29. Fejezet

Ő egy szál boxerbe, én pedig melltartóba és bugyiba feküdtem rajta, vadul csókolóztunk, amikor hirtelen benyitott a szobába Zayn. Leugrottam Harryről, és magam elé kaptam a pólóját, amit az imént szedtem ve róla.
- Jajj ne haragudjatok... - kapta el a szemét Zayn. - Nem akartam megzavarni semmit..
- Zayn megtanulhatnál kopogni, mielőtt bejössz! - mondta neki idegesen Harry.
- Jójó, ígérem legközelebb kopogok majd. Ne haragudjatok. - mondta, majd kiment.
- Basszus... - ültem vissza az ágyra, Harry mellé.
- Szóval hol is tartottunk? - kérdezte, és elkezdte puszilgatni a karomat..
- Ne Harry ez így már egyáltalán nem romantikus!!! - mondtam, és idegesen álltam fel.
- Oké, oké, értettem. Nincs hozzá kedved... - mondta szomorúan, majd felállt, és odajött hozzám. - Látom fáradt vagy, akkor én most hagylak aludni. - mondta, majd adott egy csókot a homlokomra, és kisétálta szobából.
Belebújtam a pólójába, majd bedőltem az ágyba. Már vagy egy hete folyamatosan együtt "alszunk", zavart, hogy most nem. Hozzá bújtam a takaróhoz, aminek Harry illata volt. Hirtelen egy könnycsepp gördült le az arcomon, nagyon rosszul éreztem magam. Tudtam, hogy most megbántottam. Utána akartam menni, de egyre jobban sírtam, és nem akartam, hogy így lásson. Nem tudom meddig lehettem ébren, szépen lassan álomba sírtam magam.
Reggel arra ébredtem, hogy még mindíg egyedül vagyok.
Harry nem aludt velem. Lesétáltam az emeletről, Őt keresve, és a konyhában ezt találtam:

A kávé és a reggeli mellett volt egy szál vörös rózsa, és egy darab papír, amin ez állt:
"Szerelmem. Kérlek ne haragudj a tegnap estéért... Nem akartam tolakodni, hülye voltam. Reggel elmentünk Zaynel vásárolni, meg a stúdióba, felvenni az én hanganyagomat. Sietek vissza, Szeretlek és Csókollak: Harry."