39. Fejezet

Halihóó!
Meghoztam az új részt, jó olvasást! xx
 

 - Ne nevess Eleanor, ez halál komoly! Én már nem szeretlek téged!! Köztünk vége mindennek, ennyi volt, nem akarlak látni többet! - mondta Louis azzal Besétált a házba, és rácsukta Eleanorra az ajtót
- Haver, biztis vagy ebben? - kérdeztem tőle.
- Igen Harry, egyszerűen már nem bírom elviselni! Most jött el az ideje annak, hogy véget vessek ennek a kapcsolatnak.
- Te tudod... - mondtam, átkaroltam, és besétáltunk a nappaliba. Amy ott ült a kanapén, és nézte a TV-t. Louis leült mellé, én pedig átkaroltam a nyakát hátulról és adtam neki egy puszit.
- Amy, kérlek ne haragudj... Minden az én hibám..- szólalt meg Louis, és könnyek szöktek a szemébe. - De ígérem, nem fordul elő többet!
- Jaj, Louis, ez nem a te hibád! - mondta neki Amy.
Ráraktam Lou vállára a kezem
- Figyelj haver, ez az egész, ahogy El viselkedett, csak őt minősíti, nem neked kell bocsánatot kérned. És szeretném ha tudnád, hogy mi melletted állunk, akármi van! - miközben ezt mondtam, ránéztem Amyre, aki bólintott egyet, és rámosolygott Louisra. Louis elsírta magát, és megölelt mindkettőnket.
- Köszönöm, hogy számíthatok rátok! - mondta, majd a könnyeit törölgette.
- Amy, én még mindíg le vagyok blokkolva... - szólaltam meg egy kis idő múlva.
- Mert? - nevetett Amy.
- Én már azt terveztem, hogy közétek ugrok, de te egy mozdulattal simán elintézted El-t.
- Igen, ezen én is ledöbbentem - mondta Lou nevetve.
- De egyben büszke is vagyok rád! - mondtam, majd adtam neki egy puszit. - Milyen kis harcias barátnőm van... - nevettem, mire Amy mosolyogva oldalba bökött.
- Nekem tudod mi tetszett? - kérdezte Amytől Louis.
- Na mi?
- Az, hogy te egyáltalán nem szidtad El-t, nem beszéltél vele csúnyán, se hangosan, még is Ő ment el innen sírva!
- Igen! - helyeseltem.
- Őszintén, még mindíg nem tudom, hogy miért utál ennyire... - mondta Amy elgondolkodva.
- Hát azt én se... De ne is foglalkozz vele! - mondtam.
- Szerintem csak rá akarja fogni a helyzetre, hogy "ez" miatt romlott meg a kapcsolatunk, közben ez egyáltalán nem a te hibád... Nekünk már régóta nincs közös "életünk". Mindenesetre örülök, hogy megtettem ezt a lépést. Harrynek igaza van, ne foglalkozz vele! Remélem El végre magába néz egy kicsit... - mondta Louis, és letörölte a könnyeit.

*Amy szemszöge.* 
Harry felajánlotta Louisnak, hogy aludjon itt, mert szegény nagyon ki volt borulva Eleanor viselkedése miatt... Ők még beszélgettek, de én elvonultam fürdeni. Beültem egy kád forró vízbe, és teljesen a gondolataimba merültem.
"Ma minden voltam. Ribanc, Kurva, Csitri... Őszintén nem tudom, hogy mi baja van velem Eleanornak. Mit tettem amiért ennyire utál??? Amikor berontott a házba, szó szerint gyilkos szemekkel nézett rám. Aztán meg megpróbált nekem jönni... Ez a lány meg van kattanva! Nem is értem, hogy Louisnak, aki egy nagyon kedves, érzékeny srác, hogy lehetett egy ilyen utálatos barátnője. Persze ez igazán nem az én dolgom... Nagyon sajnálom, hogy Louissal ilyen csúnyán ért véget a kapcsolatuk, de van egy olyan érzésem, hogy nem most hallottunk utoljára róla..." - Gondolatmenetemet Harry szakította meg, amikor egy édes puszit nyomott a homlokomra. Észre se vettem, hogy bejött a fürdőszobába. Levetkőzött, majd bebújt mellém a kádba. Édesen elpancsoltunk, és kibeszéltük a dolgokat.
- Amy. Mostmár elmondod, mi bántott annyira délután? - kérdezte Harry.
- Hát.. - fogalmam sem volt, hogy mondjam el neki... -Tudod, nagyon zavarnak Zayn megjegyzései a magánéletünkkel kapcsolatban... - épp meg akartam kérni, hogy beszéljen vele, amikor közbe vágott.
- Beszélek vele, ígérem. - mondta mosolyogva. Eszméletlen, hogy Harry még a gondolataimat is kitalálja.
- Köszönöm! - mondtam, majd adtam a szájára egy édes csókot.

*Louis szemszöge.*
Harryvel és Amyvel estig beszélgettünk, jó volt végre kiadni valakinek a sok gondot, ami El miatt a vállamat nyomja. Harry nagyon rendes volt, megengedte, hogy itt aludjak egy ideig, így legalább nem kell El képét néznem, és az idegesítő megjegyzéseit, papolását hallgatnom. Őszintén sokkal jobban érzem magam, hogy kibeszéltem a dolgokat Harryéknek, de nagyon rosszul érzem magam azért, ahogy Eleanor viselkedett. - "Mindenért én vagyok a hibás." - ismétlődött újra és újra ez az egy kis mondat a fejemben, és éreztem, hogy kigördül egy könnycsepp... Fogalmam sincs, mit rontottam el, és miért hagytam, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Itt fekszek ezen az ágyon, nem tudom, hol van most El, de őszintén, ebben a pillanatban nem is hiányzik.