeretek nyilvánosan ebédelni... - mutatott a földön heverő ruhadarabokra.
- Jaaa.. - nevettem el magam, és gondolom egy kicsit elpirultam. - Hát azt hiszem ezen segíthetünk. - Tudtam, hogy Eleanornak maradtak még itt ruhái, odasétáltam a szekrényhez, kicsit fájt, amikor megpillantottam az ő ruháit, felszínre hozták bennem a pár hónapos - még fájó - sérelmeket, és egy kicsit úgy éreztem, hogy a sebeim ismét felszakadtak. Mindezzel nem törődve kihalásztam egy farmert meg egy pólót, és próbáltam erőt venni magamon, hiszen kicsit sem nézne ki hülyén, ha elsírnám magam az előtt a lány előtt, akit egy perccel ezelőtt hívtam randira. El kell felejtenem Eleanor-t, az alkalom adott, már csak kapnom kell rajta... - Ezek még régen maradtak itt, kölcsön adhatom. Szerintem passzol a méret. - mondtam kacéran, felemeltem az égbe a ruhákat, majd V. felé lendítettem őket.
- Tök jó. - mondta, majd azzal a lendülettel el is kapta őket.
- Akkor én most kimegyek, hagylak készülődni. A mosdót a folyosó végén találod. Ha belebotlasz egy-két srácba ne ijedj meg! - mondtam nevetve. - Ja. És ha kell valami, lenn megtalálsz.- tettem hozzá, és kisétáltam a szobából.
- Oké. Köszönöm! - mosolygott.
Lecaflattam a lépcsőn a két üres kávés bögrével a kezemben, épp a konyhába akartam vinni őket, de ahogy fordultam volna be az ajtón, Niall nekem jött egy óriás szendviccsel a kezében amiből persze, hogy minden szanaszét szóródott a padlóra.
- Basszus Loui a kajám!!! - kiáltott fel Niall, és a darabokat szedegette.
- Basszus Niall, a bögréim! - mutattam a padlóra, ugyanis az "ütközésnél" mind a két bögre kiesett a kezemből egyenesen a padlóra, és apró szilánkokra tört.
- Bocsi!
- Semmi baj - nevettem. - Gyere, csinálok neked másik szendvicset! - mondtam mosolyogva.
- Mi ez a jó kedv? - nézett rám furán. - És ez a kedvesség? - kérdezte röhögve, mire én oldalba vágtam.
- Ááá... semmi... - vágtam rá.
- Ööö.. Louis. - szólt közbe egy női hang. Oda néztem, és Vick állt a konyha ajtóba, a köntösömben.
- Igen? - kérdeztem zavartan.
- Már értem mi ez a jó kedv. - vágta rá Niall tátott szájjal.
- Tudnál segíteni? - intett felfele.
- Persze, mindjárt megyek.. - mondtam, majd ahogy Vick elment Niallre néztem, aki még mindig tátott szájjal nézett rám.
- Csukd be a szád. Ez nem az aminek látszik. - mondtam, majd elindultam a lépcső irányába. Még hallottam ahogy Niall utánam kiabál: - Ezt már nem tudod kimagyarázni!!! - elnevettem magam, de nem szóltam vissza neki, felmentem megnézni, hogy mibe kell segíteni.
*Liam szemszöge*
Fel mentem Twitterre, és meglepődve pásztáztam, hogy az emberek már tudják, mi történt. Megfogta a figyelmemet a világtrendek oszlopa.
Volt ott "StayStrongLiam", "YouAreStrongLiam", "WeLoveYouLiam", és egyéb mások, amik boldogsággal töltöttek el.
Elkezdtem tweetelni a következőt:
"Köszönöm nektek, hogy sosem hagytok el. Szeretlek titeket. xxx"
Letettem a megakütyüt, és kifelé indultam a szobából, amikor valami bele állt a talpamba.
Az a gyűrű volt, amit Danielle-nek szántam, amivel feleségül akartam kérni. Még tegnap este hajítottam el. Nem vettem fel, ott hagytam egyedül, ahogy Danielle hagyott engem, és kimentem a szobából.
Eléggé megkésve, de meghoztam a kövi részt!
Jó olvasást!:) xxx
[Ha olvasod a blogom, kérlek csatlakozz a csoportba: What Makes You Beautiful]
*Amy szemszöge*
Amikor reggel felébredtem, még nem nyitottam ki a szemem.
Élveztem a pihe puha ágy nyújtotta komfort érzést, és a reggeli Los Angeles-i napsugarak erejét az arcomon. Nyújtózkodtam egyet, majd oldalra fordultam, és a kezemmel Harry után kutattam.
De nem találtam magam mellett senkit, csak egy félbe hajtott papírt.
Kipattant a szemem. Megfogtam a lapot, majd a még homályosan látó, alig nyíló, kipihent, de még is álmos szemeimmel a lapom lévő szöveget kezdtem el pásztázni.
"Ha kell valami, vagy nem találsz le, a telefon mellett megtalálod a házvezető nő, és Justin számát is. El kellett mennem, de ebédre vissza érek, és kezdődhet a nagy átalakítás. Selena xx"
Most kapcsoltam. Tegnap este nem Harryvel, hanem Selenával aludtam el. A csacsogás, zabálás, és mozizás közepette megbeszéltük, hogy ma elmegyünk plázázni, és segít majd "átalakulni", ugyanis tartok Edwardtól.
De ha én Sellel aludtam, hol lehet Harry ?
*Louis szemszöge*
- Egy idegen lány fekszik az ágyamban, és én nem emlékszem semmire. -
Elég hamar kiszúrta, hogy a szobában mindenfelé ruhadarabok hevernek. Gondolom ebből a tegnap esti eseményeket is leszűrte. Össze vagyok zavarodva. Majd szétrobban a fejem, azt sem tudom mikor, vagy hogy kerültem haza, nem hogy azt, hogy is ismertem meg ezt a lányt.
- Figyelj...- kezdtük el egyszerre.
- Mond te..- szólaltam meg hirtelen.
- Nem, mond te. - mondta mosolyogva.... Victoria. Igen, azt hiszem ez a neve. Úristen, még a nevét sem tudom biztosra. Hogy lehetek ilyen épelméjű ??
- Szóval... - kezdtem bele. - Először is ne haragudj rám, a faragatlanságom miatt, de olyan hülye vagyok, vagy csak annyira be voltam rúgva, hogy nem igazán emlékszem a nevedre...
- Igazából... - kezdett bele - Nekem sem rémlik a te neved. - röhögte el magát, és ezen én is felnevettem.
- Szuper. Akkor kedves ismeretlen. Szeretnélek kárpótolni a tegnap este történtek miatt, és meghívni ebédre. Van kedved hozzá?
- Igen, kedves uram. - mondta nevetve.
- Nagyszerű!
- Viszont van egy kis gond... - kezdte a lány.
- Micsoda?
- Szakadt koktélruhába vagy meztelenül nem nagyon szeretek nyilvánosan ebédelni... - mutatott a földön heverő ruhadarabokra.
- Jaaa.. - nevettem el magam, és gondolom egy kicsit elpirultam. - Hát azt hiszem ezen segíthetünk. - Tudtam, hogy Eleanornak maradtak még itt ruhái, odasétáltam a szekrényhez, kicsit fájt, amikor megpillantottam az ő ruháit, felszínre hozták bennem a pár hónapos - még fájó - sérelmeket, és egy kicsit úgy éreztem, hogy a sebeim ismét felszakadtak. Mindezzel nem törődve kihalásztam egy farmert meg egy pólót, és próbáltam erőt venni magamon, hiszen kicsit sem nézne ki hülyén, ha elsírnám magam az előtt a lány előtt, akit egy perccel ezelőtt hívtam randira. El kell felejtenem Eleanor-t, az alkalom adott, már csak kapnom kell rajta... - Ezek még régen maradtak itt, kölcsön adhatom. Szerintem passzol a méret. - mondtam kacéran, felemeltem az égbe a ruhákat, majd V. felé lendítettem őket.
- Tök jó. - mondta, majd azzal a lendülettel el is kapta őket.
- Akkor én most kimegyek, hagylak készülődni. A mosdót a folyosó végén találod. Ha belebotlasz egy-két srácba ne ijedj meg! - mondtam nevetve. - Ja. És ha kell valami, lenn megtalálsz.- tettem hozzá, és kisétáltam a szobából.
- Oké. Köszönöm! - mosolygott.
Lecaflattam a lépcsőn a két üres kávés bögrével a kezemben, épp a konyhába akartam vinni őket, de ahogy fordultam volna be az ajtón, Niall nekem jött egy óriás szendviccsel a kezében amiből persze, hogy minden szanaszét szóródott a padlóra.
- Basszus Loui a kajám!!! - kiáltott fel Niall, és a darabokat szedegette.
- Basszus Niall, a bögréim! - mutattam a padlóra, ugyanis az "ütközésnél" mind a két bögre kiesett a kezemből egyenesen a padlóra, és apró szilánkokra tört.
- Bocsi!
- Semmi baj - nevettem. - Gyere, csinálok neked másik szendvicset! - mondtam mosolyogva.
- Mi ez a jó kedv? - nézett rám furán. - És ez a kedvesség? - kérdezte röhögve, mire én oldalba vágtam.
- Ááá... semmi... - vágtam rá.
- Ööö.. Louis. - szólt közbe egy női hang. Oda néztem, és Vick állt a konyha ajtóba, a köntösömben.
- Igen? - kérdeztem zavartan.
- Már értem mi ez a jó kedv. - vágta rá Niall tátott szájjal.
- Tudnál segíteni? - intett felfele.
- Persze, mindjárt megyek.. - mondtam, majd ahogy Vick elment Niallre néztem, aki még mindig tátott szájjal nézett rám.
- Csukd be a szád. Ez nem az aminek látszik. - mondtam, majd elindultam a lépcső irányába. Még hallottam ahogy Niall utánam kiabál: - Ezt már nem tudod kimagyarázni!!! - elnevettem magam, de nem szóltam vissza neki, felmentem megnézni, hogy mibe kell segíteni.
*Liam szemszöge*
Fel mentem Twitterre, és meglepődve pásztáztam, hogy az emberek már tudják, mi történt. Megfogta a figyelmemet a világtrendek oszlopa.
Volt ott "StayStrongLiam", "YouAreStrongLiam", "WeLoveYouLiam", és egyéb mások, amik boldogsággal töltöttek el.
Elkezdtem tweetelni a következőt:
"Köszönöm nektek, hogy sosem hagytok el. Szeretlek titeket. xxx"
Letettem a megakütyüt, és kifelé indultam a szobából, amikor valami bele állt a talpamba.
Az a gyűrű volt, amit Danielle-nek szántam, amivel feleségül akartam kérni. Még tegnap este hajítottam el. Nem vettem fel, ott hagytam egyedül, ahogy Danielle hagyott engem, és kimentem a szobából.
2012. november 23., péntek
58. Fejezet
Sziasztok!
- Először is bocsánatot szeretnék kérni, amiért olyan régen hoztam már részt.
Mostanában nagyon sokat kell tanulnom, és alig van szabadidőm.
Ezért is döntöttem el, hogy mostantól hetente EGY rész kerül majd fel - az is hétvégente, és komi határral - 5 komment..
Remélem nem haragudtok meg rám.♥
- Másodszor szeretnék mutatni nektek egy blogot, ami - mit ne mondjak - elég erős érzelmeket váltott ki belőlem. Bevallom, 10000x jobb mint az én történetem. Magával ragadott. Ajánlom mindenkinek!
[http://harrystylesbestlovestory.blogspot.co.uk/]
- Harmadszor. Amint már említettem csináltam egy Facebook-os csoportot a blognak. Ide rakom fel, ha lesz fent új rész, és ide írom be a bloggal kapcsolatos infókat is. Jó lenne - szeretném - ha csatlakoznátok. Köszönöm.♥
[https://www.facebook.com/groups/525108207501844/]
- Negyedszer. Tegnap volt az 'UP ALL NIGHT' album 1. születésnapja. Gratulamatúra.♥♥
- Ötödször. ITT AZ ÚJ RÉSZ, JÓ OLVASÁST MINDENKINEK! :DDDDDD
*Liam szemszöge.*
Miután Louis ki ment, csend volt. Hagytak nyugodni, amiért nagyon hálás voltam. Egyszerűen csak egyedül akartam lenni, nem volt szükségem senkire, csak saját magamra - és arra, hogy nyugodtan a gondolataima merülhessek - és ezt meg is adták nekem.
Egyszer nem tudtam aludni, másszor meg - a kimerültség miatt, amit a sok sírás, és a tehetetlenség okozott - egyik pillanatról a másikra álomba szenderültem.
Amikor felébredtem mindig volt mellettem friss étel, és folyadék, sosem tudtam, hogy mikor/ki hozta be - nagyon hálás voltam neki érte - de az ágyból továbbra se tettem ki a lábam, csak a mosdóba. Napokig nem mentem ki a szobából, csak feküdtem ott tehetetlenül.
Egyik reggel - azt hiszem reggel volt - az éjjeli szekrényemen egy kis papírkát találtam összehajtva. Danielle írásával volt ráfirkantva ez a pár sor:
"Sajnálom Liam, de úgy találtam a legjobbnak, ha véget vetek ennek a kapcsolatnak.. Azt akarom, tudd, hogy szeretlek, és soha sem feledlek."
Rengeteget gondolkoztam, és próbáltam valami megoldást találni arra, hogyan lehetek ezen túl. Hogyan lehetek "rajta" túl. Hiába próbáltam kiverni őt a fejemből, ez a levél még jobban felkavart, legbelül úgy éreztem magam, mint akit marcangolnak.
Hamarosan vége a nyárnak, és elkezdődnek a koncertek. Elkezdődik a turné. Most, hogy a kapcsolatunk zátonyra futott, nagyon távolinak érzem magam Danielle-től. Kis idő múlva Amerikába repülünk, és még messzebb leszek tőle.
Nem tehetek mást, bele kell törődnöm, hogy vége. Ezzel a véggel az eddigi életem lezárult, és elkezdődik valami új, valami más. Elhatároztam, hogy új életet kezdek. Nem bánkódok tovább, hiszen minden okkal történik.
Itt van nekem 4 csodás barát - testvér - akiket mellém sodort a sors, és akik mindig, akármi legyen is, mellettem álltak - és fognak is a jövőben, ebben biztos vagyok. Itt van a családom, akik szívvel és lélekkel felneveltek, és akiktől megtanultam az élet rejtélyeit. Ha ez nem lenne elég, itt van a több millió igaz rajongóm, akik szeretnek és támogatnak, akármi legyen.
Nem hanyagolhatom el őket, a 'családomat'. És önmagamat sem hagyhatom el. Mostantól új életet kezdek, és csak velük törődök.
Ennek az elhatározásnak tényleg nagy ereje volt. Felkeltem az ágyból azzal a lendülettel felhúztam a redőnyt - igaz majd megvakított a fény, de még is jól esett a napfényt az arcomon érezni. Leültem az ágy szélére, és az I Pad-omért nyúltam, ami az éjjeli szekrényen pihent.
Fel mentem Twitterre, és meglepődve pásztáztam, hogy az emberek már tudják, mi történt. Megfogta a figyelmemet a világtrendek oszlopa.
Volt ott "StayStrongLiam", "YouAreStrongLiam", "WeLoveYouLiam", és egyéb mások, amik boldogsággal töltöttek el.
Elkezdtem tweetelni a következőt:
"Köszönöm nektek, hogy sosem hagytok el. Szeretlek titeket. xxx"
Letettem a megakütyüt, és kifelé indultam a szobából....
*Harry szemszöge.*
Justinnal rengeteget beszélgettünk, és röhögtünk az este. Amikor már a harmadik filmet is végig néztük, elindultunk megkeresni a lányokat ebben a hatalmas nagy házban.
Az emeleten egy óriási hálószobában találtuk meg őket, édesen szundítottak a francia ágyon egymás mellett.
Hirtelen a házvezetőnő jelent meg előttünk szúrós arckifejezéssel.
- Shhhh!!! - tette a szájára a mutató ujját Jolanda, jelezve, hogy maradjunk csendben.
Justinnal egyszerre kuncogtunk fel amire a nő még csúnyábban nézett ránk.
- Fiúk! - suttogta a nő, és halkan elkezdett minket kitessékelni a szobából.
- Szerintem hagyjuk őket aludni. - mondta Justin. - Gyere, megmutatom a szobád.
Kuncogva, de szépen halkan kimentünk, én követtem Justint, ugyanis egyedül biztos eltévedtem volna.
Szerintem a ház másik végébe caflattunk át, ugyanis vagy 10 percet sétáltunk.
- Az ott az én szobám - mutatott egy ajtóra Justin. - Ez pedig a tiétek, ha megfelel. - mondta, és kinyitotta az ajtót.
Nem hittem el amit mond. "Megfelel" ?
Gyönyörű volt a szoba. Modern volt, és tágas. Abszolút illett a ház stílusához.
- Megfelel? - kérdeztem vicces hanglejtéssel. mire Biebs felkacagott.
- Ha kell valami, Itt vagyok a szomszéd szobában, megtalálsz. Ha ott nem, ott a telefon, mellette megtalálod a házvezetőnő számát. Felhoz akármit, amit kérsz. - mondta J. - Jó éjszakát. - majd ki ment.
Fogalmam sincs hogy köszönjem meg, hogy mind ezt megteszik értünk. Itt 100%-osan biztonságban van Amy, és ezért nagyon hálás vagyok.
Levágódtam az ágyra, és nyomban elnyomott az álom.
*Victoria szemszöge.*
Napfény. Neeee, olyan vakító! Majd kiégette a szememet. Fejfájás. remek. másnapos is vagy..Jóreggelt Vick. - mondtam magamnak, és kinyitottam a szemem. Körbe néztem, és furcsa látvány tárult a szemem elé. - Remek. Most még is hol a fenében vagy Victoria??? - úgy beszéltem magamban, mintha az anyám lennék.
- Jó reggelt. - szólalt meg mellettem valaki, és ijedten kaptam oda a fejem. - Kávét? - nyújtott oda egy bögrét.
Mint utólag rájöttem, ez a tegnapi cuki srác, akivel "csevegtünk".
- Szóval hogy kerültem én ide? - kérdeztem tőle pár percnyi "együtt kávézás" után.
- Őszintén? - kérdezte furcsán. - Én sem tudom. - nevette el magát.
Észre vettem, hogy a tegnapi ruhám, és a cipőim szanaszét hevernek a szobában, a fekete francia bugyim pedig az ablakpárkányon díszeleg.
Egy erős grimaszt vágtam, ugyan is egyből leszűrtem, hogy mi is történt az éjjel. Nem is akartam bekukkantani a takaró alá, mert már így is tudtam, hogy meztelen vagyok.
Ezt a srác - asszem Louis a neve. Úr isten de gáz, még a nevét sem tudom biztosra.. - is észre vette, és elfolytott egy mosolyt.
Szótlanul iszogattuk a kávénkat, majd egyszerre megszólaltunk. - Figyelj...
- Mond te.
- Nem, mond te.
- Először is bocsánatot szeretnék kérni, amiért olyan régen hoztam már részt.
Mostanában nagyon sokat kell tanulnom, és alig van szabadidőm.
Ezért is döntöttem el, hogy mostantól hetente EGY rész kerül majd fel - az is hétvégente, és komi határral - 5 komment..
Remélem nem haragudtok meg rám.♥
- Másodszor szeretnék mutatni nektek egy blogot, ami - mit ne mondjak - elég erős érzelmeket váltott ki belőlem. Bevallom, 10000x jobb mint az én történetem. Magával ragadott. Ajánlom mindenkinek!
[http://harrystylesbestlovestory.blogspot.co.uk/]
- Harmadszor. Amint már említettem csináltam egy Facebook-os csoportot a blognak. Ide rakom fel, ha lesz fent új rész, és ide írom be a bloggal kapcsolatos infókat is. Jó lenne - szeretném - ha csatlakoznátok. Köszönöm.♥
[https://www.facebook.com/groups/525108207501844/]
- Negyedszer. Tegnap volt az 'UP ALL NIGHT' album 1. születésnapja. Gratulamatúra.♥♥
- Ötödször. ITT AZ ÚJ RÉSZ, JÓ OLVASÁST MINDENKINEK! :DDDDDD
Miután Louis ki ment, csend volt. Hagytak nyugodni, amiért nagyon hálás voltam. Egyszerűen csak egyedül akartam lenni, nem volt szükségem senkire, csak saját magamra - és arra, hogy nyugodtan a gondolataima merülhessek - és ezt meg is adták nekem.
Egyszer nem tudtam aludni, másszor meg - a kimerültség miatt, amit a sok sírás, és a tehetetlenség okozott - egyik pillanatról a másikra álomba szenderültem.
Amikor felébredtem mindig volt mellettem friss étel, és folyadék, sosem tudtam, hogy mikor/ki hozta be - nagyon hálás voltam neki érte - de az ágyból továbbra se tettem ki a lábam, csak a mosdóba. Napokig nem mentem ki a szobából, csak feküdtem ott tehetetlenül.
Egyik reggel - azt hiszem reggel volt - az éjjeli szekrényemen egy kis papírkát találtam összehajtva. Danielle írásával volt ráfirkantva ez a pár sor:
"Sajnálom Liam, de úgy találtam a legjobbnak, ha véget vetek ennek a kapcsolatnak.. Azt akarom, tudd, hogy szeretlek, és soha sem feledlek."
Rengeteget gondolkoztam, és próbáltam valami megoldást találni arra, hogyan lehetek ezen túl. Hogyan lehetek "rajta" túl. Hiába próbáltam kiverni őt a fejemből, ez a levél még jobban felkavart, legbelül úgy éreztem magam, mint akit marcangolnak.
***
Nem tehetek mást, bele kell törődnöm, hogy vége. Ezzel a véggel az eddigi életem lezárult, és elkezdődik valami új, valami más. Elhatároztam, hogy új életet kezdek. Nem bánkódok tovább, hiszen minden okkal történik.
Itt van nekem 4 csodás barát - testvér - akiket mellém sodort a sors, és akik mindig, akármi legyen is, mellettem álltak - és fognak is a jövőben, ebben biztos vagyok. Itt van a családom, akik szívvel és lélekkel felneveltek, és akiktől megtanultam az élet rejtélyeit. Ha ez nem lenne elég, itt van a több millió igaz rajongóm, akik szeretnek és támogatnak, akármi legyen.
Nem hanyagolhatom el őket, a 'családomat'. És önmagamat sem hagyhatom el. Mostantól új életet kezdek, és csak velük törődök.
Ennek az elhatározásnak tényleg nagy ereje volt. Felkeltem az ágyból azzal a lendülettel felhúztam a redőnyt - igaz majd megvakított a fény, de még is jól esett a napfényt az arcomon érezni. Leültem az ágy szélére, és az I Pad-omért nyúltam, ami az éjjeli szekrényen pihent.
Fel mentem Twitterre, és meglepődve pásztáztam, hogy az emberek már tudják, mi történt. Megfogta a figyelmemet a világtrendek oszlopa.
Volt ott "StayStrongLiam", "YouAreStrongLiam", "WeLoveYouLiam", és egyéb mások, amik boldogsággal töltöttek el.
Elkezdtem tweetelni a következőt:
"Köszönöm nektek, hogy sosem hagytok el. Szeretlek titeket. xxx"
Letettem a megakütyüt, és kifelé indultam a szobából....
*Harry szemszöge.*
Justinnal rengeteget beszélgettünk, és röhögtünk az este. Amikor már a harmadik filmet is végig néztük, elindultunk megkeresni a lányokat ebben a hatalmas nagy házban.
Az emeleten egy óriási hálószobában találtuk meg őket, édesen szundítottak a francia ágyon egymás mellett.
Hirtelen a házvezetőnő jelent meg előttünk szúrós arckifejezéssel.
- Shhhh!!! - tette a szájára a mutató ujját Jolanda, jelezve, hogy maradjunk csendben.
Justinnal egyszerre kuncogtunk fel amire a nő még csúnyábban nézett ránk.
- Fiúk! - suttogta a nő, és halkan elkezdett minket kitessékelni a szobából.
- Szerintem hagyjuk őket aludni. - mondta Justin. - Gyere, megmutatom a szobád.
Kuncogva, de szépen halkan kimentünk, én követtem Justint, ugyanis egyedül biztos eltévedtem volna.
Szerintem a ház másik végébe caflattunk át, ugyanis vagy 10 percet sétáltunk.
- Az ott az én szobám - mutatott egy ajtóra Justin. - Ez pedig a tiétek, ha megfelel. - mondta, és kinyitotta az ajtót.
Gyönyörű volt a szoba. Modern volt, és tágas. Abszolút illett a ház stílusához.
- Megfelel? - kérdeztem vicces hanglejtéssel. mire Biebs felkacagott.
- Ha kell valami, Itt vagyok a szomszéd szobában, megtalálsz. Ha ott nem, ott a telefon, mellette megtalálod a házvezetőnő számát. Felhoz akármit, amit kérsz. - mondta J. - Jó éjszakát. - majd ki ment.
Fogalmam sincs hogy köszönjem meg, hogy mind ezt megteszik értünk. Itt 100%-osan biztonságban van Amy, és ezért nagyon hálás vagyok.
Levágódtam az ágyra, és nyomban elnyomott az álom.
*Victoria szemszöge.*
Napfény. Neeee, olyan vakító! Majd kiégette a szememet. Fejfájás. remek. másnapos is vagy..Jóreggelt Vick. - mondtam magamnak, és kinyitottam a szemem. Körbe néztem, és furcsa látvány tárult a szemem elé. - Remek. Most még is hol a fenében vagy Victoria??? - úgy beszéltem magamban, mintha az anyám lennék.
- Jó reggelt. - szólalt meg mellettem valaki, és ijedten kaptam oda a fejem. - Kávét? - nyújtott oda egy bögrét.
Mint utólag rájöttem, ez a tegnapi cuki srác, akivel "csevegtünk".
- Szóval hogy kerültem én ide? - kérdeztem tőle pár percnyi "együtt kávézás" után.
- Őszintén? - kérdezte furcsán. - Én sem tudom. - nevette el magát.
Észre vettem, hogy a tegnapi ruhám, és a cipőim szanaszét hevernek a szobában, a fekete francia bugyim pedig az ablakpárkányon díszeleg.
Egy erős grimaszt vágtam, ugyan is egyből leszűrtem, hogy mi is történt az éjjel. Nem is akartam bekukkantani a takaró alá, mert már így is tudtam, hogy meztelen vagyok.
Ezt a srác - asszem Louis a neve. Úr isten de gáz, még a nevét sem tudom biztosra.. - is észre vette, és elfolytott egy mosolyt.
Szótlanul iszogattuk a kávénkat, majd egyszerre megszólaltunk. - Figyelj...
- Mond te.
- Nem, mond te.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)