A fejlécért köszönet Nóricii-nek. Nézz be hozzá! Noricii's Blogdesign

2013. július 18., csütörtök

61. Fejezet

Sziasztok!
Elősször is köszönetet szeretnék mondani az egyik olvasómnak, akitől ezt a képet kaptam.:)




Megint megkésve, de itt van a friss!
Kommenteljetek, írjátok le a véleményeteket.
Örülnék pár feliratkozónak is :)))
Ebben a részben szinte csak Amyről és Harryről írok, remélem tetszeni fog, Jó olvasást!
#enjoyit !

(ZENE)

"Sometimes the worst thing makes you notice that you have a lovely person who can make you laugh when you're not even want to smile! And that woman is your mother."- amy.x

*Louis szemszöge.*

Boldog vagyok. Vége kijelenthetem.
Liam kibújt a sötét zugából, és mosolyog. Normálisan eszik, hajlandó beszélni velünk, és a legfontosabb: nem sír. Olyan, mintha kicserélték volna. Nagyon komolyan veszi a munkát az elmúlt időben, újra betöltötte a "vigyázó apuka" szerepét, oda figyel mindenre, és keményen dolgozik. Nagyon ráfeszült erre a "turné témára". Június vége van. Jövő héttől kezdődnek a próbák - és jövő héten jönnek haza Harryék is Los Angelesből - a turné augusztus végén kezdődik, és december közepéig tart. Úgyhogy próbálok minél több időt tölteni a szeretteimmel, ebben a hónapban már háromszor haza utaztam a családomhoz Doncaster-be, próbálok időt szakítani a rajongókra is, és egy kicsit többet lenni Twitteren.Vickel is minden nap találkozunk, és örülök neki, hogy végre van egy olyan személy az életemben, akit a srácok is elfogadnak. Az utóbbi napokban nagyon sok időt töltünk együtt, a biztonság kedvéért nálunk, én elég ritkán megyek hozzá, mert nem szeretnénk, ha a pletykák szárnyra kapnának. Pár napja elhatároztam, hogy túl lépek Eleanoron. El kell őt felejtenem, nem búslakodhatok tovább, hiszen nem éri meg. Nem éri meg tovább várni, mikor találtam egy olyan lányt, akivel jól érzem magam, aki örömöt és boldogságot ad, és akinek a testem minden egyes porcikáját odaadnám egyetlen pillantásáért.
Viszont egy kicsit aggaszt a dolog, hogy nem hallottam semmit Eleanorról hónapok óta. Elvileg elköltözött a városból..legalábbis..gondolom. "De mit foglalkozol ezzel Tommo, amikor találkozód van a világ legszebb hölgyével!?" - üvöltöttek rám a gondolataim, mire észbe kaptam, hogy már este fél hét.
Már tegnap részletesen elterveztem mindent.
Zayn ma este Perrie-vel megy moziba, majd nála is alszik - ahogy mostanában elég sokszor. - "Lehet, hogy össze fognak költözni?"
Liam a stúdióban lesz, dolgozik, próbál - mint ahogy általában minden nap késő estig, hajnalig.
Niall Maddyvel és a szüleivel megy vacsorázni, majd elviszi Mad-et éjszakai vidámparkba. Szintén csak hajnalban jön haza.
Harry és Amy Los Angelesben vannak Justinnál - már egy hete - és csak a jövő héten jönnek haza.
Így hát enyém a ház. Ma este vacsorára hivatalos a One Direction rezidenciára a legszebb hölgye-e városnak. - Persze ha megtudom főzni a vacsorát. Mert ha valami balul sül el nagyon nagy bajban leszel Tomlinson!!
Felugrottam az ágyból, felkaptam a telefonom, és már tárcsáztam is a megfelelő személyt, aki vészhelyzetben a legjobb tanácsokat tudja adni. Anyát.
Miután lezavartunk egy rövid beszélgetést, és Anyu elmondta mit és, hogy főzzek úgy, hogy ne égessem fel az egész lakást neki álltam életem legnehezebb feladatának: Nem mérgező - vagyis ehető - vacsorát főzni annak a személynek, akit szeretnék barátnőmül kérni - és közben nem felgyújtani a házat.

*Amy szemszöge.*


Selena hamarosan megérkezett, épp, hogy adott egy puszit Justinnak, köszönt Harrynek, és már rángatott is ki az ajtón, hogy elvigyen "átváltoztatni".
Beültünk a kocsijába, és hamarosan megérkeztünk a célpontjához.....Los Angeles legnagyobb plázájához.
Az agyam egyik része iszonyatosan örült - nagyon sok emlék fűz ehhez a helyhez. Amikor még kicsi voltam, anyu itt dolgozott, és én mindig vele jöttem a munkahelyére, de amint ránéztem Selenára, az arckifejezéséből rögtön levágtam, hogy rajtam fogja kiélni vad, és extrém vágyait, és a buksimban egy kósza gondolat azt suttogta "JAJJ".
- Ezt vedd fel - nyomott a kezembe egy napszemüveget, majd ő is felvette az övét. Ahogy kiszálltunk a kocsiból egyszerre húztuk fel a kapucninkat, amin jót nevettem - ő is rutinos versenyző lesifotósok, riporterek és rajongók ellen.
Évek óta nem jártam itt, már el is felejtettem mi hol van, persze azóta már vagy hatszor átépítették a plázát - de szerencsére Sel tudta merre kell menni. A fodrászat, ahova be voltunk jelentkezve a negyediken volt, hogy ne keltsünk feltűnést a belső lépcsőházon át mentünk fel, egy-két fiatal lány, akikkel út közben találkoztunk fel ismert minket, csináltunk velük pár képet, de hála az égnek nem rohantak le úgy mint a múltkor. Selena még azt is elintézte, hogy csak mi és a személyzet lehessünk bent a szalonban. Ahogy felértünk kezelésbe vettek. Beültettek, helyesbítek, bele erőszakoltak egy székbe, Sel parancsára az összes tükröt letakarták előttem, jobbnak láttam nem ellenkezni, hátra dőlni, becsukni a szemem, relaxálni és nem azon agyalni mi lesz, ha lila-zöld tüsi hajjal lépek ki innen. Eközben a körmeimet és Selenát is kezelésbe vették. Besütötték a hosszú sötétbarna haját, és pinkre festették a körmeit. Kis idő múlva végre tükörbe nézhettem. Természetes barnára festették a hajam egy kis szőke árnyalattal, és nagy loknikat raktak bele. Hiányozni fog a szőke haj, de kell egy kis változatosság.



Időközben a rajongók felfedezték, hogy itt vagyunk, és elkezdtek sorakozni a fodrászat előtt, úgyhogy mi megint csak a hátsó bejáratot választottuk. Épségben kiértünk a kocsihoz két Starbucks kávéval és egy csomó sütivel, amit útközben majszoltunk el. 
A srácok nagyon meglepődtek amikor vissza értünk, főként rajtam, hogy feladtam a szőkeségemet, és barna lettem. Biebs szó szerint követelte Selenától a megérdemelt szeretetbombát, szóval kettesben hagytuk őket, és kimentünk napsütéses teraszra Harryvel


Zene  
Láttam Harry-n, hogy valami nem oké nála.
- Mi az, nem tetszik? - néztem rá csalódottan.
- De..Ami azt illeti nagyon tetszik. - mondta, majd végig nézett az egész testemen, és a tekintete meg akadt a hosszú csupasz lábaimon.
- És a hajam hogy tetszik? - kérdeztem rá nevetve, mire ő közelebb hajolt, és megcsókolt. Nagy koncentrálásomba, hogy ne ájuljak el észre sem vettem, hogy kijátszott a kis csacsi. Egyik pillanatról a másikra fölkapott és a medence alján találtuk magunkat.
- Köszi Styles, most annyi az új hajamnak - szitkozódtam, amikor feljutottam a víz tetejére.
- Nekem így is tetszik. - mondta nagy vigyorral a képén. Kimásztam a medencéből, a rövidgatyámtől kezdve a pulcsimig mindenemből vödörnyi vizeket lehetett volna kicsavarni. Ledobtam magamról a csurom vizes pulcsit,  majd puffogva töröltem át magam a törölközőkkel.
Harry oda slattyogott, és csurom vizesen, hidegen átölelte a derekam hátulról. Nem foglalkoztam vele, mérges voltam rá, amiért belökött a medencébe.
- Naa, kicsim - szólalt meg azon az édes rekedtes hangján - Ne puffogj - majd puha száját a nyakamra tapasztotta, és elkezdte finoman majd egyre szenvedélyesebben, erőteljesebben már-már vadul csókolni, tudja, hogy ennek nem tudok ellenállni.
- Harry - bár tudtam, hogy nem fog sikerülni, de azért próbáltam a hangomba némi haragot belevinni. Hát tényleg nem sikerült...
- Shhh.. Ne haragudj rám kicsim - suttogta, s a hozzámtapadt mellkasán éreztem, hogy a pulzusa egyre növekszik, gyorsabban veszi a levegőt, szorosabban fog magához, vadabbul és már már kínzóan szenvedélyesen falja a nyakamat. Valamit mondani akartam, de nem igazán találtam a hangomat, mert Harry folytatta a körutazását a nyakam és az állam között. Észre vettem, hogy az összes dühöm egy szempillantás alatt elszállt, és helyette beköszöntött az imádott szenvedély. Próbáltam arra koncentrálni, hogy ne essek össze, ha nem fogná a derekamat valószínűleg már rég elájultam volna. Hirtelen megfordultam, nem bírtam már tovább, ajkaim veszettül keresték az övét, majd mikor megtalálták édes táncba kezdtek azokkal.
Valósággal téptük egymásról a ruhát, majd amikor rajta már csak egy boxer, rajtam pedig csak fehérnemű volt akkor kapcsoltam, hogy éppen a hátsó teraszon vagyunk, ahol akárki megláthat.
- Harry, fel kell öltöznünk, még a végén meglátnak - hadartam el két csókja között.
- Menjünk fel - ajánlotta fel kacéran, majd magára tekert egy törülközőt, én is így tettem és befelé vettük az irányt. A nappaliban Sel és Jus még mindig egymást falták, észre sem vettek minket ahogy elsurrantunk mellettük.
- Alig várom, hogy lehámozzam rólad ezt - súgta a fülembe a lépcsőn felfelé menet - meg ezt - majd megpöckölte a melltartópántomat és a bugyimnak a szélét. Elnevettem magam, majd sietősebbre vettük a figurát.
Ami a szobánkban történt azt mindenkinek a fantáziájára bízom, legyen elég annyi, hogy önfeledten vetettük magunkat bele a délutánba, egyszerűen imádtam azt, amit csinált, és ahogyan csinálta. <3

2013. január 12., szombat

Új Blog!

Sziasztok!
Bátorkodtam megnyitni egy új blogot, a címe: 'Little bit of Heaven'.
Ez a történet abban fog különbözni az eddigi két blogomtól, hogy ebben nem fog szerepelni semmilyen híresség.
A részeket előre írom és úgy rakom majd fel, szóval egy kis időbe beletelik, mire felkerül az első rész.
A prológus már fent van, akit érdekel nézzen be! :) xx

2013. január 5., szombat

60. Fejezet

helloo valakik, akik még olvassák a storymat!

Ismét a bocsánatotokat kell kérnem, hogy megint ennyire elhúztam az új részt..mentségemre legyen, hogy elég zűrösek manapság a napjaim, és nem érzem magam valami fényesen az elmúlt időszakban. Se karácsonyra, se újévre nem tudtam nektek részt írni, ahogy terveztem..nagyon sajnálom..pótlásképp itt az új rész, remélem tetszeni fog nektek - ha nem azt is megértem..puszillak titeket xx


 *Louis szemszöge*
- Mi ez a jó kedv? - nézett rám furán. - És ez a kedvesség? - kérdezte Niall röhögve, mire én jól oldalba vágtam.
- Áúúú..
- Nincs semmi... - vágtam rá, és neki álltam elkészíteni neki a szendvicset.
- Ööö.. Louis. - szólt közbe egy női hang. Oda néztem, és Vick állt a konyha ajtóba, a köntösömben.
- Igen? - kérdeztem zavartan.
- Már értem mi ez a jó kedv. - vágta rá Niall tátott szájjal.
- Tudnál segíteni? - intett felfele.
- Persze, mindjárt megyek.. - mondtam, majd ahogy Vick elment Niallre néztem, aki még mindig tátott szájjal nézett rám.
- Csukd be a szád. Ez nem az aminek látszik. - mondtam, majd elindultam a lépcső irányába. Még hallottam ahogy Niall utánam kiabál: - Ezt már nem tudod kimagyarázni!!! - elnevettem magam, de nem szóltam vissza neki, felmentem megnézni, hogy mibe kell segíteni.
Vick a fürdőszoba ajtónál állt.
- Mi a probléma? - kérdeztem mosolyogva.
Vick oda sétált a kádhoz, kinyitotta a csapot és alátette a kezét. - Nincs meleg víz...-mondta búskomoran.
Oda mentem, majd én is a víz alá dugtam a kezem - tényleg jég hideg volt.
-  Nagyon sajnálom, mindjárt megpróbálok rajta segíteni.
Gondolom a szerelő fél nap, mire kijön a házhoz, úgyhogy neki álltam megjavítani én.
Amikor kész lett megnyitottam a csapot, majd dicső mosollyal az arcomon megállapítottam, hogy egy zseni vagyok! Sikerült megcsinálnom kevesebb mint fél óra alatt.

- Tessék hölgyem. - mondtam nevetve, és a kád felé mutattam.
Épp kisétáltam volna a fürdőből, amikor elém állt, becsukta az ajtót, elkattintotta a zárat majd felém fordult.
- A hős jutalmat érdemel... - mondta mosolyogva, megcsókolt és a kád felé kezdett el húzni.
Nem nagyon tudtam mit kezdjek azzal az érzéssel, ami hirtelen rám jött. Az egyik felem azt mondta, hogy el kéne utasítanom, hiszen amikor ruhát kerestem neki, és megtaláltam Eleanor régi ruháit, éreztem, hogy még hiányzik, és hogy a szívemnek egy kis részével még szeretem.. De a másik felem mégis azt súgta, hogy itt az idő túllépni rajta, és elfogadni, hogy az élet mindig megy tovább. Itt egy új esély, és kapnom kell rajta, így hát nem utasítottam el azt, ami ezek után következett.


*Niall szemszöge.*
A napokban két féle érzés keringett bennem..az öröm, és a bánat.
Nagyon örültem. Maddyvel a bradfordi bál óta nagyon jól kijövünk, folyamatosan randizunk. Általában étterembe megyünk - többnyire miattam, mert én imádok enni. Soha nem találkoztam még ilyen gyönyörű és  kedves lánnyal, aki ráadásul egy rajongó, de mégis tud a jelenlétemben viselkedni.
Soha nem nyíltam még meg ennyire - és ilyen kevés idő alatt - valakinek. Amikor meglátom gyönyörű mosolyát, amikor magamhoz ölelem, és érzem finom illatát, amikor gyönyörű csokoládébarna szemei az enyémet pásztázzák, és amikor édes ajka az enyémmel párosul, az valami leírhatatlan boldogság számomra. Már most teljesen beleszerettem.
A másik, nagyon elszomorító ok az, hogy a legjobb barátom szívét összetörték, és teljesen maga alatt van miatta..egész nap ki sem mászik a szobából, nem eszik semmit, és örülünk, ha egy szót szól hozzánk, ha bemegyünk hozzá. Mivel a lélek erősítő duma nem jön be, inkább hagyjuk, hagy legyen egyedül, de nagy fájdalom nekem - és a banda többi tagjának is - hogy nem tudunk rajta segíteni.
Az egyik nap azonban meglepő dolog történt.
Épp a konyhában ettem a szendvicsemet - kivételesen egyedül voltam itt, Harry Amyvel Los Angelesben van, Zayn Perrie-nél aludt, Louis pedig a szobájában van a "nem az aminek látszik" csajjal, akit a bálon ismert meg, majd másnap reggel a fürdőben "segített" neki ..... - amikor Liam álmos fejjel leballagott, és leült velem szemben az asztalhoz. Nagy nehezen lenyeltem egy falatot, még a szendvics is kiesett a kezemből.
- Van kávé? - kérdezte, és egy nagyot ásított.
- Pe-pe-persze, adom.. - dadogtam, hiszen alig hittem el, hogy végre kijött a sötét zugából. Gyorsan kiöntöttem egy kis kávét és tejet egy bögrébe, megcukroztam, majd oda raktam Liam elé.
- Köszönöm. - mondta, és még egy mosoly is elhagyta a száját. Azt hittem, hogy álmodom. Az utóbbi időben pár szó alig jött ki belőle, nem hogy mosolyogni láttuk volna.
- A többiek? - kérdezte, és a kávéját szürcsölte.
- Öö... Zayn Perrie-nél, Harry Amyvel, Loui pedig.. - épp fejeztem volna be, de Liam közbevágott.
- Felszedett egy csajt? - kérdezte mosolyogva.
- Én nem tudok semmit, elvileg ez "nem az aminek látszik" - mutogattam a kezemmel, mire Liam felnevetett. Zene volt füleimnek ezt hallgatni.
Egész nap be nem állt a szája. Egyszerűen nem hittem el.


Épp a nappaliban ültünk, popcorn-t zabáltunk, és a Nagyfiúk-at néztük, amikor leballagott Louis azzal a múltkori csajjal.
- Sziasztok! - köszönt el a lány. Miután Louis kikísérte leült mellém a kanapéra, rámmosolygott, majd a fejével Liam felé intett, és kérdezett valamit, amit még én sem hallottam.
- Neked is szia Loui. - köszönt neki Liam nevetve - Társaságban nem illik súgdolózni.
- Bocs haver. Örülök, hogy megint köztünk vagy. - Louis felállt, majd átült Liam mellé, és átölelte.
Közösen néztük tovább a filmet, amikor megérkezett Zayn is Perrie-vel. Ők is bekapcsolódtak, majd megnéztünk még egy filmet, utána pedig videó játékoztunk - már unalmunkba, mire Perrie kitalálta, hogy menjünk el valahova bulizni.

*Amy szemszöge*
Össze vissza sétálgattam abban a hatalmas házban, de nem jutottam semerre. Egyre inkább úgy éreztem, hogy tényleg nem fogok letalálni magamtól, úgyhogy vissza mentem a szobába, ahol aludtam, és megkerestem Justin számát. Tényleg ott volt, ahova Selena tette, szóval nem volt nehéz dolgom.
Gyorsan beütöttem a számot, és már hívtam is.


- Haló?
- Szia Justin, Amy vagyok..
- Szia, már fel is keltél? - kérdezett vissza kedvesen. - Várj, kitalálom.. Nem találsz le?
- Pontosan. - nevettem.
- Akkor küldöm is Jolandát. - mondta, majd letette.
Fogalmam sem volt, ki az a Jolanda, de nem is nagyon érdekelt, hiányzott Harry, hozzá akartam bújni, érezni az illatát, és látni ahogy két szép szemével az enyémet kutatja, miután szorosan a karjaiba zárt.
Hamarosan megérkezett egy kedves nő, és lekísért a fiúkhoz. Harry és Justin az ebédlőben ültek, finoman szólva falták az előttük lévő étel halmot, amikor megláttak vigyorogva köszöntöttek, ahogy gondoltam - és vártam - Harry egyből a karjai közé zárt, én pedig csak bújtam hozzá, öleltem magamhoz, olyan erősen, mint egy kisgyerek aki végre vissza kapta a rég nem látott plüssmackóját. Harry egy pillanatra el akart húzódni, hogy a szemembe nézhessen, de én még jobban ragaszkodtam hozzá, derekánál még jobban szorítottam magamhoz. Erre ő válaszképpen felkuncogott, majd egy puszit nyomott a fejem búbjára. Amikor egy ki rés keletkezett közöttünk lehajolt, nyomott a számra egy erőteljes csókot, majd oda húzott az ebédlő asztalhoz.
- Ön mit kér reggelire kisasszony? - kérdezte Jolanda miután látta, hogy már vége a kis "románcunknak".
- Öhm, a tojás rántotta tökéletesen megfelel. - mondtam, mivel nem voltam olyan éhes, és most különösebben nem is érdekelt az, hogy mit eszek, hiszen itt ült mellettem a személyesen nekem rendelt csoda. 5 perc múlva már előttem is volt az étel.
Egyszerűen nem bírtam nyugton hagyni enni Harry-t. Folyamatosan ölelgettem, csókolgattam, és bökdöstem amikor nem adott puszit.
- Rajtatok tényleg látszik, hogy mennyire szeretitek egymást. - szólalt meg egy kis idő után Jus, erre mi mindketten egy visszafogott mosollyal válaszoltunk.
Hirtelen megcsörrent a telefonom -"Anya hív" - Amint megláttam ki keres, idegesen felszisszentem.
- Hallo? - szóltam bele félénken.
- Emilie Amy Stewart!! - szinte hallottam ahogy anyámnak forr az agyvize. - Hol a fenében vagy??!
- Anya, meg tudom magyarázni - kezdtem volna el, de anya olyan szintem ordított velem a telefonban, hogy azt se tudtam mit akartam az előbb mondani. Szerintem egyre jobban görcsbe rándult az arcom a hangjától, majd szétrepesztette a dobhártyámat... ekkor Harry kikapta a telefont a kezemből, és kiment a nappaliba.
Pár perc múlva vissza jött, nyomott egy puszit a számra, letette a kezem mellé a telefont és folytatta az evést.
- És? Mit mondott?? - kérdezősködtem.
- Semmiht ahzth hoggyh vigyházhak rahd ésh hotyh vigyhelekh éphshegbehn hazza. - mondta teli szájjal.
Erre Justin elnevette magát, és pedig nagyon de nagyon megkönnyebbültem.

 *

Selena hamarosan megérkezett, épp, hogy adott egy puszit Justinnak, köszönt Harrynek, és már rángatott is ki az ajtón, hogy elvigyen "átváltoztatni".
Beültünk a kocsijába, és hamarosan megérkeztünk a célpontjához.....

2013. január 1., kedd

when the burden on your shoulder is too difficult..

HAPPY NEW YEAR EVERYONE!
Köszönöm, hogy 2012-ben olvasóim voltatok, remélem ezt a jó szokást megtartjátok ebben az évben is.:)
Kívánok az olvasóknak 12 hónap egészséget 52 hét szerencsét, 365 nap nyugalmat, 8760 óra szerelmet, 525600 boldog perce, és kevesebb émelygést, fejfájást és hányingert, mint ami most nekem van...


... amikor a teher, ami a válladon van egyre nehezebb, és nehezebb lesz, míg már nem bírod tovább tartani, hirtelen összecsuklasz..mintha beszakadna alattad a föld, és elnyelne. Mintha zuhannál lefelé, egyre mélyebbre. Fájdalmat és csalódottságot érzel, egész nap csak fekszel az ágyba tehetetlenül, nem beszélsz senkivel, elzárod magad a külvilágtól, és várod, hogy a csoda magától megtörténjen ... - amy xx



"Éreztél már olyan igazi, mély és csendes nyugalmat? Azt a meghittet, mikor kiülsz egy mező, vagy a tengerpart szélére, eggyé válsz a természettel, vagy zenélsz, vagy rajzolsz, fotózol...bármit csinálsz az te vagy és ez jó." - Defective Love

"A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám mozdulatlan óceánba."

2013. Please...Be better!




2012. december 28., péntek