34. Fejezet

- Hát két lehetőség van... - mondta elgondolkodva. - Az egyik az, hogy kiplakátoljuk a környéket. Ha van gazdája, akkor vissza kell adnunk neki. - Ahogy Harry ezt kimondta, nagyon szomorú lettem. - A másik pedig az, hogy.... MEGTARTJUK!! - mondta nevetve, erre nekem is felragyogott az arcom.
- Komolyan??? - kérdeztem ujjongva, és Harry nyakába ugrottam, szegény kiscicát majdnem össze nyomtuk. Gyorsan letettük, majd kézenfogva elindultunk a konyhába reggelit csinálni nekünk és a cicának is. Magunknak Epres Gofrit csináltunk, a cicus pedig meleg tejet kapott.
- Mit szólsz, ha megettük a kaját, lezuhanyzunk, csinálunk egy képet a cicusról, és kiplakátoljuk vele a környéket  - mondta Harry tele szájjal. - Aztán, ha egy hétig nem jelentkezik senki érte, akkor megtartjuk. - mondta mosolyogva.
- Oké. - egyeztem bele. Az ajánlatának az első része miatt egy kicsit szomorú voltam, meg szerettem volna tartani ezt az édes kiscicát. Miután megreggeliztünk, felhívtam Vick-et, hogy a kiscicának már semmi baja, úgyhogy enm kell elvinni állatorvoshoz. Vick kiskutyája is rendben volt, úgyhogy megbeszéltük, hogy valamelyik nap összefutunk, és hívjuk Danielle-t is.
Amíg én telefonáltam, Harry csinált egy édes képet a cicáról, és kinyomtatta 100 példányban. Lerakta az asztalra, felkapott, és felcipelt a fürdőszobába.
Gyorsan lezuhanyoztunk, majd magamra csavartam egy törölközőt, és elindultam Harry szobája felé, ahol a táska volt, amit a csajok hoztak nekem tegnap. Kutattam benne, valami kényelmeset, amikor Harry átölelt hátulról.
- Nagyon szeretlek Amy! - súgta a fülembe.
- Én is nagyon szeretlek - mondtam, majd megfordultam, és megcsókoltam. Felöltöztünk, majd elindultunk körbeplakátolni a környéket.
Szokás szerint megint betámadtak a rajongók. Kedvesek voltak, segítettek kiplakátolni a képeket, egy aláírásért és egy képért cserébe. Hamar megvoltunk, Haza mentünk, és ledőltünk a kanapéra a kiscica mellé.
- Imádom a macskákat... - mondta Harry, miközben az édes kiscicát simogatta.
- Akkor tartsuk meeeeeg. - mondtam, majd édesen csókolgattam Harry-t.- Kérleeeeeeek... - könyörögtem.
- Majd még meglátjuk... - mondta elgondolkodva. - egy kis állat sok felelősséggel jár.
- Tudom... - mondtam, majd oda bujtam hozzá.
Valami hülye vígjáték ment a TV-ben, amin nagyon sokat röhögtünk, amikor csöngettek....