53. Fejezet

Sziasztok nyunyóók! ^^
Itt van a kövi rész!
Sajnos még mindíg el vagyok tiltva a géptől, úgyhogy nem tudom mikor kerül fel a következő rész. :(
Nagyon köszönöm a komikat, és az üzeneteket! Örülök, hogy tetszik nektek a blog, nagyon jó érzéssel tölt el, hogy vannak akik szeretik!♥
Hamarosan meg van a 1o.ooo. oldalmegtekintés, nagyon nagyon nagyon köszönööm nektek.♥♥
Jó olvasást, Jók legyetek, puszi.♥

* Amy szemszöge.*
. . . beültünk a kocsiba, ami értünk jött, hogy elvigyen a bálba. Zayn családjának a háza, ahol a partyt rendezik Bradfordban van. Elég mesze innen, kocsival az út kb. 4 óra. Az autóból még intettünk egyet Sousannak aki büszkén nézett utánunk. Befordultunk a sarkon és Bradford felé vettük az irányt.
Útközben eltűnődtem, kiskoromban én is, mint minden kislány, hercegnő akartam lenni. Most végignézek magamon, és tényleg csak egy tiara hiányzik. Minden meg van, amiről kiskoromban álmodoztam, egy gyönyörű cipő, gyönyörű haj, gyönyörű ruha, és az a bizonyos göndör barna hajú, zöld szemű herceg, aki csak rám vár a bálterem márvánnyal kirakott padlójának közepén egy szál vörös rózsával. Legalább is kiskoromban mindíg így képzeltem (csak szőke hajú, kék szemű herceggel). Most, amikor tényleg hercegnőnek érzem magam, minden tökéletes. Bárcsak mindig ilyen lenne az életem... Olyan mint a hercegnőké.... Fény, pompa, és gondnélküliség.
De jelenleg van egy nagy gondom, amit nem is gondnak nevezek, hanem inkább rémálomnak. Jelenlegi hercegnői lényemet sajnos beárnyékolja valami nagyon sötét és rossz dolog. Egy múlbeli személy, akit a legszörnyűbb álmomba se kívánok. De sajnos még mindíg kísért engem, nem szabadulok tőle. Az álmom, ami tönkretette jelenlegi boldogságomat. Az álom, amitől rettenetesen félek. Lehet, hogy nem is az álomtől félek, hanem a múltamtól, félek attól, hogy utolér. Félek TŐLE. Bántott. Nagyon sokszor, nagyon mélyen.
Hirtelen a sírás kezdett el folytogatni, de nem hagyhatom, hogy eluralkodjon rajtam a pánik és a félelem. Nem hagyhatom, hogy tönkretegye a boldogságomat, ami abban az egy srácban rejlik. Benne, akit tiszta szívből szeretek. Aki most csak rám vár boldogsággal tele, kivirultan. Nem ronthatom el a boldogságát, és az enyémet sem. Ettől a pillanattól fogva csak a jelennel foglalkozok. Elhagyom a multat, nem hagyom, hogy kísértsen egy régi szerelem, itt, és most a föld alá temetem!
Gondolatmenetemet Maddy szakította meg azzal, hogy megsimogatta a karomat.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Igen. Minden. Rendben. - mondtam, teljesen őszintén.
- Nyugodj meg, gyönyörű vagy! - nyugtatgatott Madd.
Egyből leszűrtem, Maddy teljesen abban a hitben él, hogy az idegességem oka az, hogy attól félek nem nézek ki jól. Most az egyszer nem így van. Tudom, hogy gyönyörű vagyok, végre így is érzem magam. De sajnos a szépséget beárnyékolta az idegesség és a rémület. Eddig a percig. Egy őszinte mosolyt csúsztattam az arcomra, és ezzel a mosollyal eltemettem magamba a múltat. Jól vagyok. Nem fogom hagyni, hogy a félelem lelankassza a mosolyomat. Éreztem, hogy ez a mosoly tiszta szívből jött, őszinteséggel, és önbizalommal megtelve. Ránéztem Maddyre, és rámosolyogtam.
- Te is csodálatos vagy! - mondtam.
- Akkor jó, mert megérkeztünk. - mondta Maddy, és oda adta a kezembe az álarcomat. Ő is felvette az övét, majd a sofőr kinyitotta az ajtót, mi pedig kiszálltunk.
Egy vörös szőnyeg, és fotósok tömkelege fogadott minket. A bejárat virágokkal, és csillogó villogó díszekkel volt díszítve, gyönyörű volt. Ahogy a vakufelhőt elhagyva beértünk az épületbe teljesen elállt a szavunk! Mindenhol gyönyörű díszek és csodálatos virágok tömkelege fogadta a bálra érkezőket. Mindenkin elegáns ruha volt, persze én csak egy barna göndör hajú, szmokingos herceget kerestem, már majd elaléltam, hogy lássam!
Két fiatal ember jött oda hozzánk, és elmondták, hogy a rendezvény a hátsó kertben van, megmutatták merre kell menni.
A kertben is gyönyörű volt a díszítés, minden csodásan ki volt világítva! A nagy kert egyik oldalán kör alakú asztalok voltak gyönyörűen díszítve, a másikon bárpult, és középen volt egy kivilágított tánctér, ahol mindenki lassúzott. A kertbe csak egy széles lépcsőn jutottál le, aminek a szélén hangulatvilágítás és virágok voltak.
Maddyvel egymásra néztünk, majd elindultunk a lépcsőn lefelé. Arra lettem figyelmes, hogy mindenki minket néz. Nem tudtam azzal foglalkozni, hogy egy egész tömeg bámul, én csak a fejemet kapkodtam, Őt keresve, és arra figyeltem, hogy ne essek orra. Hirtelen megfogta a tekintetemet egy gyönyörű zöld szempár.
Hirtelen elfogott az a bizonyos érzés, tudjátok, amit Szerelemnek hívnak. Láttam, hogy ő is észre vett engem. Ott állt, és csak mosolygott rám, kezét hátra fogta, és lélegzetelállítóan nézett ki. Szmokingot, és maszkot viselt, mint minden más férfi a társaságban, de Ő mégis kitűnt a tömegből. Egy görbe kis vonal szökött az arcomra, mire ő is is elmosolyodott, majd idegesen bele túrt a hajába. Közben észre vettem, hogy körülötte mindenki abba hagyta a lassúzást, és egy kis kört formáltak Harry körül. Oda sétáltam hozzá, majd megálltam tőle egy méterre.

*Harry szemszöge.*
Egyre több ember érkezett, egyre jobban gyűlt a tömeg, sok rajongó, újságíró, és persze a második családom, a banda. Itt, Zayn régi otthonában minden olyan szép. Minden olyan más. De én csak őt várom, azt a lányt, akit a világnál is jobban szeretek. Mivel álarcos bál, felvettem én is az álarcomat, és beálltam a parkett közepére. Mindenki pazarul nézett ki, drága szmokingok, és drága ruhák mindenhol. Az emberek lassúztak, csak én, és Niall nem. Ott álltam a fényekben, miközben lágy zene szólt, és hirtelen megpillantottam a lépcső tetején Őt. Egy hosszú barna hajú lánnyal jött, aki nyilván Maddy volt. Ránéztem Niallre, és láttam rajta, hogy eláll a szava. Csak mint nekem, és mindenkinek a kertben. Amy észre vett, és elindult lefelé a lépcsőn. Csodálatosan nézet ki, olyan volt mint egy királynő! Gyönyörűen és magabiztosan jött lefelé a lépcsőn, és csak engem nézett. Mindenki abba hagyta a lassúzást, és egy kört kezdtek el formázni körülöttünk. Ahogy egyre kevesebb lett a távolság, a kör egyre jobban nőtt. Amy minden egyes léptével egyre jobban zavarba hozott, idegesen a hajamba túrtam, mire ő csak magabiztosan mosolygott, és tovább haladt felém. Egy méterre megállt előttem, majd rám mosolygott. Észre sem vettem, hogy közben a zene abba maradt, most egy új zeneszám szól, és a tömeg halkan azt mondogatja: táncot!

Kinyújtottam a kezem, mire Amy finoman bele helyezte az övét, majd táncolni kezdtünk.

*Maddy szemszöge.*
Csak ott álltam a parkett szélén, és néztem ahogy Amy és Harry lágy táncot járnak. Annyira gyönyörűek együtt, csodás pár! Már csak egy valami hiányzik. Nem láttam Niall-t, pedig minden másodpercben őt kerestem. Hirtelen valaki lágyan belekulcsolta a kezét az enyémbe hátulról.