38. Fejezet

- Rendben. Nem fogok, megígérem! - mondta, majd megölelt. Hozzá bújtam, majd megcsókoltam. Utálok Zaynnel veszekedni, hiszen nagyon szeretem, de már nagyon meg kellett mosni a fejét.

*Harry szemszöge.*
A nappaliban ültünk a srácokkal, és valami vígjátékot néztünk. Igazából nem tudom, hogy mit, mert le sem tudtam venni a szemem Amyről. Olyan gyönyörű... Hogy lehet valaki ennyire szép? Teljesen bele szerettem. De most volt valami furcsa az arckifejezésében... Valami rossz. Valami nagyon bántotta, már órák óta.
Amikor felmentünk az emeletre átöltözni, akkor is láttam már rajta, de nem mondta el, hogy mi az. Talán majd ha kettesben leszünk elmondja. Épp az ölemben feküdt, és a hajával babráltam, amikor megszólalt Niall telefonja.
- Haló? - szólt bele. - Á, szia Paul... Aha.. Értem. Oké, nem, semmi baj. Épp vele vagyok.. Akkor beugrunk, jó? Szia. - és letette.
- Liam! Paul hívott, neked és nekem be kellene ugranunk még ma a stúdióba, fel kéne újra venni a refrént... - magyarázta Niall Liamnek.
- Jó, hát akkor induljunk.. - tápázkodott fel Liam. - Drágám, te is jössz? - fordult Liam Danielle-hez.
- Egy darabig igen. - mondta Dani. - Nekem is el kell még intéznem valamit... - mondta Danielle.
- Oké.
Kikísértük őket, már csak Louis, Amy és én maradtunk. Beszélgettünk, nassoltunk, amikor megcsörrent Lou telefonja is. Ránézett, egy darabig bámulta a telefont, majd levette a hangerőt, és lerakta az asztalra.
- Mi van, nem veszed fel? - kérdeztem tőle.
- Nem akarok vele beszélni... - mondta Lou.
- Ki az? - kérdezte Amy.
- Eleanor...
- Mi történt haver? - kérdeztem.
- Tegnap este összevesztünk. - mondta Lou szomorúan. - Egyszerűen nem értem miért volt olyan undok veled a múltkor... - fordult Amyhez.
- Louis, nem akarom, hogy miattam vitázzatok... - mondta Amy.
- Nem, nem csak miattad.. Egyszerűen már mindenért hisztizik, és semmi nem jó neki! Teljesen kiborít. Tényleg, sajnos már nem látom értelmét a kapcsolatunknak... - mondta Lou szomorúan.
- Megértelek haver... - mondtam neki. - Ugye tudod, hogy akármi is lesz, rám mindig számíthatsz..? - kérdeztem tőle, majd megöleltem.
- Tudom, és köszönöm. - mondta Louis.
Hirtelen valaki nagyon vadul elkezdte nyomni a csengőt.
Felugrottam a kanapéról, és az ajtóhoz rohantam. Eleanor állt az ajtóm előtt mérgesen.
- Szia Harry, Louis itt van? - éppen nyitottam volna ki a számat, amikor El közbe vágott. - Tudom, hogy itt van, ne próbálj meg hazudni nekem!! - és berontott a házba, engem félre lökve az ajtóból.
- LOUIS! - kiabált.
- Ne kiabálj, itt senki sem süket! - jött ki az előszobába Lou.
- Mi a fenéért nyomod rám a telefont már napok óta??? - ordította El.
- Mert mondjuk nincs kedvem veled még beszélni SE?! - kérdezte ugyan olyan hangnemben Louis.
- Mi ez az üvöltözés? - jött ki a nappaliból Amy.
- TE CSAK NE SZÓLJ BELE, JÓ?? - förmedt rá El. - MINDEN MIATTAD VAN!
- Héhéhééé!! - szóltunk közbe egyszerre Louis-al.
- Elég legyen! - mondtam, és oda sétáltam Amy mellé.
- Állj már le El! - fogta le Louis, mert El neki ment volna Amynek.
- Elegem van ebből a kis csitriből! - ordította Eleanor.
- Minek neveztél??? - kérdezte finom hangnemben Amy.
- Te rohadt kurva, mit képzelsz, ide jössz, és felforgatod az egész életünket??? - kapálózott El Louis karjai között.
- Tudod, fogalmam sincs, hogy mi a bajod velem, és hogy miről beszélsz, de jobb lesz ha megválogatod a szavaidat kislány! - mondta Amy.
 - Attól még, hogy Harryvel jársz, nem vagy más csak egy ócska ribanc! És az is maradsz!! - Már ott tartottam, hogy szájon vágom Eleanort! Komolyan felhúzott. Louis-sal csak bámultuk egymást kiakadva, amikor El hirtelen kiszabadult Louis szorításából, és nekirontott Amynek. Épp közéjük ugrottam volna, amikor Amy egy laza mozdulattal elkapta El hosszú barna haját, és a lány pár másodperc múlva a földön landolt. Amy kezében egy nagy csomó haj volt, amit egy laza mozdulattal oda dobott a földön fekvő Eleanornak.
- Mondtam, hogy válogasd meg a szavaidat! - mondta neki Amy teljesen nyugodtan, és elegánsan besétált a nappaliba. Teljesen elakadt a szavam... Amy megtépte Eleanort, aki neki akart menni. Miért nem akadályoztuk ezt meg Louissal?? Azért egy kicsit büszke voltam Amyre, de teljesen leblokkoltam.
El csak feküdt a földön a fejét fogva, és zokogott. Louis felemelte, és kivezette a házból. A ház előtt elkezdett üvöltözni vele.
- Mi a fenét képzelsz magadról Eleanor??
- Én?? Te mit képzelsz?? Nem veszed fel a telefont?? Az egész ez a kis csitri miatt van, igaz?? Ő a legjobb haverod barátnője, és máris körülötte forog a világ???
- Nézz már magadra! Itt az egyedüli személy aki csitri módjára viselkedik az te vagy! - üvöltött Louis. -Még is mi a fenét képzeltél? Elegem van, érted?? Kiborítasz a hisztijeiddel, az akaratosságoddal, és hogy neked SEMMI SEM JÓ!! SEMMI!! És még is mi a fenét magyaráztál? Felfogatja az életünket? Milyen életünket? Az nekünk már régóta nincs Eleanor!! - ordított Louis.
- IGEN? MÉG ŐT VÉDED? - kérdezte El. - Ha ennyire véded, akkor miért nem szaladsz hozzá most azonnal?
- Tudod mit? Torkig vagyok a viselkedéseddel! Tűnj innen a francba, és hagyj engem békén!
- Te most szakítasz velem? - kérdezte nevetve Eleanor. - ugyan már... Louis, te csak engem szeretsz, ne nevettess... - röhögött El.
- Ne nevess Eleanor, ez halál komoly! Én már nem szeretlek téged!! Köztünk vége mindennek, ennyi volt, nem akarlak látni többet! - mondta Louis azzal Besétált a házba, és rácsukta Eleanorra az ajtót.