8. Fejezet

- Kicsim, ha közömbös lennél neki, akkor nem hívott volna. Nyilván való, hogy érdeklődik irántad. – állapította meg büszkén. Én csak tagadtam az egészet, magamnak sem mertem bevallani… Mi van, ha tényleg érdeklem Harry-t?? Az már biztos, hogy én komoly érzéseket táplálok iránta… Nagyon is… De félek. Nagyon félek, mert nem akarom, hogy megint összetörjék a szívem... Anyuval kibeszéltünk mindent, majd elmentünk aludni. Mielőtt lefeküdtem volna, bekapcsoltam a laptopom, és felnéztem az internetre. Youtube-on rákerestem a „One Direction”-re. Kiadott egy csomó számot, Én rákattintottam az elsőre, a „What Makes You Beautiful”-ra. Meghallgattam, 2x, 3x, és azon kaptam magam, hogy énekelgetem a szöveget, és táncolgatok. Nevettem magamon, és nézegettem tovább a videókat. Volt még két másik, ami nagyon megfogott. Az egyik címe „One Thing”, a másiké pedig „More Than This”. Letöltöttem mind a hármat, és ráraktam a telómra. Bedugtam a fülest, és elkezdtem hallgatni a „More Than This”-t. Harry Hangjánál valami furcsa érzés futott át rajtam, amin elmosolyodtam. Nagyon megkedveltem ezt a számot, főleg a szövegét.

„Amikor ő kitárja a karjait és közel húz magához
Úgy érzem ez nem helyes,
Mert én ennél jobban tudlak szeretni,
Amikor átölel én úgy érzem, hogy meghalok.
Úgy érzem, ez nem helyes, mert én ennél jobban tudlak szeretni.”

Dúdolgattam az ágyban, és egyszer csak elnyomott az álom. Megint gyönyörűt álmodtam, szokás szerint Harryvel. Az álmomban éppen kézen fogva sétáltunk, és ő a „More Than This”-t dúdolgatta. Hirtelen megállt, észrevettem, hogy már a házunk előtt állunk, szóval az álmomban éppen haza kísért. Hirtelen magához húzott, és el kezdte énekelni nekem: „ Amikor kitárom a karom, és közel húzlak magamhoz, úgy érzem, ez a helyes, Mert én tudlak a legjobban szeretni. Amikor átölellek, és érzem, meghalok, Úgy érzem ez a helyes, mert én tudlak a legjobban szeretni.” – Majd megcsókolt.

Reggel a telefonom csipogására ébredtem. Éjjel elfelejtettem kikapcsolni a zenét, és lemerült… Kimásztam az ágyból, és feldugtam tölteni. Annyira megtetszett Harryék zenéje, hogy egész nap azt hallgattam, táncoltam, és a klippeket néztem. Harry mindegyikben olyan édes volt. Annyira megszerettem, hogy beállítottam a „More Than This”-t csengőhangnak. J Nagyban táncolok, amikor hirtelen megszólal a telefonom….

- Halló…? – vettem fel.

- Szia Amy! – Szólt bele vidáman egy ismerős hang.

- Szia Harry. - mosolyogtam el magam.

- Felkeltettelek? – kérdezte.

- Nem, dehogy… - bárcsak az ő hívására keltem volna.

- Akkor jólvan. Csak azért kereslek, mert gondoltam megkérdezem, hogy öhm… nincs-e kedved eljönni velem ma ebédelni…-kérdezte, olyan édes hangon, amibe kezem-lábam beleremegett. De sajnos nem mondhattam igent… Holnap van a születésnapom, és ma anyuval és a testvérének a családjával együtt ebédelünk. „Pont ebéd?? Ne mááár!”-üvöltötték a gondolataim.

- Sajnos nem érek rá… Születésnapom alkalmából anyuval mára családi ebédet tervezünk az itteni rokonokkal.  – Keseredtem el.

- Ó de kár… Pedig ma a fiúkkal ebédelünk, és gondoltam bemutatlak nekik.. de hát akkor majd máskor. – „Mi?? Be akar mutatni??? A Bandájának??? „ Majdnem elájultam..

- Majd bepótoljuk. – mondtam mosolyogva.

- Oké… - mintha egy kis szomorúság lett volna a hangjában. - Hát akkor, szia. – mondta, elköszöntem én is, majd letettük. Tisztára el voltam keseredve…. Anyunak elmeséltem, hogy mit beszéltünk, és felajánlotta, hogy hívjam meg őt is az ebédre, de nem akartam tolakodó lenni, különben is úgy jött volna ki, hogy csak azért hívom, mert szülinapom van, és az ajándék kedvéért…Elmentünk ebédre, nagyon jó volt újra látni Maddyéket, amíg a szülők beszélgettek mi Maddyvel félre vonultunk beszélgetni.

- Nagyon köszönöm a táskát, amit kaptam tőletek. – mondtam. – Nagyon szép!

- Nagyon szívesen! Amíg mi is LA-ben laktunk, és sokat lógtunk együtt, volt egy kis időm megfigyelni, hogy milyen stílusú dolgokat szeretsz… - mondta. – Különben is divattervezőnek készülök, úgyhogy büszkén elmondhatod, hogy tiéd az első „Maddison Raise” darab. – ezen jót nevettünk.  Kibeszéltünk minden dolgot, hogy anyuval miért is jöttünk el otthonról, beszéltünk a suliról, mert ugye még nyár eleje van, de hamarosan jelentkezni kell az itteni középiskolába, és Maddy segített választani.

- A London DHS a tökéletes választás számodra! – mondta Maddy. (A DHS a Dance High School rövidítése.)- Különben is… Én is oda járok, és így legalább többször találkozhatnánk…És nincs is olyan messze, kedvesek a tanárok, jók a pasik… - áradozott még Maddy, de nekem jelen pillanatban csak egy fiú járt az eszemben. - És amúgy is… remek táncos vagy! Tuti egy pillanat alatt felvennének!

- Tánc suli… - gondolkoztam. – Tökéletes! – nevettünk együtt. Amikor indultunk jól megölelgettük egymást Maddyvel.

- Nagyon hiányoztál! – mondta.

- Te is nekem! – megöleltem, majd körbe mentem puszit adni mindenkinek. – Köszönöm a szép ajándékot! – mondtam, majd haza indultunk. Út közben rezgett a telefonom. „1 új üzenet!”