Ma még jön egy fejezet!
xx
- Szóval? - kérdeztük egyszerre a csajokkal.
- Ezennel mindenkit meghívok a minden évben megrendezett állarcos bálunkra, amit a húgaim rendeznek! - jelentette be Zayn ünnepélyesen. -Nagyon örülnék, ha ti is eljönnétek! Igazából ez egy ilyen puccos családi esemény, jó buli, be kell öltözni valamilyen jelmezbe, vagy legalább egy állarcot felvenni.
A lányok, és a fiúk is egyaránt ujjongtak.
- Lesz kaja? - kérdezte Niall, amire mindenki felnevetett.
- Répajelmezbe mehetek? - Szólalt meg Louis, ezen is jót nevettünk.
- Mindenképpen ott leszünk! - Mondta Danielle és Liam.
- Nekem már a ruhám is megvan! - mondta Perrie, és adott egy puszit Zaynnek.
- Amy, van kedved menni? - kérdezte tőlem Harry.
- Persze, ott leszek! - mondtam. Igazából nem volt túl sok kedvem elmenni, de nem szerettem volna megbántani Harry-t, láttam rajta, hogy ő nagyon szeretne elmenni, de egyedül nincs kedve. Sosem szeretem ezeket a puccos, fényűzős bálokat, soha nem jártam ilyen helyre, otthon a barátaimmal inkább bulizni, és bandázni mentünk.
- Akkor ránk is számíthatsz! - mondta Zaynnek izgatottan Harry.
- Szuper! - mondta Zayn. - De nekem most mennem kell, megígértem a húgaimnak, hogy én is segítek az előkészületekbe. - Kicsim, te is jössz? - kérdezte Zayn Perrie-től.
- Igen, persze, megyek segítek.. - mondta Perrie, majd elköszöntek mindenkitől és indultak is. (olyan 2-3 óra körül)
- Akkor holnap Péntek este 8-kor nálunk! - szólt vissza Zayn.
Harry kiengedte őket, majd vissza jött hozzánk a nappaliba, oda ült mellém, és az ölébe húzott.
Úgy hiányzik már a csókja, de túl sokan vannak most itt, így hát adtam a szájára egy puszit, és oda bújtam hozzá.
Danielle is oda bújt Liam-hez, mellettük Niall, Louis, és utánuk mi ültünk a kanapén, és néztük tovább azt a vígjátékot, amit a srácok beraktak.
*Perrie szemszöge.*
Őszintén szólva meglepett Zayn viselkedése, nagyon kellemetlenül éreztem magam miatta, de örülök, hogy Amyvel megbeszéltük a dolgokat. Ahogy beültünk a kocsiba, ahol már senki nem hallott minket, számon kértem Zayn-t.
- Mi a fene volt ez? - kérdeztem.
- Mégis mi? - kérdezett vissza, mintha nem értené, hogy miről beszélek.
- Mégis mi??? A megjegyzések Zayn!! - már kiabáltam, úgy felhúztam magam rajta... - És rájuk nyitottál?? Kétszer is? - kérdeztem inderülten.
- Jóó, az véletlen volt, tényleg!!
- Zayn, fogd fel, hogy Harry már nincs egyedül, adnod kéne neki egy kis teret! Nekik is van magánéletük! És ezek a megjegyzések...!! Miért szólogattál be? Amynek nagyon rosszul esett! Nekem kellett bocsánatot kérnem tőle..
- Tudom... - mondta lesütött szemmel..- És majd bocsánatot kérek tőle én is, ígérem, csak kérlek ne veszekedjünk! - mondta már majdnem sírva.
- Ne haragudj, hogy kiabáltam az előbb. - mondtam már csendesebben. - De nagyon kellemetlen volt nekem ez az egész! Ne csinálj ilyet többet!
- Rendben. Nem fogok, megígérem! - mondta, majd megölelt. Hozzá bújtam, majd megcsókoltam. Utálok Zaynnel veszekedni, hiszen nagyon szeretem, de már nagyon meg kellett mosni a fejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése