A fejlécért köszönet Nóricii-nek. Nézz be hozzá! Noricii's Blogdesign

2012. augusztus 21., kedd

24. Fejezet

Majd kipukkadtunk, amikor elindultunk a kocsi felé. Szerencsére most nem volt annyi fotós, mint amikor jöttünk.
Beültünk a kocsiba, és hazafelé vettük az irányt. Harry többször rám mosolygott az úton, egyszerűen imádni való volt. Megérkeztünk, én kinéztem az ablakon, és furcsamód nem a mi házunk előtt álltunk meg. Harry háza előtt parkoltunk, ahol az első randink volt.  Rám törtek az emlékek, ránéztem Harryre, és mosolyogtam. Vissza mosolygott, majd ki szállt a kocsiból, és kinyitotta nekem az ajtót, és adott egy csókot a számra.  Kézen fogva besétáltunk a kapun, amint be értünk a házba, megcsörrent Harry telefonja. Csörgött már egy jó párszor, de mindig azt mondta, hogy nem fontos, és nem vette fel.
- Haló- vette fel Harry. - Igen, tudom, és ne haragudj, csak volt egy kis dolgom... - magyarázta, majd rám mosolygott. - Figyelj, én most értem haza, ha akartok, gyertek át! Úgy is be akarok mutatni valakit. - mondta a telefonba, majd adott egy puszit a számra. - Jó! Oké! Tökéletes! Akkor Szia. - majd letette.
- Ki volt az? - kiváncsiskodtam.
- Csak Louis, a legjobb barátom. Tudod, a bandából. Figyelj Amy, én ma is veled szeretnék lenni! - mondta szenvedélyesen. - Nem alszol ma itt nálam? Kérleeeeeeeek... - kérlelt bociszemekkel Harry, majd megcsókolt. Ez amolyan győzedelmes csók volt, hiszen Harry tudta, hogy úgyis bele megyek.
- Jólvan. - mondtam. - De nincs itt tiszta ruhám...- mondtam.
- Az nem gond, majd a csajok hoznak neked! - mondta. - De felőlem ruha nélkül is lehetsz... - mondta, majd édesen puszilgatta a nyakamat.
- Csajok ? - kérdeztem rá.
- Jaaaaaa, de hülye vagyok, nem is mondtam még! Most beszéltem meg Louissal, hogy ma este átjön a fiúkkal, és bemutatlak nekik. Gondolom hozzák a lányokat is. Tudod, Eleanor, Danielle, Perrie... - magyarázta Harry. Ami azt illeti, már sokat mesélt róluk, ők a fiúk barátnői. Végre megismerhetem őket.
- Ja. - mosolyogtam. - és mikor jönnek? - kérdeztem.
- ööö... - ránézett az órájára. - Úgy 15 perc múlva. - mondta. - Addigis nincs kedved lezuhanyozni? - kérdezte kacéran. Válaszképpen egy lágy, de szenvedélyes csókot leheltem az ajkaira, mire ő a fürdőszoba felé kezdett el húzni.

2 megjegyzés: