9. Fejezet

- Nagyon hiányoztál! – mondta.

- Te is nekem! – megöleltem, majd körbe mentem puszit adni mindenkinek. – Köszönöm a szép ajándékot! – mondtam, majd haza indultunk. Út közben rezgett a telefonom. „1 új üzenet!” Megnéztem, és egyből rám tört a boldogság!

„Szia! Bocsánatot szeretnék kérni… Elfelejtettem mondani reggel a telefonba, hogy boldog születésnapot. Kárpótolhatlak egy finom vacsival? Remélem, igent mondasz, mert van számodra egy meglepetésem.” – Írta Harry. Egy kész vigyorfelhő jött rám, anyu ki is szúrta egyből.

-Mit mosolyogsz ennyire? – kérdeztem.

- Harry írt. – mondtam fülig érő szájjal.

- Na, én mondtam, hogy érdeklődik irántad. – mondta. – Na és mit írt??? – felolvastam anyunak az sms-t, mind a ketten nagyokat mosolyogtunk.

- El kell fogadnod a meghívását! – mondta anya.

- Eszemben sincs nem elfogadni!! – Ezen jót nevettünk. Amikor haza értünk, Berontottam a házba, és felrohantam a szobámba. Gyorsan tárcsáztam Harry számát, két csöngés után fel is vette.

- Halló…-szólt bele.

- Szia Harryyy! – mondtam vidáman.

- Szia Amyy!! – mondta meglepetten, és hallottam a hangján, hogy mosolyog. – Mi újság?? Megkaptad az üzenetem?? – kérdezte.

- Igen, megkaptam… Azért is hívlak, mert… - még be se fejeztem a mondatot, de Harry már közbe is vágott…

- Remek! Hányra menjek érted? – kérdezte izgatottan.

- Hát őőő… - kicsit meglepődtem. Ránéztem az órára, egykor mentünk el itthonról Maddyékkel ebédelni, most délután öt óra van. – Nyolckor jó neked? – kérdeztem.

- Tökéletes! – Mondta Harry.

- Oké, de figyelj…. mit vegyek fel?? – mivel azt írta, hogy „kárpótolhat- e egy vacsorával”, gondolom elegánsan kéne mennem…

- Öltözz egy picit elegánsan! – mondta.

- Oké. – mondtam vidáman. Imádom a sportos, kényelmes ruhákat, a tornacipőt, de a magassarkút még jobban, mert ugye bár nem vagyok valami magas…

- Hát akkor nyolckor! – mondtuk egyszerre, majd letettük a telefont.

-ANYÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!!! – kiáltottam, hogy odalennt is meghallja!

- Mondjad kicsim! – jött vissza a hang lentről.

- Megcsinálod a hajam?? – Nem értem miért nem megyek le, és kérdezem meg üvöltés nélkül…

 - Persze kicsim! – mondta anyu a lépcső alján mosolyogva. Felmentünk, lefürödtem, és közben beraktam a „What makes you beautiful”-t. Énekeltem, és táncoltam a zuhany alatt, amikor anyu szólt, hogy neki kéne állni a hajamnak, ha időben készen akarok lenni… Anyu megcsinálta a hajamat, és segített elkészülni. Már fél nyolc volt.

- Hajam –

-Ruhám –

Amikor mindennel készen voltunk, gyorsan kisminkeltem magam, ilyenre:

_{Majd pont időben elkészültem. Kiléptem az ajtón, és Harry amint meglátott, valami furcsa dolog futott át az arcán. Hirtelen nagyon vidám lett, egyből mosolygott. Rámosolyogtam, és Odamentem hozzá. Az autójának támaszkodott, és csak amikor közelebb értem hozzá, akkor vettem észre, hogy egy} baromi nagy vörös rózsa csokor van a kezében.

 (na jó, azért ekkora nem volt.:$)

Megfogta a derekam, közel húzott magához, és megölelt. Amikor elhúzódott, még nem engedte el a derekam. – Boldog születésnapot! – Mondta, majd oda adta a csokrot.

-Köszönöm, ez gyönyörű! – Adtam az arcára egy nagy puszit, kinyitotta nekem az ajtót, majd elindultunk a titokzatos hely felé….