- Köszönöm. - kivettem a kezéből a pizsimet, Ő csak állt ott, mint egy gyönyörű szobor, arcán az édes mosollyal, amit imádok. Az ajtóból még vissza néztem rá, majd becsuktam magam mögött. Lezuhanyoztam, rendbe szedtem magam, majd a szobám felé indultam. Hirtelen Harry jött velem szemben, egy szál fekete boxerban, megsimította az oldalam, majd tovább ment a fürdő felé. Elhatároztam, hogy felnézek facebookra, és twitterre. Majd elaléltam, amikor megláttam, az egész üzenőfal tele van a képeimmel, olyan képekkel, amin Harryvel csókolózunk nála a kertben, amin kézenfogva sétálunk a reptéren, és amit a házunk előtt állunk... Több ezren jelöltek ismerősnek, nagyon sok üzenetet kaptam, és 2,5 millió követőm volt twitteren. Youtube-s videók, minden amit el lehet képzelni. Sokan írtak rosszakaró kommenteket arról, hogy Harry hova tette a szemét, amikor rám nézett, üzenetbe küldtek "I hate Amy Stewart"-os utálkozó oldalnak a linkjeit, de ezek ellenére nagyon sok olyan komment és oldal volt, ami boldogsággal töltött el. Sokan írták, hogy szépek vagyunk együtt, és hogy sok boldogságot. Nem hiszem el, hogy az internet így ki forgatja mások magán életét. Hirtelen azon kaptam magam, hogy patakokban folyik a könny az arcomon. Harry éppen akkor lépett be a szobába, eldobta a cuccokat, ami a kezében volt, és rémülten nézett rám. Felálltam a Laptop elől, és megöleltem.
- Fennt voltál a neten, igaz? - kérdezte.
- Igen. - mondtam zokogva.
- Amy, ne sírj, kérlek...! Ezek nem is igazi fanok! Az igazi rajongók örülnek annak, ha boldog vagyok, és nem utálkoznak. Ezek nem tudják elfogadni, hogy nekem csak te kellesz... - mondta édes hangon, elsimított egy hajtincset az arcomról, majd megcsókolt. Hirtelen megszűnt minden, csak ő és én voltunk a világon. Már nem sírtam, Harry ismét pár szavával megnyugtatott... "csak te kellesz" Zengett ez a három szó a fülemben. Harry egyre szenvedélyesebben csókolt, majd levette rólam a pólómat, és az ágy felé kezdett el húzni.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése