42. Fejezet

Hellóó!
Itt van az új rész, remélem tetszik!
Mivel szépen betartjátok a komment határt, mostantól EMELÉS! 3-4 komi, és 40 megtekintés a határ minden fejezetre! Utána rakom a következőt! :)
Jó olvasást, és Jóéjt!

*Vick szemszöge.*

 - Egy óra múlva ott vagyok! - mondta Danielle, majd letettük.
Adtam enni Múzsának, majd épp játszottunk, amikor csöngettek.
Kinyitottam az ajtót, Danielle volt az.
- Szia! - mondtam neki, majd megöleltem. Ahogy Amyt is, őt is nagyon megkedveltem. Nem tudom elmondani mennyire hálás vagyok nekik, amiért segítettek megkeresni az én kicsi Múzsámat... Ez a kiskutya a mindenem.
- Szia! - köszönt ő is. - Hoztam egy kis nasit, magunknak, és persze ennek a kis cukorfalatnak is! - mondta, majd megölelgette Múzsát, és a kezembe nyomott egy baromi nagy szatyrot.
- Ó, hát nagyon köszönjük! - mondtam nevetve, majd behívtam Danielle-t.
- Szóval, mit csináljunk ma? - kérdezte Dani kezében Múzsával.
- Hát ha már itt ez a sok nasi... - mondtam, és a szatyort lengettem. - El kéne pusztítani... - mondtam nevetve, és kacsintottam egyet Daninek. - Egy-két film keretében..... - folytattam... - Utána meg elvihetnénk ezt a kis dögöt sétálni, beülhetnénk egy Starbucks kávéra, esetleg egy pizzára... - soroltam.
- Benne vagyok! - mondta Danielle.
Ledobtuk magunkat a kanapéra, a sok nasi kíséretében, amiből persze Múzsa is kapott eleget, és beraktuk a "10 dolog amit utálok benned" című filmet, imádom, ez az egyik kedvencem! Mint utólag kiderült, Danielle-nek is.
Néztük a filmet, és tömtük magunkba a több 1000 kalóriányi édességet.


*Maddyson szemszöge.*
(a plázában)

Mindegyik asztal tele volt, majd kiszúrtam egy üres kétszemélyeset, és szaporáztam a lépteimet, nehogy elfoglalják előlem. Épp a székért nyúltam volna, amikor egy bársonyos kézzel találkoztam. Oldalra néztem, és egyszerűen nem hittem a szememnek.Ő, akit annyira imádok. Épp most, amikor megérintette a kezem, épp most, amikor gyönyörű tengerkék szemei kötéllel fogják az enyéimet, épp most.... Épp most az ájulás kerülget. Legszívesebben a nevét ordítva ugrottam volna a nyakába, aláírásért és fényképért könyörögve, de teljesen leblokkoltam. A szám hirtelen kinyílt, de egyetlen szó sem jött ki rajta. Ő aranyosan rám mosolygott, én pedig éreztem, hogy kimegy a fejemből a vér, és pár pillanat és el fogok ájulni.
- Minden rendben? - kérdezte ijedten. - Nagyon sápadt vagy... - kivette a kezemből a tálcát, lerakta az asztalra, és leültetett a székre.
- Jól vagy? - kérdezte, és mélyen a szemébe nézett.
- Ú-úr Iste-e-en... - jött ki végre valami beszédszerű dolog a számon, bár ezt inkább makogásnak hívják. Itt van előttem Ő, akire mindig is vágytam, én meg csak dadogok itt mint egy papagáj... Nem hiszem el, hogy lehetek ennyire égő?? Csak bámultam rá bambán, mire Ő megint rám villantotta angyali mosolyát. Hirtelen elsötétült minden, és a földön találtam magam...

*Harry szemszöge.*

Láttam Amyn, hogy nagyon megijedt attól a pasastól, aki figyelt minket, így hát gondoltam megpróbálom megnyugtatni a szokásos módszeremmel... (:P)
Ahogy elment a házvezető nő, felkaptam Amy-t, és elkezdtem édesen csókolgatni. Annyira hiányzik már az érintése, az ölelése, a csókja... Hogy újra az enyém legyen, mindenféle gondok nélkül. Hogy arcán ne az ijedség, hanem a boldogság ragyogjon. Most, hogy végre kettesben voltunk, felvittem a szobájába, útközben édesen csókolgattam. Számomra minden egyes csókja, érintése a világot jelenti. Nem tudom mi lenne velem nélküle, Ő a mindenem, az életem! Édes ajka az enyémet kereste, majd amikor megtalálta édesen rátapadt. Testünk egyszerre megremegett, majd végül egy finom csókot lehelt a számra, és hozzám bújt.
- Szeretlek. - mondta.
- Én is nagyon szeretlek kincsem. - mondtam, majd homlokon csókoltam.