46. Fejezet

Sziasztok! :)
Itt van az új rész, remélem tetszik! :)
Az új kommenthatár: 6 KOMI ! ! ! (Részben ez a suli miatt van..:/)
Jó olvasást és jóéjt mindenkinek!
<----- ITT IRATKOZZATOK FEL TAGNAK! :):)

*Niall szemszöge.*

- Öhm. Maddy... - álltam fel, és idegességemben a fejemet vakargattam. - Ez a tiéd. - motyogtam, és a csokrot bámultam. Amikor felnéztem, Maddy egy hatalmas mosollyal az arcán nézett rám vissza. Megint teljesen elkápráztatott. Mélyen a szemébe néztem, és odaadtam neki a csokrot.
Arcunk közeledett egymáshoz, és már majdnem összeért, amikor hirtelen egyszerre elkaptuk a fejünket, és zavartan megöleltük egymást.
- Köszönöm szépen! - mondta Maddy amikor leültünk.
"Ne légy már ilyen nyuszi!" - üvöltötték a gondolataim. - "Mond el neki!"
- Ööö... - dadogtam tele szájjal, mire mindenki értetlenül nézett rám. - Maddy... Beszélhetnénk majd valamikor? - kérdeztem idegesen.
- Persze. - válaszolta zavart arckifejezéssel. Nagyszerű... ettől még idegesebb lettem. Mindjárt elsírom magam a lány előtt, akibe belezúgtam. Milyen puhány vagyok... (:c) Harry rám nézett, és halkan azt kérdezte: "Mi a baj?" mire én egy csendes "Semmi"-vel válaszoltam.
Megettük a kajánkat, majd kifizettük a számlát, beültünk a kocsiba, és elindultunk hazafelé.
- Mi van veled Niall, túl csöndben vagy... - szólalt meg Amy.
- Csak tele ettem magam... - mondtam színtelenül, mire mindenki furcsán nézett rám.
Alig vártam, hogy haza érjünk. Ahogy beértünk a házba, Harry félrehívott beszélgetni. . .

*Maddyson szemszöge.*
 Amikor haza értünk az étteremből a srácok félrevonultak, így végre tudtam beszélni pár szót Amyvel. Teljesen tanácstalan vagyok, fogalmam sincs mit tegyek. Itt van belül ez az érzés, de fogalmam sincs, hogy ő is ezt érzi-e . . .
Kiöntöttem a szívem Amynek, mindent elmondtam neki, és éreztem, hogy egy könnycsepp csordul ki a szememből, ahogy azt a gyönyörű csokrot fogtam a kezemben, amit Niall-től kaptam az étteremben.
- Madd, ne sírj! - ölelt át Amy.
- Amy, hogy lehetek ilyen szerencsétlen? - kérdeztem sírva.
- Nem vagy szerencsétlen! - simogatta a hátam.
- Dehogynem! Életem szerelme ott áll előttem, elájulok, majd végigrókázom az utat a szeme láttára.
- Egy biztos. Niall ma nagyon szótlan volt. - Mondta Amy mosolyogva. - Én a helyedben elmondanám neki az érzéseimet.
- Az csak rontana a helyzeten! - mondtam zokogva. - Még hülyébbnek nézne...
- Nem. Épp ellenkezően. Szerintem Díjazná, ha őszinte lennél vele, és elmondanád az igazat. - mondta Amy.
- Lehet, hogy igazad van.
- Úristen... - nézett rá Amy az órára. - HARRYYYYYYYYYY... - kiáltott, és gyorsan felállt a kanapéról.
- Mondjad kicsim. - jött be Harry a nappaliba. - Úristen Maddy, minden rendben? - kérdezte aggódva, amikor meglátta, hogy sírok.
Bólintottam kettőt, majd Harry Amyre nézett.
- Nézted már az órát? - kérdezte Amy. - Indulnunk kell anyuért a reptérre! Siess! - mondta sürgetve!
- Tényleg, ki ment a fejemből! - mondta Harry.
- Mi a baj? - jött be Niall, és Harryre nézett, majd rám, és megismételte a kérdést. - Mi a baj? - kérdezte, és jött oda hozzám.
- Semmi, csak mi gyorsan kiugrunk anyuért a reptérre. Addig rendeljetek pizzát, nézzetek filmet, amit akartok, de Maddy, anyud üzeni, hogy Éjfélre haza kell menned! - mondta Amy. - De addigra mi is haza érünk, majd mi haza viszünk.
- Én is megvárlak titeket! - mondta Niall Amynek, majd egy édes mosolyt villantott Harryre, aki visszamosolygott rá. Ez a dupla mosoly furcsa volt nekem. . .