61. Fejezet

Sziasztok!
Elősször is köszönetet szeretnék mondani az egyik olvasómnak, akitől ezt a képet kaptam.:)

Megint megkésve, de itt van a friss!
Kommenteljetek, írjátok le a véleményeteket.
Örülnék pár feliratkozónak is :)))
Ebben a részben szinte csak Amyről és Harryről írok, remélem tetszeni fog, Jó olvasást!
#enjoyit !

(ZENE)

"Sometimes the worst thing makes you notice that you have a lovely person who can make you laugh when you're not even want to smile! And that woman is your mother."- amy.x

*Louis szemszöge.*

Boldog vagyok. Vége kijelenthetem.
Liam kibújt a sötét zugából, és mosolyog. Normálisan eszik, hajlandó beszélni velünk, és a legfontosabb: nem sír. Olyan, mintha kicserélték volna. Nagyon komolyan veszi a munkát az elmúlt időben, újra betöltötte a "vigyázó apuka" szerepét, oda figyel mindenre, és keményen dolgozik. Nagyon ráfeszült erre a "turné témára". Június vége van. Jövő héttől kezdődnek a próbák - és jövő héten jönnek haza Harryék is Los Angelesből - a turné augusztus végén kezdődik, és december közepéig tart. Úgyhogy próbálok minél több időt tölteni a szeretteimmel, ebben a hónapban már háromszor haza utaztam a családomhoz Doncaster-be, próbálok időt szakítani a rajongókra is, és egy kicsit többet lenni Twitteren.Vickel is minden nap találkozunk, és örülök neki, hogy végre van egy olyan személy az életemben, akit a srácok is elfogadnak. Az utóbbi napokban nagyon sok időt töltünk együtt, a biztonság kedvéért nálunk, én elég ritkán megyek hozzá, mert nem szeretnénk, ha a pletykák szárnyra kapnának. Pár napja elhatároztam, hogy túl lépek Eleanoron. El kell őt felejtenem, nem búslakodhatok tovább, hiszen nem éri meg. Nem éri meg tovább várni, mikor találtam egy olyan lányt, akivel jól érzem magam, aki örömöt és boldogságot ad, és akinek a testem minden egyes porcikáját odaadnám egyetlen pillantásáért.
Viszont egy kicsit aggaszt a dolog, hogy nem hallottam semmit Eleanorról hónapok óta. Elvileg elköltözött a városból..legalábbis..gondolom. "De mit foglalkozol ezzel Tommo, amikor találkozód van a világ legszebb hölgyével!?" - üvöltöttek rám a gondolataim, mire észbe kaptam, hogy már este fél hét.
Már tegnap részletesen elterveztem mindent.
Zayn ma este Perrie-vel megy moziba, majd nála is alszik - ahogy mostanában elég sokszor. - "Lehet, hogy össze fognak költözni?"
Liam a stúdióban lesz, dolgozik, próbál - mint ahogy általában minden nap késő estig, hajnalig.
Niall Maddyvel és a szüleivel megy vacsorázni, majd elviszi Mad-et éjszakai vidámparkba. Szintén csak hajnalban jön haza.
Harry és Amy Los Angelesben vannak Justinnál - már egy hete - és csak a jövő héten jönnek haza.
Így hát enyém a ház. Ma este vacsorára hivatalos a One Direction rezidenciára a legszebb hölgye-e városnak. - Persze ha megtudom főzni a vacsorát. Mert ha valami balul sül el nagyon nagy bajban leszel Tomlinson!!
Felugrottam az ágyból, felkaptam a telefonom, és már tárcsáztam is a megfelelő személyt, aki vészhelyzetben a legjobb tanácsokat tudja adni. Anyát.
Miután lezavartunk egy rövid beszélgetést, és Anyu elmondta mit és, hogy főzzek úgy, hogy ne égessem fel az egész lakást neki álltam életem legnehezebb feladatának: Nem mérgező - vagyis ehető - vacsorát főzni annak a személynek, akit szeretnék barátnőmül kérni - és közben nem felgyújtani a házat.

*Amy szemszöge.*

Selena hamarosan megérkezett, épp, hogy adott egy puszit Justinnak, köszönt Harrynek, és már rángatott is ki az ajtón, hogy elvigyen "átváltoztatni".

Beültünk a kocsijába, és hamarosan megérkeztünk a célpontjához.....Los Angeles legnagyobb plázájához.

Az agyam egyik része iszonyatosan örült - nagyon sok emlék fűz ehhez a helyhez. Amikor még kicsi voltam, anyu itt dolgozott, és én mindig vele jöttem a munkahelyére, de amint ránéztem Selenára, az arckifejezéséből rögtön levágtam, hogy rajtam fogja kiélni vad, és extrém vágyait, és a buksimban egy kósza gondolat azt suttogta "JAJJ".
- Ezt vedd fel - nyomott a kezembe egy napszemüveget, majd ő is felvette az övét. Ahogy kiszálltunk a kocsiból egyszerre húztuk fel a kapucninkat, amin jót nevettem - ő is rutinos versenyző lesifotósok, riporterek és rajongók ellen.
Évek óta nem jártam itt, már el is felejtettem mi hol van, persze azóta már vagy hatszor átépítették a plázát - de szerencsére Sel tudta merre kell menni. A fodrászat, ahova be voltunk jelentkezve a negyediken volt, hogy ne keltsünk feltűnést a belső lépcsőházon át mentünk fel, egy-két fiatal lány, akikkel út közben találkoztunk fel ismert minket, csináltunk velük pár képet, de hála az égnek nem rohantak le úgy mint a múltkor. Selena még azt is elintézte, hogy csak mi és a személyzet lehessünk bent a szalonban. Ahogy felértünk kezelésbe vettek. Beültettek, helyesbítek, bele erőszakoltak egy székbe, Sel parancsára az összes tükröt letakarták előttem, jobbnak láttam nem ellenkezni, hátra dőlni, becsukni a szemem, relaxálni és nem azon agyalni mi lesz, ha lila-zöld tüsi hajjal lépek ki innen. Eközben a körmeimet és Selenát is kezelésbe vették. Besütötték a hosszú sötétbarna haját, és pinkre festették a körmeit. Kis idő múlva végre tükörbe nézhettem. Természetes barnára festették a hajam egy kis szőke árnyalattal, és nagy loknikat raktak bele. Hiányozni fog a szőke haj, de kell egy kis változatosság.

Időközben a rajongók felfedezték, hogy itt vagyunk, és elkezdtek sorakozni a fodrászat előtt, úgyhogy mi megint csak a hátsó bejáratot választottuk. Épségben kiértünk a kocsihoz két Starbucks kávéval és egy csomó sütivel, amit útközben majszoltunk el. 

A srácok nagyon meglepődtek amikor vissza értünk, főként rajtam, hogy feladtam a szőkeségemet, és barna lettem. Biebs szó szerint követelte Selenától a megérdemelt szeretetbombát, szóval kettesben hagytuk őket, és kimentünk napsütéses teraszra Harryvel

Zene  
Láttam Harry-n, hogy valami nem oké nála.
- Mi az, nem tetszik? - néztem rá csalódottan.
- De..Ami azt illeti nagyon tetszik. - mondta, majd végig nézett az egész testemen, és a tekintete meg akadt a hosszú csupasz lábaimon.
- És a hajam hogy tetszik? - kérdeztem rá nevetve, mire ő közelebb hajolt, és megcsókolt. Nagy koncentrálásomba, hogy ne ájuljak el észre sem vettem, hogy kijátszott a kis csacsi. Egyik pillanatról a másikra fölkapott és a medence alján találtuk magunkat.
- Köszi Styles, most annyi az új hajamnak - szitkozódtam, amikor feljutottam a víz tetejére.
- Nekem így is tetszik. - mondta nagy vigyorral a képén. Kimásztam a medencéből, a rövidgatyámtől kezdve a pulcsimig mindenemből vödörnyi vizeket lehetett volna kicsavarni. Ledobtam magamról a csurom vizes pulcsit,  majd puffogva töröltem át magam a törölközőkkel.
Harry oda slattyogott, és csurom vizesen, hidegen átölelte a derekam hátulról. Nem foglalkoztam vele, mérges voltam rá, amiért belökött a medencébe.
- Naa, kicsim - szólalt meg azon az édes rekedtes hangján - Ne puffogj - majd puha száját a nyakamra tapasztotta, és elkezdte finoman majd egyre szenvedélyesebben, erőteljesebben már-már vadul csókolni, tudja, hogy ennek nem tudok ellenállni.
- Harry - bár tudtam, hogy nem fog sikerülni, de azért próbáltam a hangomba némi haragot belevinni. Hát tényleg nem sikerült...
- Shhh.. Ne haragudj rám kicsim - suttogta, s a hozzámtapadt mellkasán éreztem, hogy a pulzusa egyre növekszik, gyorsabban veszi a levegőt, szorosabban fog magához, vadabbul és már már kínzóan szenvedélyesen falja a nyakamat. Valamit mondani akartam, de nem igazán találtam a hangomat, mert Harry folytatta a körutazását a nyakam és az állam között. Észre vettem, hogy az összes dühöm egy szempillantás alatt elszállt, és helyette beköszöntött az imádott szenvedély. Próbáltam arra koncentrálni, hogy ne essek össze, ha nem fogná a derekamat valószínűleg már rég elájultam volna. Hirtelen megfordultam, nem bírtam már tovább, ajkaim veszettül keresték az övét, majd mikor megtalálták édes táncba kezdtek azokkal.
Valósággal téptük egymásról a ruhát, majd amikor rajta már csak egy boxer, rajtam pedig csak fehérnemű volt akkor kapcsoltam, hogy éppen a hátsó teraszon vagyunk, ahol akárki megláthat.
- Harry, fel kell öltöznünk, még a végén meglátnak - hadartam el két csókja között.
- Menjünk fel - ajánlotta fel kacéran, majd magára tekert egy törülközőt, én is így tettem és befelé vettük az irányt. A nappaliban Sel és Jus még mindig egymást falták, észre sem vettek minket ahogy elsurrantunk mellettük.
- Alig várom, hogy lehámozzam rólad ezt - súgta a fülembe a lépcsőn felfelé menet - meg ezt - majd megpöckölte a melltartópántomat és a bugyimnak a szélét. Elnevettem magam, majd sietősebbre vettük a figurát.
Ami a szobánkban történt azt mindenkinek a fantáziájára bízom, legyen elég annyi, hogy önfeledten vetettük magunkat bele a délutánba, egyszerűen imádtam azt, amit csinált, és ahogyan csinálta. <3