52. Fejezet

Sziasztok! ^^ ♥

Itt van a következő rész, ahogy ígértem!

Viszont van egy rossz hírem... Lehet, hogy megint egy pár napig nem tudok felrakni nektek új fejezetet, mert szarakszik a netem. De próbálkozok.! Nem ígérek semmit, de megpróbálom mihamarabb felrakni az adott fejezeteket! :)

addig is #enjoythereading (élvezd az olvasást) ! ♥ ♥ ♥

*Amy szemszöge*

Az egész napot vásárlással töltöttük... Már vagy fél órája kutattam a pláza egyetlen olyan boltjában, ahova még nem néztünk be. Kétségbe voltam esve. Maddy megtalálta a hozzá illő ruhát. Gyönyörű ruha egy gyönyörű lánynak. De mi lesz, ha én nem találok magamnak semmit...??

A gondolatmenetemet egy kedves hölgy szakította félbe, odajött hozzám, és leszólított.

- Jó napot kedves! - mondta. - Segíthetek valamiben? - kérdezte kedvesen.

- Jó napot! - mondtuk egyszerre Maddyvel.

- Egyruhát keresnék estére, egy állarcos bálba. De nem találtam meg az igazit. - mondtam elkeseredve.

- Talán ezen segíthetünk. - mondta a hölgy. - Kérem kövessenek! - mondta mosolyogva, és egy különálló terembe vezetett minket.

Maddyvel leesett az állunk. A bolt hátuljánál, a legrövidebb falon volt egy eldugott nagy ajtó, fa faragással díszítve. Már az ajtó is, de ami odabent volt az valami elképesztő látvány volt.

Az ajtó egy nagy, modern terembe vitt, minden hó fehér, és gyönyörű volt. A terem közepén egy nagy csigalépcső vitt felfelé. Akárhova néztem, mindenhol csodálatos ruhák tömkelegét láttam.

- Húúú... - csak ennyi jött ki a számon, Maddy pedig meg sem bírt nyikkanni, a szája még mindig tátva volt.

- Válogassanak csak bátran! - mondta a kedves hölgy, és körbe vezetett minket. 

 - Mindegyik ruha valami elképesztően szép! - mondtam a hölgynek.

- Igazán köszönöm kedves!

Az alsó szinten mindegyik ruha gyönyörű volt, de nem találtam meg azt, amit kerestem.

A hölgy felajánlotta, hogy kövessük őt az emeletre.

Itt még csodálatosabb ruhák voltak. Maddyvel a csodaszép ruhákat nézegettük a fal mentén, amikor a kedves hölgy a felső rész közepén lévő dobogó felé mutatott. Oda néztem, és elakadt a szavam. A dobogón egy gyönyörű hó fehér ruha állt, semmi csicsa, semmi dísz, csak ez az egyszerű csodálatos ruha. Beleszerettem. Abban a pillanatban, ahogy megláttam tudtam, hogy ez az a ruha, amit kerestem!

Ezt az érzést vártam egész nap. Azt akartam, hogy ha ránézek egy ruhára bennem legyen az a bizonyos pezsgés, az a bizonyos "ez a ruha kell nekem" érzés, és ez most megvolt.

Tátott szájjal odasétáltam, majd a kedves hölgy segített felpróbálni.

Bele néztem a tökörbe, és egyszerűen nem hittem a szememnek. A hölgy hozott nekem egy csodaszép, kövekkel díszített szalagot a ruhához, és feladta rám. Így még gyönyörűbb volt. Csodálatos volt, a maga módján. Végre gyönyörűnek, és boldognak éreztem magam, tudtam, hogy Harry-nek elakad majd a szava.

Könnybe lábadt a szemem, oldalra néztem a mosolygó nőre, és megöleltem!

- Köszönöm!

- Nagyon szívesen kedves! - mondta, viszonozta az ölelésemet, és megsimogatta a hátamat.

Szomorúan levettem, még vagy egy órág nézegettem volna magam a tükörbe, de el kellett indulnunk cipőt venni, utána haza, mert sose leszünk készen.

- Mindent nagyon köszönünk! - mondtam a hölgynek, miután kifizettem a ruhát.

- Viszlát! - köszönt el. Maddyvel elmentünk, végig jártuk az összes cipő boltot, majd vettünk két a ruháinkhoz illő cipőt.

*Maddy cipője*

*Amy cipője*

Amikor mindent megvettünk, beültünk a KFC-be kajálni. Vagy 25-ször jöttek oda rajongók, fényképet, és aláírást kérni. Persze, boldogan adtunk nekik, de amikor az ember éppen eszik, nem tulzottan van kedve fotózkodni mindenkivel.

Épp kajáltunk, amikor Maddynek eszébe jutott valami.

- Tudod mi hiányzik még? - kérdezte.

- Nem, de biztos elmondod... - mondtam, és rágtam a csirkecombot. (nyamii.♥)

- Hát. Mivel állarcos bál... - kezdett bele.- Kéne még állarc. Nem gondolod? - kérdezte.

- De jó, hogy emlékeztettél, teljesen ki ment a fejemből. - mondtam. Hihetetlen ez a csaj, mindent az eszébe tud tartani.. Nem tudom mi lenne velem nélküle. - De hol veszünk itt állarcot? - kérdeztem.

- Van egy ötletem. - mondta, és felállt az asztaltól.

- Naa, még eszek! - mondtam teli szájjal.

- Most akarsz állarcot vagy nem? - kérdezte karba font kézzel.

- Jólvan, menjünk. - mondtam, haraptam még egyet, majd elindultunk. Mindent bepakoltunk, majd beültünk a kocsiba, és Maddyék felé vettük az irányt.

Amikor oda értünk, felmentünk a szobájába, ő mindent levágott az ágyra, majd berohant a gardróbjába (ami nem mellesleg baszott nagy) és kihozott egy törtfehér, márványmintás dobozt, ami egy vajszínű szalaggal volt átkötve.

- Ezt még nagyonrégen csináltam. - mondta, majd kinyitotta a dobozt.

Két álarc volt benne, csodaszépen díszítve, és mind a kettő tökéletesen passzolt a ruháinkhoz.

- Maddy, ez gyönyörű! - vettem ki a dobozból az egyiket.

- Igen, és a színek is egyeznek! - mondta elégedetten.

- Kész csoda vagy! - mondtam neki, majd átöleltem.

Nekiálltunk készülődni, letusoltunk, sminkeltünk, majd neki álltunk a hajunknak is, de nem nagyon ment az egész. Ekkor jutott eszébe Maddynek, hogy az anyukája fodrász, így felhívta, hogy segítsen. Az anyukája csodálatosan megcsinálta a hajunkat. Amikor mindennel készen voltunk, Maddy anyukája segített felöltözni, majd elsírta magát, amikor meglátott minket.

- Gyönyörűek vagytok! - mondta, és a könnyeit törölgette.

- Köszönjük! - mondtuk egyszerre.

- Jajj anyu! - ment oda hozzá Maddy, és megölelte.

Én is megöleltem, majd megérkezett a kocsi, amit rendeltünk, hogy vigyen el minket.

- Vigyázzatok magatokra! - mondta Maddy anyukája az ajtóból. Sosem láttam még ilyennek. Ilyen büszkének. Ahogy ránk nézett, a szeme csak úgy ragyogott, és az öröm könnyektől csillogott. Integettünk neki, majd elindultunk Zaynék háza felé . . . .

(hajak és sminkek)

*Maddy*

*Amy*

*Maddy*

 *Amy*