40. Fejezet

Itt az új rész, remélem tetszik! :)
A következő rész akkor jön, ha meg lesz a 2 komment és a 30 megtekintés. Puszii. x

*Amy szemszöge*
Reggel arra keltem, hogy csörög a telefonom. "Anyu hív."
- Hallo - szóltam bele kómásan.
- Szia kicsim, csak azért hívlak, hogy szóljak, ma este már otthon leszek! Remélem minden rendben!
- Szia anyu! - dörzsöltem a szemem mosolyogva. Olyan régen hallottam már a hangját... - Persze, itt minden oké. - mondtam. - Hánykor ér be a géped? Kimegyünk eléd a reptérre...
- Jólvan, azt nagyon megköszönném.  Este fél 10-kor ér Londonba. Na de most le kell tennem, mert még sok dolgom van. Majd akkor este találkozunk! Szia kicsim!
- Szia anya. - elköszöntem, majd letettem.
- Ki volt az? - kérdezte álmosan Harry.
- Csak anyu. - mondtam, majd adtam a szájára egy puszit, fel akartam kelni, amikor a derekamnál fogva megfogott, és visszahúzott maga mellé. Szorosan oda bújtam a mellére, ő átkarolt mind a két karjával, és adott a fejemre egy puszit.
- Mikor jön? - kérdezte Harry.
- Fél 10-kor ér be a gép... - mondtam szomorkásan. Persze nagyon hiányzik már anyu, de ez volt életem leges-legszebb hete, és most, hogy anyu vissza jön, ennek vége, nem lehetünk Harryvel egész nap együtt. - Kimegyünk majd érte? - kérdeztem.
- Igen, persze - mondta, majd adott még egy puszit.
- Valamikor el kéne indulni hozzánk, beszélnem kéne a házvezető nővel.. - Harry adott egy édes csókot a számra, majd felkelt, és a fürdőszoba felé kezdett el húzni.....
Letrusoltunk, majd felöltöztünk, összeszedtem a cuccaimat, és elindultunk lefelé. A lépcsőn ezzel az aranyos kis cicával találkoztunk. Felvettem a kezembe, és Harry felé fordultam.
- Mi lesz vele? - kérdeztem szomorúan.
- Hát... - gondolkozott el. - Úgy gondolom, hogy mi mindent megtettünk azért, hogy megtaláljuk a gazdáját... Már napok óta nem jelentkezik érte senki. Szóval... - húzta az időt, engem meg már majd megevett a kiváncsiság, hogy kibökje, amire gondol.
- Bökd már kiiiiii... - mondtam.
- MEGTARTJUUK!! - mondta ünnepélyesen.
- Igen? Tényleeeg?? ÚÚristeeeeeen... - ugráltam örömömben. Eldobtam a táskám, és megöleltem mire ő édesen megcsókolt. Arra eszméltem, hogy valami csiklandozza a lábam. A kiscica dörgölőzött a bokámhoz, és dorombolt.
Felvettem a kezembe, és lementem a lépcsőn.
- Biztos éhes... - mondta Harry.
- Mielőtt elmegyünk, adok neki enni, jó? - kérdeztem.
- Oké. - mondta Harry mosolyogva.
Épp a tejet melegítettem, amikor eszembe jutott valami.
- Harryyyy.. - rohantam be a nappaliba.
- Mondjad kicsim. - nézett rám értetlenül.
- Kitaláltam egy nevet neki. - mondtam, és a kiscicára mutattam.
- Egy ideje én is ezen agyalok, de semmi  különleges nem jut az eszembe... - mondta Harry.
- Mit szólnál a Hamy-hoz? - kérdeztem. - Kis éhenkórász, picit duci is, és Harry és Amy-ből tevődik össze. - mondtam mosolyogva.
- Tökéletes! - mondta nevetve, majd megcsókolt.
- ÓÓÓ... a tej! - hagytam ott Harry-t, aki nevetve nézett utánam, ahogy rohanok a konyha felé.
Odaadtam a cicának a tejet, majd összeszedtük a cuccaimat, felkaptam Hamy-t, és elindultunk hozzánk........