36. Fejezet

Harry levette rólam a csurom vizes pólómat, majd a nyakamat csókolgatta, amikor bejött a konyhába Zayn.
- Basszus... - mondtam, majd magamra kaptam a pólóm.
- Zayn basszus, mindig tökéletesen időzítesz... - mondta Harry nevetve. - Haver, menj mááár ki..
- Ne haragudjatok, tényleg, nem direkt van. - mondta nevetve Zayn. - Csak popcorn-ért jöttem, mert Niall felfalta az egészet, de már megyek is.. - mondta, majd az üres tálat letette az asztalra, és kisétált a konyhából.
Leszálltam a pultról, és gyorsan vissza vettem habos pólómat, majd megfogtam Harry kezét, és kihúztam a konyhából.
A többiek nagyot nevettek, amikor megláttak minket.
- Hát ti meg mit műveltetek? - kérdezte Lou nevetve.
- Hab-csatáztunk. - mondta Harry, és az arcára kent egy kis habot.
- Jajj ne mááár... - siránkozott Louis, és törölgette le a habot az arcáról.
- Na gyere, öltözzünk át. - mondtam, majd a lépcső felé kezdtem el húzni. A fiúk fura hangokat adtak ki.
- Aztán gumit húzzatok! - mondta Zayn, mire Louis és Niall nagy nevetésben tört ki, és Perrie oldalba lökte Zayn-t, Liam pedig csúnyán nézett rá. Komolyan úgy éreztem, mintha Harry és a fiúk kitárgyalták volna az egész magánéletünket elég részletesen. Mintha lemaradtam volna valamiről.
megfogtam Harry kezét és felhúztam a lépcsőn. Egy kicsit mérges voltam...De nem akartam balhét csinálni, így hát nem mondtam Harrynek.
Épp a táskában kutattam, amikor Harry megfogott, és leültetett az ágyra.
- Mi a baj? - kérdezte.
-  Semmi... - mondtam, majd fel álltam. Ugyan azzal a lendülettel Harry vissza is húzott.
- Mond el mi baj van.
- Harry, nincsen semmi!! - álltam fel idegesen, és előkutattam valami száraz cuccot.
Harry többet nem kérdezősködött, Meg se szólalt amíg kettesben voltunk. Felöltöztünk, majd visszamentünk a többiekhez.
- Hát ez gyors menet volt. - szólalt meg Zayn.
- Zayn, mi lenne, ha nem szólnál be? - szólt rá Harry, mire én megsimogattam a hátát, és a fülébe súgtam: "Nyugiiii" majd adtam az arcára egy puszit.
Bementem a konyhába, hogy folytassam a mosogatást, de a csajok éppen akkor fejezték be.
- Jajj lányok, köszönöm szépen!
- Ugyanmár, nincs mit! - mondták egyszerre. Kivittem a fiúknak egy nagy tál popcorn-t, amilért az előbb bejött Zayn, aztán újra leültünk pletykálni a csajokkal.
- Amy, szeretnék tőled bocsánatot kérni... - szólalt meg Perrie.
- Ugyan, miért? - kérdeztem.
- Zayn viselkedése miatt. Tényleg nem tudom, hogy mi van vele ma...  - mondta.
- Semmi baj. Ezért nem neked kéne bocsánatot kérned. - mondtam mosolyogva.
- De, látom rajtad, hogy rosszul esnek a megjegyzései...
- Nem, csak kellemetlen, mert már kétszer ránk nyitott, amikor mi Harryvel éppen.. Tudod..-mondtam.
- Ne haragudj kérlek, ígérem majd beszélek a fejével. Szerintem még nem fogta fel, hogy Harry már nincs egyedül, és kell neki egy kis magán élet... - mondta Perrie dühösen. Olyan kellemetlenül éreztem magam, amiért Perrie kért bocsánatot... Az asztalra szegeztem a szemem.
- Csajoooooooook - Kiáltott Zayn a nappaliból. - Gyertek ide!! feláltunk az asztaltól, Danielle előre ment, én pedig megállítottam Perrie-t, láttam rajta, hogy bántja ez az egész.
- Perrie, várj!
- Igen? - fordult vissza.
- Gyere ide! - megöleltem. - Nem neked kell emiatt rosszul érezned magad, rendben vagyok, tényleg. bocsánatot sem kell kérned, majd szólok Harrynek, hogy kérjen egy kis "teret" Zayn-től. Nem akarom, hogy Zaynnel miattunk vesszetek össze. - mondtam.
- Oké, igazad van... - mondta.
Kibújtunk az ölelésből, és mosolyogva mentünk vissza a többiekhez.
- Szóval? - kérdeztük egyszerre a csajokkal.....