31. Fejezet

Nem sokára el is indultunk, egész nap a kutyust kerestük.
- Múzsa.. - kiáltottuk egyszerre. Épp egy régi gyárépületnél sétálgattunk, amikor halk nyüszögést hallottunk. Kiáltoztunk tovább, majd egyre közelebbről, egyre hangosabban hallottuk azt a hangot. Hirtelen megláttuk Múzsát, és oda szaladtunk hozzá. A régi gyárépület kerítése mellett volt egy nagy kődarab, ami alá beszorult a lába. Múzsa mellett feküdt egy kiscica, szegény már alig élt. Ott feküdtek össze gömbölyödve, és az egész szituáció olyan volt, mintha Múzsa meg akarta volna menteni a kiscicát, hogy ne essen rá a nagy kő. Mind a hárman a könnyeinkkel küzködtünk.
- Nem ülhetünk itt tétlenül, ki kell szabadítanunk őket valahogy! - mondta Danielle.
- Danielle, háromra emeljük fel a követ, addig Vick, te szedd ki őket alóla! - ajánlottam fel.
- Oké!
- Mehet? 1-2-3 EMELD! - mondtam, majd nagy megpróbáltuk felemelni. Sikerült, de kis híján le is ejtettük. Vick gyorsan kiszedte őket, és a karjaiba vette. A kiscicát megfogtam én. Szegényke tényleg nagyon gyenge volt...
- Van itt a közelben állatorvos? - kérdeztem zaklatottan.
- Van, de nézd az időt, már biztos nincs nyitva... - mondta Vick.
- A legjobb amit most tehetünk, hogy haza visszük őket. - szólalt meg Danielle.

*Harry szemszöge*
Négyen voltunk ma a stúdióban, Liam, Danielle, Zayn és én. Rosszul éreztem magam a tegnap történtek miatt, remélem Amy megtalálta a rózsát, és nem haragszik rám. Egy kicsit zaklatott voltam, hogy el kellett jönnöm, és nem tudtuk ezt négy szem közt megbeszélni, de ha munka van, akkor munka van, nem szeretném, ha miattam késnénk az új dallal. Épp a szóló hanganyagát énekeltem fel, amikor láttam, hogy Zayn felveszi a telefonomat. Zayn át adta Danielle-nek a telefont, majd Danielle intett nekem egyet, és elment. Vajon ki kereste Danielle-t az én mobilomon??
Már este volt, amikor Liammel és Zaynnel kijöttünk a stúdióból, egy kicsit túlhúzódott a felvétel. Beültünk inni egy kávét, gondoltam felhívom Amy-t. "A hívott szám jelenleg nem kapcsolható." Kicsit már aggódtam, remélem nem azért kapcsolta ki a telefonját, mert mérges rám... Beszélgettünk a srácokkal még egy kicsit, majd én haza vittem Zayn-t, mert az én kocsimmal voltunk. Be akart hívni, de nem mentem, Amyvel akartam lenni, már nagyon hiányzik...
Haza értem, furcsának találtam, hogy sehol nem ég a lámpa, teljes sötétség van az egész házba. - Amy már aludna? - kérdeztem magamtól. - Hiszen még csak fél kilenc van...
Beléptem az ajtón, és felkattintottam a villanyt.
- Amy...? - kérdeztem. - Amy, drágám, itt vagy??? - Körbejártam az egész házat, de Amy-t sehol sem találtam, üzenetet sem hagyott... Furcsának találtam, de gondoltam nem rágódom ezen, inkább meglepem valamivel.
Gyorsan felhívtam a kedvenc virágboltomat, és vagy 100 szál rózsaszín és fehér rózsát rendeltem tőlük. Tele raktam az egész házat gyertyákkal, egy csomó helyre rózsaszirmokat szórtam, például a hálószobába és a fürdőbe.

Az utolsó szirmokat szórtam, épp a bejárai ajtónál, amikor hirtelen berontott Amy zaklatottan, egy édes kiscicával a kezében..........