32. Fejezet

*Harry szemszöge*
Az utolsó szirmokat szórtam, épp a bejárai ajtónál, amikor hirtelen berontott Amy zaklatottan, egy édes kiscicával a kezében.
- Harry! - sírásban tört ki.
- Úristen, mi történt Amy? - kérdeztem tőle, és magamhoz húztam. A kezében lévő kiscica már alig élt...
- Vick kiskutyáját kerestük, meg is találtuk, semmi baja nem lett hála istennek. De ő... - mutatott sírva a kiscicára. - Szegénykét a kutyussal együtt találtuk, és már alig él.. - mondta sírva.
- Ne aggódj, rendbe lesz. - megfogtam a kezét, és behívtam a nappaliba. Odaadtam egy pokrócot a kezébe, ő bele csavarta a kiscicát. Kirohanta a konyhába egy kis tálkába raktam tejet, és megmelegítettem.
A kiscica evett belőle egy kicsit, majd el is aludt.

 - Még meg sem köszöntem... - mondta Amy, majd megsókolt.
- Mit?
- Hát ezt. - mutatott körbe a házba.
- Ja, hát gondoltam bocsánatot kérek a tegnapi miatt, nm akartam siettetni semmit... Ne haragudj kérlek.. - mondtam neki.
- Nem, te ne haragudj! - mondta, majd ismét megcsókolt.
- De a fenti részt még nem is láttad. - mondtam kacéran.
- Á, tényleg? - nevetett. - És nincs kedved megmutatni? - kérdezte sok puszi kíséretében. Válaszképp egy édes csókot nyomtam az ajkára, és éppen fel akartam emelni, amikor megállított. - Várj! - nyomott egy puszit a kiscica fejére, majd újra megcsókolt. Felkaptam, és felvittem az emeleti fűrdőszobába........

*Amy szemszöge*
nagyon zaklatott voltam, Danielle haza vitte Vick-et, majd engem is. Szerencsére Vick kiskutyájának nincsen semmi komoly baja. Megbeszéltük, hogy én hozom haza ezt a kiscicát, vigyázok rá, és majd holnap együtt elvisszük őket az állatorvoshoz.
- Vigyázz magadra! - mondta Danielle a kocsiból, majd bólintottam egyet, és becsuktam az ajtaját. Beléptem a házba, Harry épp akkor szórt a földre egy csomó rózsaszírmot.
- Harry! - sírtam el magam, és hozzá bújtam.
- Úristen, mi történt Amy? - kérdezte és még jobban húzott magához.
- Vick kiskutyáját kerestük, meg is találtuk, semmi baja nem lett hála istennek. De ő...Szegénykét a kutyussal együtt találtuk, és már alig él.. - mondtam zokogva.
- Ne aggódj, rendbe lesz. - megfogta a kezem, és behúzott a nappaliba. Odaadott egy pokrócot, amibe bele csavartam a kiscicát. Kirohanta a konyhába és később egy kis tálka meleg tejjel jött vissza.
A kiscica evett belőle egy kicsit, majd el is aludt.
- Még meg sem köszöntem... - mondta neki bűnbánóan, majd megcsókoltam.
- Mit? - kérdezte Harry.
- Hát ezt. - mutatam körbe a házba.
- Ja, hát gondoltam bocsánatot kérek a tegnapi miatt, nem akartam siettetni semmit... Ne haragudj kérlek.. - kért bocsánatot Harry.
- Nem, te ne haragudj! - mondtam, majd ismét megcsókoltam.
- De a fenti részt még nem is láttad. - mondta kacéran.
- Á, tényleg? És nincs kedved megmutatni? - kérdeztem tőle sok puszi kíséretében. Igazából már nagyon hiányzott, és ki is akartam engesztelni a tegnap este miatt. Válaszképp egy édes csókot nyomott az ajkamra, és fel akart emelni, amikor megállítottam. - Várj! - nyomtam egy apró puszit a kiscica fejére, majd újra hevesen megcsókoltam. Felkapott, és felcipelt az emeleti fűrdőszobába............

Köszönöm az eddigi kommenteket, de kérlek komizzatok többet! Ma négy fejezetet raktam fel nektek, remélem tetszik eddig a történet! :) Jó olvasást, és jó éjszakát.
Mimii xx