23. Fejezet

Beültünk a kocsiba, és elindultunk a pláza felé. Hamar oda értünk, Harry kinyitotta nekem az ajtót, adott a számra egy puszit, megfogta a kezem, és elindultunk a pláza bejárata felé.  Még oda sem értünk, de már egy csapat fotós, és jó pár rajongó letámadott.  Csak úgy kattintgattak, mi meg majd bele vakultunk.
- Harryyy, Harry, kérlek, csak egy kérdés!!! - mondta az egyik riporter. - Ti együtt vagytok???? - kérdezte nyálcsorgatva.
- Igen, igen, együtt vagyunk, a neve Amy, és szeretem. Nincs több mondani valóm... - mondta, majd a rajongóihoz fordult. A riporterek szerencsére megkapták amit akartak, vagy 10 kamerával vették fel egyszerre, amit Harry rólunk mondott, majd elmentek. A fotósok továbbra is ott nyüzsögtek körülöttünk, Harrynek igaza volt, ezek tényleg mindenhol ott vannak...
A rajongók csak visítoztak, és Harry-vel sorba csinálták a képeket. Jó pár rajongó megkért engem is, hogy álljak be velük fotózkodni, nem csak Harryvel, külön is. Nagyon élveztem, és nagyon kedvesek voltak mind. Harry végig fogta a kezem, nem engedte el, majd amikor már minden rajongónak válaszoltunk, és képet csináltunk vele, bementünk a plázába. A fotósok oda is követtek volna, ha a pláza bejáratánál lévő három biztonsági őr nem állítja meg őket.
- Húúú... - mondtam sóhajtva.
- Igen... ne haragudj ezért a nagy nyüzsgésért. - mondta bűnbánóan.
- Semmi baj. - mondtam mosolyogva. - Igazság szerint nagyon élveztem! - tettem hozzá.
- Azt láttam - mondta Harry nevetve, majd adott egy csókot a számra. Oda sétáltunk a Starbuckshoz, Maddy már ott ült az egyik asztalnál, és mosolygott, amikor meglátott minket.
- Sziasztok! - mondta, majd lenyomott mindkettőnknek két-két puszit.
- Szia! - mondtuk egyszerre.

Sokat beszélgettünk, nevettünk.. Éppen kávéztunk, amikor két lány jött oda az asztalunkhoz.
- Sziasztok!- mondták egyszerre izgatottan.
- Heló. - mondtuk hárman.
- Miben segíthetünk? - kérdezte udvariasan Harry.
- Hát, csak egy képet, és egy aláírást szeretnénk kérni, ha nem gond... - mondta az egyik lány szégyenlősen.
- Nem, dehogy. - állt fel Harry.
- Amy, csinálsz velem te is egy képet? - kérdezte a másik lány nagy mosollyal az arcán. Nagyon meglepődtem, hogy tudja a nevem, váratlanul ért.
- Persze! - mondtam mosolyogva.
A lányok megkérdezték, hogy Maddy kicsoda, majd vele is csináltak pár képet. Láttam Maddyn, hogy nagyon élvezte. Kérdezgettek még pár dolgot, hogy mióta vagyunk együtt, meg hogy hol ismerkedtünk meg, de amint megkapták a választ elmentek, nem is zavartak tovább. Alig 20 méterre tőlünk elkezdtek sikoltozni, amikor visszanézték a képeket, mi ezen jót nevettünk.
- Na, nekem mennem kell... - mondta Maddy egy 20 perc múlva.
- Már is? - kérdeztem. - Gondoltam benézhettünk volna itt egy-két boltba, venni egy két jó cuccot, mint régen... - mondtam szomorúan.
- Én is gondoltam erre, de még sok dolgom van otthon, nem tehetnénk át valamelyik napra? - kérdezte mosolyogva.
- De, persze... üdvözlöm anyudékat. - mondtam, majd adtam neki két puszit, és eg ölelést. Harry is elköszönt, és Maddy elment.
- Na és most? - kérdeztem.
- Nem tudom te hogy vagy vele, de én nagyon megéheztem.... - mondta kacéran, és megcsókolta a nyakam.
- Harryyy... nyilvános helyen vagyunk. - mondtam nevetve.
- Igazad van. - mondta mosolyogva... - de ami azt illeti tényleg éhes vagyok! - mondta nevetve.
- Mc Donald's? Olyan régen ettem már ott ....- tettem hozzá.
- Benne vagyok!
Elmentünk a Pláza Mekijébe, és felfaltuk az egész készletet.

 
Mediterrán Burger, Mexikói Csirke Burger, Big Mac, Extra sültkrumpli, Sajtburgerek, Shakek, mindent ettünk-ittunk, amit el lehet képzelni.
Majd kipukkadtunk, amikor elindultunk a kocsi felé. Szerencsére most nem volt annyi fotós, mint amikor jöttünk.
Beültünk a kocsiba, és hazafelé vettük az irányt.....