50. Fejezet

 Sziasztok!
Itt van az új fejezet, egy kicsit rövid, de remélem tetszeni fog!
Jó olvasást, és jóéjt!

*Amy szemszöge.*
Az éjszaka viszonylag könnyen eltelt. Igaz, hogy egész este álomtalanul forgolódtam, még mindíg nagyon nyomasztott az esti álmom. És ma bálozunk. Még a gondolat is megrémisztett, nem tudtam, hogy mire számítsak. Ma még ruhát kell vennem, valami alkalomhoz illőt. Több mint valószínű, hogy elhívom magammal Maddyt. Kiváncsi vagyok, hogy Niall egyedül, vagy Maddyvel megy-e majd a bálba. Egy biztos, jelen pillanatban nekem nincs túl sok életkedvem semmiféle "szórakozáshoz". Legszívesebben Harryvel feküdnék egész nap az ágyban, és aludnék. Ránéztem az órára, még csak hajnali fél hat van. Egyszerűen nem tudok aludni. Csak feküdtem mozdulatlanul, és néztem Őt, ahogy édesdeden szundikál mellettem.
Hirtelen megmozdult, és én megijedtem, hogy felkeltettem, de nem. Édesen szundikált tovább, mindössze sóhajtott egy nagyot, majd halkan annyit motyogott, hogy: "Szeretlek Amy"
Ez már is szebbé tette a napomat. Fülig ért a szám, mint a kislánynak, aki csokit kapott a nagymamájától. Óvatosan megsimítottam a haját, majd szépen lassan felkeltem az ágyból. Letusoltam, felvettem a köntösöm, majd lementem reggelit csinálni.
Csináltam Epres-Csokis Gofrit, raktam mellé fagylaltot, és főztem kávét is. Mindent felpakoltam egy tálcára, majd elindultam felfelé, ágyba vinni a reggelit annak a személynek, aki a világot jelenti számomra.
Halkan benyitottam, oda lopóztam az ágyhoz, majd letettem az éjjeliszekrényre a tálcát, és bebújtam Harry mellé az ágyba. Mivel vagy egy órát fürödtem, tollászkodtam, és utána még vagy egy fél órát csináltam a reggelit, már vagy 7 óra volt.
- Szerelmem. - keltegettem az arcát és a haját simogatva.
- Hmmm ? - pislogott édesen.
- Csináltam neked reggelit! - mondtam, majd adtam az arcára egy puszit.
Harry lehunyta a szemét, visszadöntötte a fejét, és (szerintem) visszaaludt.
- Naaa. - mondtam, majd ezer puszival halmoztam el. - Kelj feeeel! - puszilgattam.
- Miii?? Ne mááár... - nevetett., majd elkezdett csikizni.
- Dee! Ideje felkelni. - nevettem, kibújtam a szorításából, majd ráültem, és újabb ezer puszival halmoztam el édes kis buksiját. :)
- Ideje még aludni. - mondta nevetve, majd szagolt egyet a levegőbe. - Hmmm. Mi ez a finom illat? - kérdezte, és megkordult a hasa.
- Hát csináltam reggelit! - mondtam büszkén, és jókedvűen.
- Hmmm. - Édesen leste, hogy mi van a tálcán, majd elkezdte nyalni a száját.
- Csak nem éhes vagy? - kérdeztem nevetve. - Hát. Akkor el kell keserítselek... - mondtam flegmán. - Az ott mind az ENYÉM! - tettem hozzá, mire ő nagyot nézett, átfordított az ágyon, lefogott, és csikizett mindenhol.
- Biztos vagy benne? -kérdezte, én pedig vergődtem alatta a nevetéstől.
- Jó jóóó, mind a tiéd, csak hagyd abbaaaaaaaa - könyörögtem.
Harry leszállt rólam, bebújt a takaró alá, oda húzott engem is, és az ölébe vette a tálcát. Édesen falatoztunk, egymást etettük, és sokat nevettünk. Ahhoz képest,  hogy milyen rosszul indult a napom, úgy látszik, egész jó lehet még.

*Maddy szemszöge.*
Reggel tök vidáman és felszabadultam ébredtem, mint akit kicseréltek.
A telefonomért nyúltam, hogy megnézzem, mennyi az idő, amikor jött egy üzenet egy ismeretlen számról.
Megnyitottam, és ez állt benne:
"Jó reggelt szépségem! Remélem jól aludtál, és remélem ma láthatlak. Nagyon hiányzol. Küldj egy sms-t, ha felkeltél, szeretném hallani a hangod! Niall"

Hatalmas mosollyal az arcomon el is kezdtem írni az sms-t.
"Szia. Már fent vagyok. Te is hiányzol, és örülnék, ha láthatnálak. Maddy" 
Ahogy elküldtem, rá egy fél percre csörgött is a telefonom.
- Haló? - szóltam bele izgazottan.
- Szia. - köszöntött az ismerős hang.
Egy kis szünet után megszólalt megint. - Szóval, amint írtam, szeretnék beszélni veled. - mondta.
- Mondjad. - mondtam mosolyogva.
- Ma este lesz egy bál Zayn-éknél.. És hát.. Öhm. - dadogott Niall, amin én jót mosolyogtam. - Lenne kedved eljönni velem? - kérdezte Niall félénken.
- Igen. - mondtam mosolyogva.
- Szuper! - hallottam, hogy nagy levegőt vesz. - Akkor a részleteket Amyvel beszéld meg. - mondta nevetve. - De most ne haragudj, le kell tennem, mert a stúdióba vagyok, és mennem kell dolgozni. - mondta szomorúan. - Majd beszélünk. Szia. - mondta, elköszöntem én is, majd letettem.
Eldőltem az ágyba, mosolyogva átkaroltam a takarómat, és telefonról beraktam a "What Makes You Beautiful"-t. Dúdolgattam, és jöttek fel bennem a tegnap este emlékei. Amikor Niall ezt a számot énekelte nekem, és az édes csókváltások, éreztem, hogy a szívem ritmusra dobban.
- Teljesen oda vagyok érted . . . - mondtam halkan, és dúdolgattam tovább a kedvenc számomat.


U.I: (Harold Edward Styles meg Én közös képen.*_*) Köszönet a képért Martinának.  ♥♥♥