55. Fejezet

Sziasztok! Itt van az uj rész, remélem tetszeni fog!
Kommenteljetek, és iratkozzatok fel!
Puszi xoxo

*Zayn szemszöge.*
Az ágyon feküdtem, Perrie a mellkasomra hajtotta a fejét, majd sóhajtott egyet.
- Szeretlek Zayn.
- Én is szeretlek. - mondtam, majd megcsókoltam.
Ránéztem az órára, és már fél négy volt.
- Úristen! - ugrottam ki az ágyból.
- Mi a baj? - nézett rám Perrie értetlenül.
- Mindjárt kezdődik a bál, és én még nem vagyok kész! És te se...
- Basszus. - P. magára csavarta a  takarót, majd berohant a fürdőszobába.
Utána szaladtam, majd lezuhanyoztunk, Perrie felkapta a köntösömet, és átment a "lány" részlegre, ahol a csajok készülődtek, ugyanis a ruhája és minden más cucca ott volt.
Neki álltam én is készülődni, belőttem a hajam, és felöltöztem. Amikor készen voltam, gyorsan fujtam magamra egy kis parfümöt, majd elindultam lefelé.....

*Amy szemszöge.*
 A zene lassan elhalkult, és mi abba hagytuk a lassúzást. Mindenki nagy tapsviharban tört ki, és ujjongtak. Nem tudom mi tetszett nekik annyira, de nem is érdekelt, hiszen itt állt előttem az, aki mindennél fontosabb nekem.
Harry megfogta a kezem, majd a sok ember között átfurakodva a parkett szélére húzott. Volt ott egy kis eldugott hely, ahol elbújhattunk egy kicsit, leültünk egy padra.
Ahogy leültünk, Harry magához húzott, és megcsókolt. Percekig csak csókolóztunk, majd amikor egy kicsi levegőhöz jutottam a szemembe nézett.
- Gyönyörű vagy drágám! - mondta, majd adott egy édes puszit a homlokomra. - Nem vagy szomjas? Kérsz egy kis pezsgőt? - kérdezte.
- Köszönöm, te is jól nézel ki. - kacsintottam. - és igen, kérek. - mondtam mosolyogva, és adtam a szájára egy puszit, mire ő felállt, és szépen lassan eltűnt a látóteremből.
Amíg Harry távol volt, nézegettem az embereket. Ugyanis én innen kilátok, de ide nem lehet belátni. Legalábbis azt hittem. A parketten táncoló emberek túloldalán kiszúrtam, hogy egy kb. 20 éves férfi bámul mosolyogva. Többször oda néztem, ugyanis nagyon ismerős volt a tekintete valahonnan. Minél többet néztem, annál jobban tűnt ismerősnek. A férfi csak nézett, nézett, majd egyszer csak átkarolta egy fiatal barna hajú lány oldalról. Furcsamód a lány is nagyon ismerős volt. Szenvedélyesen megcsókolta a férfit, majd a fülébe súgott valamit. A mosolya teljesen megváltozott, gúnyos és öntelt vigyorral az arcán az állával felém biccentett, mire a lánnyal is összetalálkozott a tekintetem. Szeme szikrákat szórt rám, ha tekintettel gyilkolni lehetne, ő simán megölt volna. Majdnem megindult felém, de a férfi megállította. Megragadta hátulról a kezét, mire a lány erőteljesen ránézett. A férfi szájáról tisztán érthetően letudtam olvasni, hogy azt mondta a lánynak: "Még ne!" - Mit ne? Nem értettem az egészet! Ahogy a férfi ezt az egy mondatot kimondta, a lány hátat fordított nekem, majd elindultak a kijárat felé. Furcsa érzés fogott el, tudtam, hogy mindkettőt ismerem valahonnan, de nem ugrott be akárhogy is próbáltam felidézni.  Gondolatomban a férfi gúnyos mosolya játszott, és ez felkeltette a bennem lévő félelmet. Egyre inkább úgy éreztem, hogy nem akarom bevallani magamnak, hogy ki lehet ez az ember. Féltem bevallani, de legbelül, az elmém legmélye tudta, hogy veszélyt jelent rám. Az agyamban csak úgy halmozódtak a megválaszolatlan kérdések. - Nem. Ez nem lehet. Biztos, hogy nem ő az! Nem lehet ő! Azt sem tudja, hogy hol vagyok... De ha mégis? Hogyan talált meg?! - a gondolataimat Harry szakította félbe. Megsimogatta a vállat. Észre se vettem, hogy vissza ért a két pohár pezsgővel.
- Mi a baj? - ült le mellém ijedt arckifejezéssel, és letörölte az épp legördülő könnycseppeket az arcomról.
Remegve ránéztem és csak ennyit mondtam:
- Ő.
Harry arckifejezése egy pillanat alatt megváltozott. Tombolt benne a düh, és a félelem.
- Nem hagyom, hogy bántson! - Ezzel a mondattal oldalról átkarolt, és kikísért a helyszínről. A kapunál összefutottunk a többiekkel, mindenki ijedten kérdezgette, hogy jól vagyok-e...- azt hitték, hogy rosszul lettem.
- Kérlek titeket, ne most.! - mondta Harry a többieknek feszülten, majd beültetett a kocsijába, és becsukta az ajtót.
Valamit magyarázott a srácoknak, mire ők bólintottak, és megölelték Harry-t.
Harry megindult a másik oldalra, és beszállt a kocsiba.
-  Kösd be magad! - utasított, mire én egyből engedelmeskedtem.
Ahogy kattant a biztonsági öv, Harry rálépett a gázpedálra, és száguldottunk az autóval. Fogalmam sem volt, hová visz, de teljes mértékben megbíztam benne. Út közben rengetegszer pillantott rám szótlanul, majd amikor megérkeztünk leállította a motort, és felém fordult.
- Tudom, hogy anyukád nem fog örülni ennek a hirtelen ötletnek, az is lehet, hogy örökre megharagszik majd rám, de nem tehetek mást. Nem hagyom, hogy újra bántson. - mondta, majd kiszállt a kocsiból, és engem is kisegített. Mivel már este volt, a hátamra akasztotta a zakóját, és elindultunk a reptér bejárata felé. Ahogy beértünk a váróba, Harrynek megszólalt a telefonja.
- Haló? - vette fel. - Igen, most értünk ide. Nagyon köszönöm. Fél óra múlva? Tökéletes. Oké. Vigyázok. Ti is. Szia. - mondta, majd letette.
- Ki volt az? - kérdeztem szipogva.
- Louis. Megrendelte nekünk a jegyet, fél óra múlva indul a gép. - mondta. - Mi?? Hová megyünk??? - kérdezgettem magamba. - Ha fennt leszünk mindent megmagyarázok, csak kérlek bízz benem. - mondta. - Bízol bennem? - kérdezte komolyan és a szemembe nézett.
- Bízom benned. - mondtam, mire ő bólintott, nyomott a homlokomra egy csókot majd felállt, és odasétált a recepcióhoz átvenni a jegyeket.
Ahogy vissza ért megfogta a kezem, biztatóan belenézett a szemembe válaszul az ijedségre, ami kiült az arcomra.
Elindultunk, hogy felszálljunk a gépre, ami fogalmam sincs, hogy hová fog elvinni.