47. Fejezet

Sziasztok!
Még nincs meg a kommenthatár, de most felrakok nektek egy fejezetet! :)
Ehhez a fejezethet 5 KOMI lesz a kommenthatár!!
Légyszives komizzatok többet.
Viszon van egy rossz hírem, elég ramatyul érzem magam, benyeltem valami vírust, úgyhogy nem tudok olyan sokat gépnél ülni, az ágyból alig bírok kikelni, és ezen a hétvégén vagy 3 házi dogát kell megírnom.:(
Azért remélem tetszeni fog, Jó olvasást, és Iratkozzatok fel minél többen tagnak! :)
U.i.: Láttátok már a fiúk új klippjét?

Én máris imádom. *_* ♥

*Niall szemszöge.*
- Mi a baj? - kérdeztem, mert hallottam, hogy Amy és Harry hangosan beszélnek, azt hittem veszekednek. Bementem be a nappaliba, és észrevettem Maddyt, amint a kanapén ül, és sír. - Mi a baj? - kérdeztem már zaklatottabban, és ültem le mellé. Nem bírom nézni, ha szomorúak azok az emberek, akiket szeretek. Főleg, hogy belé tényleg beleszerettem.
- Semmi, csak mi gyorsan kiugrunk anyuért a reptérre. Addig rendeljetek pizzát, nézzetek filmet, amit akartok, de Maddy, anyud üzeni, hogy Éjfélre haza kell menned! - mondta Amy Maddynek. - De addigra mi is haza érünk, majd mi haza viszünk. - Mondta, mire Maddy bólogatott.
- Én is megvárlak titeket! - vágtam rá, itt az alkalom, hogy kettesben legyek Maddyvel, és amúgy sem hagynám most így magára! Rámosolyogtam Harryre, aki egyből vissza is moyolygott, leesett neki, hogy miért maradok. A srácok elmentek, én Maddyhez fordultam, aki a kanapén ült összegörnyedve, lehajtott fejjel. Megembereltem magam, és közelebb húzódtam hozzá. Nem lehetek gyáva! Most nem! Hiszen csak arra vágyom, hogy vele lehessek, itt a nagy alkalom, hogy ezt elmondjam neki!
- Mi a baj? - kérdeztem tőle, mire ő csak rázta a fejét, de egy szót sem szólt.
Mutató ujjammal az álla alá nyúltam, és felém fordítottam a fejét. - Mi a baj? - kérdeztem megint, mire a szeméből kicsordult egy könnycsepp.
- Sze... - mondott valamit, de csak az elejét értettem. - Semmi. - fejezte be.
- A semmiért nem szokás sírni. - mondtam, majd letöröltem a könnycseppeket az arcáról, mire ő mélyen a szemembe nézett.
- Nem mondhatom el, mert hülyének néznél. - fakadt ki.
- Ugyan miért?? - kérdeztem.
- Mert Szeretlek. - mondta ki, mire én teljesen ledöbbentem.
- Maddy... - kezdtem bele.
- Ne, ne is mondj semmit, tudom, hogy te semmit sem érzel irántam. - sírta el magát megint, felállt a kanapéról és épp el akart szaladni, de azzal a lendülettel én is felálltam, és a keze után kaptam. Visszahúztam magamhoz, arcunk már majdnem összeért, mikor szám hirtelen az övére tapadt, és mohón csókolta azt. Vagy tíz percig folyamatosan csókolóztunk, és ölelkeztünk. El sem hiszem, hogy végre megtettem ezt a lépést. Viszont egy valami furcsa volt. Eddig nem is tudtam, hogy van egy ilyen erős, és gyönyörű dolog, ami jobb az evésnél. (:'D)
- Szóval. - szólaltam meg a csók végén. - Csak azt akartam mondani, hogy én is szeretlek. Már attól a pillanattól fogva, amikor megláttalak a Plázában. - mondtam, majd adtam neki egy édes csókot.

*Amy szemszöge.*

Szegény Maddy épp a vállamon sírt, amikor eszembe jutott, hogy ma este el kell menni anyuért a reptérre. Harryvel gyorsan kocsiba ültünk, és száguldottunk a reptér felé, amikor Harry megszólalt.
- Kicsim, holnap lesz a bál Zaynéknél. Megvan már a ruhád? - kérdezte. Tényleg, a bál. Teljesen kiment a fejemből. Holnap van péntek, és hivatalosak vagyunk Waliyha, Doniya és Safaa állarcosbáljára este 8 órára!
- Úristen! - mondtam. - Teljesen ki ment a fejemből. - azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. - Figyelj, holnap elmegyek, és veszek valami szép ruhát. - mondtam, mire Harry egy mosollyal válaszolt.
Oda értünk a reptérre, szokás szerint letámadtak minket a rajongók és a fotósok. Nagy nehezen beszabadultunk a váróterembe, ahova az érkező járatok utasai érkeznek. Itt már nyugi volt, ide nem engedték be a rajongókat és a fotos/riportekeket.
Leültünk középen, és vártunk. Még csak 21:15 volt, anyu gépe pedig fél 10-kor ér be. Beszélgettünk, Harry adott egy két apró puszit, de a fotósok biztos azt is lekapták. Az internet tele van már a közös képeinkkel, ami nem különösebben zavar, sőt, most épp előnyömre válik. Már kitaláltam, hogy milyen ajándékot adok Harrynek az első hónapfordulónkra. Furcsa, hogy még egy hónapja sem járunk, de már úgy érzem, mintha egész életemben vele lettem volna. Az utasok megérkeztek, én pedig felálltam, hogy lássam, ha anyu is ide ér. Amint megláttam elkezdtem rohanni, és a nyakába ugrottam. Megölelgetett, Harrynek adott két puszit, majd elindultunk a kocsi felé. Anyu egész máshogy nézett kis, vidám volt, és felszabadult. Nem olyan, mint amikor Londonba jöttünk. Alig vártam, hogy haza érjünk, és Maddy elmondja, hogy történt-e valami Niallel. Őszintén, szerintem, legalábbis én úgy látom, hogy Niallnek sem közömbös Maddy.
Épp a csomagokat cipeltük be, amikor . . . . . . . . . .