13. Fejezet

Egymást etettük, majd minden egyes eper után csókcsatákat vívtunk. Az egyik csóknál Harry lerakta a tálcát, majd lefektetett a kanapéra. Percekig csókolóztunk, Harry éppen húzta volna le a pólómat, erre megcsörrent a telefonom. "Anyu hív". "Aaajjj ne máááááár.Pont mooost?!" - üvöltötték a gondolataim.
- Vedd fel. - mondta Harry.- egy percig hezitáltam, és felvettem a telefont.
- Szia Anyu!
- Szia kicsim! Ne haragudj, ha zavarlak, de haza kéne jönnöd, mert nekem el kell mennem. - mondta zaklatottan.
- Mi?? De hova mész?? - kérdeztem.
- Haza kell mennem intézni a válást. - mondta, és hallottam, hogy vissza tartja a sírást. Igen, a Válás. Erről el is felejtkeztem.
- Jó, muszály most? - kérdeztem. - Vagy jó később is?
- Gyere haza most, mert egy óra mulva indulok ki a reptérre. Az éjszakai járattal megyek.
- Jó, akkor indulunk is. - mondtam, majd letettük.
- Mi a baj? - kérdezte Harry.
- Haza kell mennem, ne haragudj...
- Semmi baj, haza viszlek.- Nyomott egy puszit a számra, majd megfogta a kezem, és kimentünk a házból. Beültünk a kocsiba, és átmentünk hozzánk. A ház előtt Harry megállt, láttam rajta, hogy nem tudja, hogy bejöjjön-e... Oda mentem hozzá, megfogtam a kezét, és bementünk.
- Anyuuuu?? - kiabáltam.
- Itt vagyoik fennt - jött a válasz, és anyu már fel is bukkant egy nagy bőrönddel a lépcső tetején. Meglátott minket kézen fogva, és ránk mosolygott. Harryvel egymásra néztünk, majd mi is mosolyogtunk. Anyu közölte, hogy indul, mert szeretne egy kicsit előbb oda érni.. Harry felajánlotta, hogy szívesen kiviszi a reptérre, és akkor nem kell fölöslegesen taxit hívni. Így hát bepakoltunk a kocsiba, és elindultunk a reptérre. Amikor oda értünk,láttam Harry-n, hogy valami nyomasztja.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Nincsen semmi... - mondta, és nem nézett a szemembe.
- Mi a baj? kérdeztem ismét, majd közelebb mentem hozzá.
- Nem mondom, mert nem akarom, hogy félre értsd...
- Harry, monnd el. - mondtam, majd belenéztem a szemébe, és megfogtam a kezét.
- Semmi, csak nem akarlak ennek kitenni... tudod.. a fotósok... - mondta, majd vágott egy grimaszt.
- Nem akarod, hogy megtudják, hogy velem vagy ... - mondtam, majd éreztem, hogy himegy az arcomból a vér. Ez fájt.
- Nem, dehogy!! Ahj, Amy, tudtam, hogy ez lesz, ne értsd félre, egyáltalán nem ez a helyzet. Csak ezek a férgek mindenhol ott vannak... Jaj, ne sírj! - mondta, majd megölelt. Éreztem, hogy megint el kezd folyni a könnyem, Amiket Harry szépen letörölgetett. - Most megbántottalak, igaz? - kérdezte szomorúan.
- Nem, dehogy...- hazudtam. Hirtelen valaki megsimogatta a vállamat hátulról. Anyu volt az.
- Jólvan kicsim, én most megyek, még be kell jelentkeznem. Ne szomorkodj, nem maradok sokáig... maximum 1 hétig. Addig boldogulsz, igaz? - kérdezte aggódva.
- Persze anyu, menj csak. - Anyu azt hitte, hogy miatta vagyok zaklatott....
- jolvan. - mondta, majd megölelt. Oda ment Harryhez, és megsimogfatta a vállát. - Ne törd össze, amit nagy nehezten felállítottam... - mondta komolyan.
- Nem fogom, megígérem. - Monda Harry, majd rámosolygott anyura.
- Hát akkor sziasztok gyerekek. - mondta anyu, majd elment. Úgy vettem észre, Harryt már nem zavarja, hogy a fotósok lekaphatnak minket együtt, mert végig fogta a kezem, és átkarolt, egy-egy puszit is nyomott a számra, amíg kiértünk a kocsihoz. Beszálltunk, majd Harry haza vitt. Már elég késő volt, és nagyon fáradt voltam... Amikor oda értünk, kinyitotta nekem az ajtót.
- Hát akkor, köszönöm a mai estét Amy. Még egyszer boldog szülinapot! - mondta édesen, majd megcsókolt. Éreztem, hogy ha nem karolna át, elájulnék.
- Én köszönöm. - mondtam.
- Ne haragudj, hogy megbántottalak... Mivel engesztelhetnélek ki? - kérdezte kacéran.
- Hát, nem is tudom... - mondtam mosolyogva, és a ház felé kezdtem el húzni.........