45. Fejezet

Sziasztok! Itt van az új rész! Remélem tetszeni fog. ; )
Jó olvasást! :)

*Niall szemszöge.*
. . . felmentek a lépcsőn, én pedig oda ültem Maddyson mellé a kanapéra.
Nagyon zavarban voltam, nem tudom mit mondhatnék neki. . .
- Jobban vagy? - kérdeztem.
- Igen, már minden oké... - mondta. - ne haragudj, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hoztalak... - kért bocsánatot.
- Ugyan már...  - mondtam. Inkább te ne haragudj a nagy zűrzavar miatt.
- Apropó... - állt fel a kanapéról, és a fal melletti komódhoz ment. - Itt van a napszemüveged. - mondta, majd oda nyújtotta nekem.
- Megtarthatod - mondtam. - ha akarod... - tettem hozzá zavartan.
- Köszönööm. - mondta vidáman, majd visszaült a kanapéra. - Azt hiszem magyarázattal tartozom neked... - mondta, és lesütötte a szemét.
- Nem igazán értem, hogy miért . . . - mondtam.
- Valójában, nem vagyok beteg... - magyarázta. - Na jó, agyilag egy kicsit igen. - nevette el magát. Mire én elmosolyodtam. Egyre több bennünk a közös. . .
- Akkor..? Miért ájultál el? - kérdztem.
- Azért ájultam el, amikor megláttalak, mert... Öhm.. - dadogott, és láttam rajta, hogy nagyon zavarba jött. - Nagy rajongód vagyok. - bökte ki a végén. Ó, hát erre az egyre tényleg nem gondoltam.
- Ohh.. - Hirtelen melegség öntött el, ahogy a szemébe néztem, és elpirultam.
- Gondolom most teljesen hülyének nézel. - mondta lehajtott fejjel.
- Nem, dehogy is! - nyugtatgattam, és közelebb húzódtam hozzá. Ráraktam a vállára a kezem, mire ő hirtelen felnézett, egyenesen a szemembe. Gyönyörű szemei teljesen elkápráztattak, azt is elfelejtettem, hogy hol vagyok. Lassan megmozdítottam a fejem, és egyre közelebb haladtam az arcához. Fogalmam sincs, hogy miért akartam ezt, de abban a pillanatban erős késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam. Hirtelen Harry és Amy jelentek meg a lépcsőn, én pedig zavartan elkaptam a fejem.
- Öhm.. - szólalt meg Amy. - Mi elmegyünk kajálni valahova. - mondta Amy.
- Nem akartok jönni? - kérdezte Harry.
Ránéztem Maddysonra, és mindkettőnknek egyszerre mordult fel a gyomra. Mind elnevettük magunkat, majd összekészülődtünk, beültünk a kocsiba, és elindultunk megtömni a bendőnket.
Beültünk valami szép étterembe, a poén az volt, hogy mindenki ki volt öltözve, csak mi nem. Mi simán farmerbe és pulcsiba leültünk, és rendeltünk.
A csajok éppen kimentek a mosdóba, amikor megjelent egy csinos virágárus lány két baromi nagy kosár rózsával a kezében, és járkált körbe-körbe az étteremben. Harryvel egyszerre egymásra néztünk, majd felálltunk az asztaltól, és oda mentünk a lányhoz.
Megvettük mind a két kosár rózsát, majd a lány kedvesen összekötötte őket két csokorba. Megköszöntük, majd visszaültünk az asztalunkhoz, és elrejtettük a rózsákat. Az idő telt, a lányok még mindíg a mosdón, én pedig egyre idegesebb lettem.
- Nyugalom... - szólt oda nekem Harry. Látta rajtam, hogy remegek az idegességtől.
- Harry, azt se tudom, hogy mondjam el neki. - fakadtam ki. Éreztem, hogy a sírás határán állok.
- Csak őszintén. - mondta Harry mosolyogva, és a mosdó felé nézett, ahonnan épp kiléptek a lányok, és mosolyogva elindultak felénk.
- Szia szépségem. - köszöntötte Amy-t mosolyogva, és oda adta neki a csokrot.
- Harry ez gyönyörű! - mondta Amy, majd édesen megcsókolta. Maddy zavartan fordult el, épp ült volna le, amikor leszólítottam.

- Öhm. Maddy... - álltam fel, és idegességemben a fejemet vakargattam. - Ez a tiéd. - motyogtam, és a csokrot bámultam. Amikor felnéztem, Maddy egy hatalmas mosollyal az arcán nézett rám vissza. Megint teljesen elkápráztatott. Mélyen a szemébe néztem, és odaadtam neki a csokrot.
Arcunk közeledett egymáshoz, amikor . . . .