58. Fejezet

Sziasztok!
- Először is bocsánatot szeretnék kérni, amiért olyan régen hoztam már részt.
Mostanában nagyon sokat kell tanulnom, és alig van szabadidőm.
Ezért is döntöttem el, hogy mostantól hetente EGY rész kerül majd fel - az is hétvégente, és komi határral - 5 komment..
Remélem nem haragudtok meg rám.♥
- Másodszor szeretnék mutatni nektek egy blogot, ami - mit ne mondjak - elég erős érzelmeket váltott ki belőlem. Bevallom, 10000x jobb mint az én történetem. Magával ragadott. Ajánlom mindenkinek!
[http://harrystylesbestlovestory.blogspot.co.uk/]
- Harmadszor. Amint már említettem csináltam egy Facebook-os csoportot a blognak. Ide rakom fel, ha lesz fent új rész, és ide írom be a bloggal kapcsolatos infókat is. Jó lenne - szeretném - ha csatlakoznátok. Köszönöm.♥
[https://www.facebook.com/groups/525108207501844/]
- Negyedszer. Tegnap volt az 'UP ALL NIGHT' album 1. születésnapja. Gratulamatúra.♥♥
- Ötödször. ITT AZ ÚJ RÉSZ, JÓ OLVASÁST MINDENKINEK! :DDDDDD

*Liam szemszöge.*
Miután Louis ki ment, csend volt. Hagytak nyugodni, amiért nagyon hálás voltam. Egyszerűen csak egyedül akartam lenni, nem volt szükségem senkire, csak saját magamra - és arra, hogy nyugodtan a gondolataima merülhessek - és ezt meg is adták nekem.
Egyszer nem tudtam aludni, másszor meg - a kimerültség miatt, amit a sok sírás, és a tehetetlenség okozott - egyik pillanatról a másikra álomba szenderültem.
Amikor felébredtem mindig volt mellettem friss étel, és folyadék, sosem tudtam, hogy mikor/ki hozta be - nagyon hálás voltam neki érte - de az ágyból továbbra se tettem ki a lábam, csak a mosdóba. Napokig nem mentem ki a szobából, csak feküdtem ott tehetetlenül.
Egyik reggel - azt hiszem reggel volt - az éjjeli szekrényemen egy kis papírkát találtam összehajtva. Danielle írásával volt ráfirkantva ez a pár sor:

"Sajnálom Liam, de úgy találtam a legjobbnak, ha véget vetek ennek a kapcsolatnak.. Azt akarom, tudd, hogy szeretlek, és soha sem feledlek." 

Rengeteget gondolkoztam, és próbáltam valami megoldást találni arra, hogyan lehetek ezen túl. Hogyan lehetek "rajta" túl. Hiába próbáltam kiverni őt a fejemből, ez a levél még jobban felkavart, legbelül úgy éreztem magam, mint akit marcangolnak.

***

Hamarosan vége a nyárnak, és elkezdődnek a koncertek. Elkezdődik a turné. Most, hogy a kapcsolatunk zátonyra futott, nagyon távolinak érzem magam Danielle-től. Kis idő múlva Amerikába repülünk, és még messzebb leszek tőle.
Nem tehetek mást, bele kell törődnöm, hogy vége. Ezzel a véggel az eddigi életem lezárult, és elkezdődik valami új, valami más. Elhatároztam, hogy új életet kezdek. Nem bánkódok tovább, hiszen minden okkal történik.
Itt van nekem 4 csodás barát - testvér - akiket mellém sodort a sors, és akik mindig, akármi legyen is, mellettem álltak - és fognak is a jövőben, ebben biztos vagyok. Itt van a családom, akik szívvel és lélekkel felneveltek, és akiktől megtanultam az élet rejtélyeit. Ha ez nem lenne elég, itt van a több millió igaz rajongóm, akik szeretnek és támogatnak, akármi legyen.
Nem hanyagolhatom el őket, a 'családomat'. És önmagamat sem hagyhatom el. Mostantól új életet kezdek, és csak velük törődök.
Ennek az elhatározásnak tényleg nagy ereje volt. Felkeltem az ágyból azzal a lendülettel felhúztam a redőnyt - igaz majd megvakított a fény, de még is jól esett a napfényt az arcomon érezni. Leültem az ágy szélére, és az I Pad-omért nyúltam, ami az éjjeli szekrényen pihent.
Fel mentem Twitterre, és meglepődve pásztáztam, hogy az emberek már tudják, mi történt. Megfogta a figyelmemet a világtrendek oszlopa.
Volt ott "StayStrongLiam", "YouAreStrongLiam", "WeLoveYouLiam", és egyéb mások, amik boldogsággal töltöttek el.
Elkezdtem tweetelni a következőt:
"Köszönöm nektek, hogy sosem hagytok el. Szeretlek titeket. xxx"
Letettem a megakütyüt, és kifelé indultam a szobából....

*Harry szemszöge.*
Justinnal rengeteget beszélgettünk, és röhögtünk az este. Amikor már a harmadik filmet is végig néztük, elindultunk megkeresni a lányokat ebben a hatalmas nagy házban.
Az emeleten egy óriási hálószobában találtuk meg őket, édesen szundítottak a francia ágyon egymás mellett.
Hirtelen a házvezetőnő jelent meg előttünk szúrós arckifejezéssel.
- Shhhh!!! - tette a szájára a mutató ujját Jolanda, jelezve, hogy maradjunk csendben.
Justinnal egyszerre kuncogtunk fel amire a nő még csúnyábban nézett ránk.
- Fiúk! - suttogta a nő, és halkan elkezdett minket kitessékelni a szobából.
- Szerintem hagyjuk őket aludni. - mondta Justin. - Gyere, megmutatom a szobád.
Kuncogva, de szépen halkan kimentünk, én követtem Justint, ugyanis egyedül biztos eltévedtem volna.
Szerintem a ház másik végébe caflattunk át, ugyanis vagy 10 percet sétáltunk.
- Az ott az én szobám - mutatott egy ajtóra Justin. - Ez pedig a tiétek, ha megfelel. - mondta, és kinyitotta az ajtót.

Nem hittem el amit mond. "Megfelel" ?
Gyönyörű volt a szoba. Modern volt, és tágas. Abszolút illett a ház stílusához.
- Megfelel? - kérdeztem vicces hanglejtéssel. mire Biebs felkacagott.
- Ha kell valami, Itt vagyok a szomszéd szobában, megtalálsz. Ha ott nem, ott a telefon, mellette megtalálod a házvezetőnő számát. Felhoz akármit, amit kérsz. - mondta J. - Jó éjszakát. - majd ki ment.
Fogalmam sincs hogy köszönjem meg, hogy mind ezt megteszik értünk. Itt 100%-osan biztonságban van Amy, és ezért nagyon hálás vagyok.
Levágódtam az ágyra, és nyomban elnyomott az álom.

*Victoria szemszöge.*
Napfény. Neeee, olyan vakító! Majd kiégette a szememet. Fejfájás. remek. másnapos is vagy..Jóreggelt Vick. - mondtam magamnak, és kinyitottam a szemem. Körbe néztem, és furcsa látvány tárult a szemem elé. - Remek. Most még is hol a fenében vagy Victoria??? - úgy beszéltem magamban, mintha az anyám lennék.
- Jó reggelt. - szólalt meg mellettem valaki, és ijedten kaptam oda a fejem. - Kávét? - nyújtott oda egy bögrét.
Mint utólag rájöttem, ez a tegnapi cuki srác, akivel "csevegtünk".
- Szóval hogy kerültem én ide? - kérdeztem tőle pár percnyi "együtt kávézás" után.
- Őszintén? - kérdezte furcsán. - Én sem tudom. - nevette el magát.
Észre vettem, hogy a tegnapi ruhám, és a cipőim szanaszét hevernek a szobában, a fekete francia bugyim pedig az ablakpárkányon díszeleg.

Egy erős grimaszt vágtam, ugyan is egyből leszűrtem, hogy mi is történt az éjjel. Nem is akartam bekukkantani a takaró alá, mert már így is tudtam, hogy meztelen vagyok.
Ezt a srác - asszem Louis a neve. Úr isten de gáz, még a nevét sem tudom biztosra.. - is észre vette, és elfolytott egy mosolyt.
Szótlanul iszogattuk a kávénkat, majd egyszerre megszólaltunk. - Figyelj...
- Mond te.
- Nem, mond te.

57. Fejezet

#hieveryone !
Kicsit megkésve, de meghoztam az új részt!
Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást!


[Sajnos a sok tanulnivaló miatt hetente csak 1 részt tudok hozni, azt is komi határral, ami mostantól 5 komi. Remélem nem haragudtok.]



xo

*Amy szemszöge.*
Amint megláttam, ki a ház tulajdonosa egyszerűen nem hittem a szememnek.
Megpillantottam Justint. Igen. Azt a Justint.
- Sziasztok! - köszönt, és tök lazán lepacsizott Harryvel.
- Szia. Justin vagyok. - mutatkozott be. (amit nem nagyon értettem..mert hát ki nem tudja, hogy ki ő??) - Amit gondolom már tudsz.. - nevetgélt, amin én és Harry is felnevettünk. - Te pedig biztosan Amy vagy. -  Csodálkoztam, hogy tudja a nevemet..
- Igen. Szia - köszöntem.
- Na de ne ácsingózzatok itt. - szólalt meg. - Gyertek be!

Leültünk a hatalmas nappaliban, majd elkezdtünk beszélgetni. Szokatlan módon, amilyen zaklatott voltam a gépen - az álmom miatt - most elfelejtettem a bajokat, és teljesen feloldódtam. Nagyon sokat mosolyogtam és nevettem a srácokkal.
Mindig is azt hittem, hogy Justin csak egy nagyképű, bunkó tini sztár. Eddig a pillanatig. Nagyon jó fej, és megértő. Szokatlan módon már mindent tudott - a múltamról, és a Harryvel való kapcsolatomról is.
- Ne félj, itt nem bánthat senki. - mondta mosolyogva. - Harry meg én leboxoljuk. - kacsintott.
Hirtelen megszólalt a csengő, amin Justin felkapta a fejét.
- Ez biztosan Selena. - mondta, majd csillogó szemmel kirohant a nappaliból. - Szia Baby. - hallottam, hogy az előszobában köszönt valakit.

Justin pár perccel később egy gyönyörű hosszú barna hajú lány oldalán jött vissza a nappaliba.
- Sziasztok! - köszöntött minket mosolyogva a lány - aki nem mellesleg Selena Gomez volt. [Imádtam ezt a lányt, régen mindíg néztem a Varázslók a Wawerly helyről-t, amiben ő a főszereplő. Nagyon jó színész, és énekesnő is egyben. Nem hittem volna, hogy valaha találkozok vele...]
- Szia. - mondtuk egyszerre Harryvel.
- Harry Styles... Mindig is meg akartalak ismerni... - mondta Harrynek, és adott neki két puszit. - Te pedig biztosan Amy vagy, Harry barátnője. - mondta és kedvesen megölelt. Úgy látszik ma senkinek sem kell bemutatkoznom.
-  Igen. - mosolyogtam.
Selena is leült közénk, és folytatódott a beszélgetés. Később a fiúk beraktak valami hülye vígjátékot, ami minket persze, hogy nem érdekelt, ezért elvonultunk az egyik emeleti szobába beszélgetni. Elmeséltem neki az álmomat, és hogy nagyon félek attól, hogy beteljesedik.
- Nyugi, ez biztosan csak egy álom. Itt biztonságban vagy. - mosolygott, majd ismét megölelt.
- Köszönöm. - viszonoztam az ölelését. Több órát folyamatosan beszélgettünk, közben a házvezető nő hozott be nekünk egy csomó nasit. Jó volt megismerni Selenát, ahogy mondják, tényleg nagyon kedves.
- Figyelj! Van egy ötletem! - vetette fel a témát.
- És mi az? - kérdeztem mosolyogva.
- Ha annyira aggódsz amiatt, hogy ebben a városban is felismernek, akkor holnap kiruccanunk, és átváltoztatlak. Jó? - kérdezte lelkesen. Öszintén megmondom, tetszett az ötlet. Mosolyogva bólogattam.
- Szuper. - örvendezett. Furcsa volt, hogy ilyen kedves hozzám. Velem még soha senki nem volt ennyire kedves, és önzetlen...
Nekiálltunk mozizni. Beraktunk egy tipikus csajos, romantikus Disney filmet. - Randiztam egy sztárral.
Igaz - ahogy kiderült - már midketten rongyosra néztük, de nem zavart, mert imádtam ezt a filmet. Eldőltünk a nagy ágyon, és játszottuk a narrátort. Folyamatosan mondtuk a szöveget - mert hogy Selena is kívülről fújta, ezen jókat nevettünk. - De egy idő után valahogy mindketten abba hagytuk a fecsegést. Észre vettem, hogy egyre jobban elnehezedik a szemhélyam... Mielőtt bealudtam volna, oldalra néztem, és láttam, hogy Selena már a párnáját bújja. Milyen kedves lány.. - mondogattam magamba. Nagyon megkedveltem.
Oldalra hajtottam a fejem, és engem is elnyomott az álom...

 *Liam szemszöge.*

Miután a srácok haza vittek, felmentem a szobámba, és lekapcsoltam az összes villanyt.
Befeküdtem az ágyba, és csak sírtam. Sírtam órákon át egy jelentéktelen gyűrűt szorongatva.
Kopogás hallatszott az ajtóm felől, de nem válaszoltam. Úgy éreztem ahoz nincs elég erőm, hogy kinyissam a számat.
Résnyire megnyitották az ajtót, de nem láttam, hogy ki az, mert nem fordultam hátra. Inkább mozdulatlan maradtam, és tettettem, mintha aludnék - egyedül akartam lenni. - így talán békén hagynak.
- Liam. Jól vagy? - Louis volt az, és leült az ágyam szélére. Nem válaszoltam, csak feküdtem mozdulatlanul a hasamon.
- Liam, látom, hogy nyitva van a szemed, kérlek válaszolj... - mondta.
Pár perc múlva újra próbálkozott.
- Liam, már hajnali 5 óra. Hét órája itt fekszel, és ki se jössz. Legalább egy pár falatot egyél. - Hallottam, hogy zörget valamit, biztos hozott be kaját. Még mindíg mozdulatlanul feküdtem, és nem mondtam semmit.
- Liam, szólalj már meg! - mondta egy kicsit erősebb hanglejtéssel. - Mindenki aggódik érted!
- Mit mondhatnék ? - szólaltam meg suttogva.
- Azt, hogy hogy vagy. - mondta Louis. Felé fordítottam a fejem, és rá néztem. Ebből látta, hogy hogy vagyok. - ugyanis még mindíg sírtam.
- Hááát.. Elég rosszul festesz. - próbált poénkodni, de nem nagyon vettem az adást. - Jólvan befejeztem. - tette hozzá, és a kezemre vándorolt a szeme, pontosabban arra a gyűrűre, amit szorongattam.
- Sajnálom... - mondta suttogva, és megsimogatta a hátam.
- Louis, kérlek hagyj magamra... - mondtam, Louis egy szempillantás alatt felállt, és ki ment a szobámból.
Egyszerűen nem hagytak nyugodni a gondolataim. Folyamatosan Danielle járt az eszemben. - Vajon mit csinálhat most ?  

*Danielle szemszöge.*
Már most megbántam amit tettem. Ott álltam, és könnyes szemmel nézem, ahogy kiszalad az életemből. És én hagytam! Hagytam, hogy fusson, elmeneküljön, anélkül, hogy utána mennék. Hogy tehettem ilyet? Hogy lehetek ilyen szívtelen? Hogy törhettem össze a legfontosabb dolgot az életemben? Pár hete még az volt minden vágyam, hogy vele éljem le az egész életem, hogy ő legyen majd a jövőben a gyerekeim apja. De pár napja minden megváltozott... A szidalmazó, fenyegetőző üzenetek, amit ismeretlen emberektől kapok nap mint nap... - már kiborítottak. Nem értettem. Miért rossz az embereknek, ha mi boldogok vagyunk? Miért nem tudnak mások boldogságának örülni? Önző, és kegyetlen a világ. És most én is azzá váltam.

"Sajnálom Liam, de úgy találtam a legjobbnak, ha véget vetek ennek a kapcsolatnak.. Azt akarom, tudd, hogy szeretlek, és soha sem feledlek." - írtam egy kis lapra, amit felett már vagy két órája ülök, és amit már eláztattak a könnyek.

 *Louis szemszöge.*
Victoria Grey. Hmmm. Gyönyörű név... Na és a tulajdonos... Hmm.. Gyönyörű lány! A nevetése, a mosolya, a haja, az arca, és a szája... Hmmmm.... Úgy érzem szerelmes vag... - beszélgettek a gondolataim, amit itt, ebben a pillanatban megszakítottam. Miket gondolok?? Hiszen még csak ma találkoztunk.. Elképzelhető, hogy egy kicsit sokat ittam???

 ***

Rengeteget beszélgettünk, és nevettünk. - Tapasztalataim során kiderítettem, hogy egy roppant vidám, kedves lány, aki falja az élet minden percét. - Egyszerűen imádom ezt a lányt!

 ***

Fogalmam sincs hogy, de valahogy haza kerültem. Reggel őrületes fejfájással ébredtem amit keresztezte a gyomorgörcs és a hányinger. Nyújtózkodtam egy nagyot, majd a lábam bele botlott valami puhába.

 Oda néztem, és egy női lábba ütközött a szemem. Kicsit félve, de magam mellé tekintetem, ahol egy fekete hajtincsbe botlottam ..............

Szisztok!
kérlek, akik olvassák a blogot, csatlakozzatok a következő Facebookos csoportba:
https://www.facebook.com/groups/525108207501844/

Itt követni tudjátok majd a bloggal kapcsolatos dolgokat, és hogy mikor lesz fennt új rész.
xx

Sziasztok!
Most sajnos nem fejezetet hoztam nektek...
Iratkozzatok fel, és komizzatok.
Nyitottam egy új blogot, ha van kedvetek nézzetek be.
[Evvel ellentétben ez Justinos lesz..]
[Még nagyon rég, a nővéremmel írtuk ezt a történetet, és úgy döntöttem, hogy most folytatom. Remélem tetszeni fog!]
_shine bright like a diamond_~

xo

56. Fejezet

Sziasztok !
Ne haragudjatok, hogy csak most hozom a kövi részt, de külföldön voltam, és nem tudtam internetközelbe kerülni. Mivel elég régóta nem írtam nektek fejezetet, ezért most duplát kaptok.^^
Jó olvasást, Komizzatok, és Iratkozzatok fel tagnak! :)
(Komizni már azok is tudnak, akik nem regisztrált felhasználók az oldalon, szóval HAJRÁÁÁ. Sokat számít a véleményetek.)
pussz..x

*Amy szemszöge.* 

Ahogy vissza ért elindultunk, hogy felszálljunk a gépre, ami fogalmam sincs, hogy hová fog elvinni.
Nagyon féltem, de még is biztonságot adott az, hogy Harry itt van velem, és nem enged el.
Elfoglaltuk a helyünket, majd egy 10 perc múlva a pilóta megkezdte a felszállást. Egy nő jött oda hozzánk, hogy kapcsoljuk be a biztonsági övet.
Ahogy felszállt a gép, éreztem, hogy biztonságban vagyok. Harry vállára hajtottam a fejem, mire ő megsimogatta az arcom, és megfogta a kezem.
- Minden rendben lesz. - mondta. Erre én nem válaszoltam, még ahhoz is túl gyengének éreztem magam, hogy kinyissam a számat, és mondjak valamit. Hirtelen úgy éreztem, mintha a szemhéjamra 10-10 kg súly nehezedne, és görcsösen húzná lefelé. Engedtem a súlynak, és becsuktam a szemem. A következő emlékképem egy álom volt. Az az álom... Ismét egy hófehér teremben voltam Vele. Vele, akitől mindennél jobban félek, hiszen többször is bántalmazott testileg és lelkileg is egyaránt. Laza testtartásban állt tőlem úgy tíz méterre, majd lassan elindult felém. Én a földön feküdtem, és kezemmel-lábammal próbáltam hátrafelé kúszni, de hiába. Testem minden pontját égette a fájdalom, olyan érzés volt, mint akin átment egy úthenger. Észre vettem, hogy egy fényes tárgyat forgat a kezében, amiről valami sötétvörös anyag csöpög a hófehér padlóra. Szemét le nem vette rólam, tekintetével ölni lehetett volna, úgy nézett rám, mint aki hosszú ideje vár valamire, és most végre megkapja amit akart. Gyilkos pillantásokat vetett rám, szája közben mégis mosolyra állt. Mindvégig mosolygott rám, és egyre közelebb lépegetett hozzám, kezében a fényes tárgyat forgatva. Agyamban ösztönösen repkedtek a gondolatok hogyan védhetném meg az életemet, hiszen tudtam, ha nem cselekszem, meg fogok halni. Kezemmel és szememmel mindenfelé kutattam valami tárgyat keresve, amivel megvédhetném magam. Észre vettem, hogy körülöttem minden csupa vér. Hirtelen egy hatalmas adrenalin löket jött rám, és fejemben egy mondat kattogott: "Mentsd az életedet!" - Az adrenalinnak köszönhetően meg embereltem magam, és erőt vittem a végtagjaimba! A hatalmas fájdalommal nem törődve kúsztam hátrafelé, majd megjött az erő a lábamba is, és nagy nehezen sikerült felállnom. Görnyedt testtartásban hátráltam, egyre gyorsabban, és gyorsabban, de mind ez hiába, mert Ő egyre közelebb és közelebb ért hozzám. Hamar átszelte a köztünk lévő távolságot, majd egy erős ütést mért az oldalamra, én a következő pillanatban már a földön feküdtem. Az ütés mellé a fejem még a falba is bele csapódott, és éreztem, hogy erőteljesen kezd el lefolyni valami a tarkómon és a nyakamon. Egyre homályosabban láttam, már nem nagyon bírtam felfedezni a szoba túloldalán lévő tárgyakat. A fájdalom már kezdett elviselhetetlenné válni, egyre jobban lüktetett a fejem, és úgy éreztem leszakadnak a végtagjaim. Egyszerűen mozdulni nem bírtam.Ő fölém állt, és csak nézett mosolyogva, a még mindig a kezében lévő tárgyat forgatva a levegőben. Egy utolsó pillantást vetettem a terem másik szegletében lévő ajtóra, a kijáratra, amin valószínű már sosem lépek ki. Feladtam. Magam elé néztem, és motyogtam még valamit a semmibe, amit még magam sem értettem, és amin Edward elnevette magát. Hirtelen a nevemet hallottam kiáltozva, majd megjelent egy ismerős alak a kijáratnál.
- Neee! - kiáltotta, és elkezdett felénk rohanni.
Edward utoljára rám nézett, majd a kezében lévő tárgyat egy szempillantás alatt meglendítette, és egy hatalmas ütést mért vele a fejemre.
A következő emlékképem az, hogy a repülőn lévő székben ülök, patakokban folyik rólam a víz, sírok, remegek, és egy csomó ember áll fölöttem.
- Minden rendben kisasszony? - kérdezte középkorú egy férfi.
- Amy, jól vagy?? - kérdezte Harry aggódó arckifejezéssel.
- Kér egy kis vizet? - kérdezte egy fiatal nő.
- Igen, minden rendben. Mi történt? - kérdeztem Harry-t.
- Össze vissza rángatóztál, és kiabáltál... - magyarázta.
Megnyugtattam mindenkit, hogy minden rendben, majd amikor mindenki elment elmeséltem Harrynek az álmomat.
- Hidd el, ez csak egy rémálom! Ez nem fog megtörténni! Nem hagyom, hogy bántson! Ne sírj! - nyugtatgatott, ugyanis az arcomra megint sós könnycseppek vándoroltak.
Egy kis idő múlva Harry a kezembe nyomott egy csomagot.
- Menj, és öltözz át! Találsz benne tiszta ruhát, sapkát és napszemüveget is! Szükséged lesz rá. Siess! - utasított.
Mire átöltöztem a gépen, és vissza értem Harry is átöltözött farmerba, pulcsiba és tornacipőbe, felvette a sapkáját, és mellé egy napszemüveget.
"Tisztelt Utasaink! A gép 20 perc múlva leszáll! Kérjük helyezzék magukat kényelembe, és kapcsolják be biztonsági öveiket! Köszönjük!"
 Harry adott egy puszit, majd a gép leszállt, és az utasok elindultak a kijárat felé.
"Köszönjük, hogy minket választottak, további szép napot, viszlát!" - szólt a hangszóró.
Harry kifelé a telefonját nyomkodta, de a kezem nem engedte el. Közben utasított, hogy vegyem fel a sapkát és a napszemüveget.
- Halló? Igen. Nagyon köszönöm! Akkor 20 perc-fél óra és találkozunk! Oké, már alig várom! Szia! - mondta, majd letette.
- Ki volt az? - kérdeztem.
- Csak egy havert hívtam, hogy megérkeztünk, már egy 20 perce kiküldte elénk a sofőrt. - magyarázta Harry.
- De egyáltalán hol vagyunk? - kérdeztem.
- Majd meglátod! - mondta, és felvette ő is a napszemüveget.
Ahogy kiértünk arcomat megcsapta a forró, párás levegő. A reptér bejárata előtt masíroztunk, amikor odajött hozzánk valaki.
- Mr. Styles? - kérdezte.
- Igen?
- A kocsi önökre vár. - mondta az elegáns középkorú férfi, majd intett, hogy kövessük.
A reptér bejáratától egy kicsit távolabb parkolt egy fekete BMW x5-ös, és a sofőr kinyitotta az ajtót.
Egy utolsó pillantást vetettem a reptér bejárata fölé: Los Angeles International Airport.
Tehát LA-ben vagyunk. Azért volt ilyen ismerős a reptér. Ebben a városban születtem, itt nőttem fel, itt vannak a barátaim... Harry ennél jobb helyre nem is hozhatott volna. Nagyon örültem, hogy újra itt vagyok, de ezúttal vele.


Nemsokára megérkeztünk egy hatalmas kapuhoz, a sofőr megnyomott egy gombot mire a nagy kaput kinyitották. A kerítés mögött egy hatalmas ház állt. Az autó megállt, mi pedig kiszálltunk. Amint megpillantottam a ház tulajdonosát egyszerűen nem hittem a szememnek.

*a Bradfordi Bálon*

*Louis szemszöge.*

- Harry most hívott, hogy biztonságban odaértek. - tájékoztattam a többieket.
- Remélem minden rendben lesz. - mondta Zayn.
- De én úgy aggódom. - mondta Maddy könnyes szemel, majd odabúj Niallhez.
- Nem lesz semmi baj. - nyugtatgatta Niall. - Harry majd vigyáz rá.
- Azért majd még felhívom egyszer-kétszer, hogy kell-e valami segítség... - mondtam, de belémjött valaki oldalról.
- Bocsánat, ne haragudj. - mondtam a roppant ismerős hosszú barna hajú lánynak. Nagyon csinos volt, maszkot és egy rövid, testhez simuló fekete ruhát viselt.
- Semmi baj. - biccentett az állával bunkón, szinte köpte a szavakat. Megfogta egy nagyon unszimpatikus pasasnak a kezét, majd tovább álltak. Fogalmam sincs ki ez a lány, de valahonnan nagyon ismerős. Csak nem tudom hova tenni az arcát..
Értetlenül néztem a fiúkra, akik szintén nem értették a dolgot.
Úgy döntöttem elmegyek, és töltök magamnak valami piát.
Az asztal túl oldalán megpillantottam egy gyönyörű, hosszú fekete hajú lányt, aki Danielle-el beszélgetett.
Gondoltam megragadom az alkalmat, és csatlakozom hozzájuk.
- Szia Danielle. - köszöntem. - És neked is szia gyönyörű idegen. - köszöntöttem őt is. Fogalmam sincs miért voltam ilyen nyomulós, valószínűleg a kelleténél egy kicsit többet ittam ma este...
- Szia. - mondták egyszerre, majd a szép lány a kezét nyújtotta.
- Victoria Grey. - mondta kedvesen.
- Louis Tomlinson. - mondtam, majd adtam egy finom csókot a kezére.
- Megyek, megkeresem Liam-et. - mondta Dani, és hamar el ment. Ezt még meg kell köszönnöm neki...
- Szóval kedves Victoria kisasszony, hová valósi? - kérdeztem a lánytól.
- London. És ön, kedves Tomlinson Úr? - látszólag bejött neki ez a magázás.
- Doncaster, kedves hölgyem. De jelenleg én is Londonban élek. Hogy lehet, hogy még nem találkoztam önhöz fogható szépséggel városunkban? - kérdeztem, de már majdnem elröhögtem magam.
- Talán úgy, hogy szeme látását az utóbbi időben csak egy lányra fordította, kedves uram. - mondta, mire én jót nevettem. Nyilvánvalóan Eleanorra célzott.
- Igaz, kedves úrnőm, Igaza van. Be kell látnom, eddig vak voltam, mert önt nem láttam. De látásomat immár elnyerte a fény, és csak önt látom, buzgó szerel... - folytattam volna prédikációmat, de ő félbeszakított nevetve.
- Kezdjük előről. - mondta, majd a kezét nyújtotta. - Victoria Grey. De szólíts csak Vick-nek.
- Louis Tomlinson, és szólíts csak Tommo-nak. - mondtam mosolyogva, és megfogtam a kezét.

*Liam szemszöge.*

Épp Zayn-el ittunk, amikor Danielle odaviharzott hozzám.
- Beszélnünk kell.
- Jó, persze, egy perc és megyek. - mondtam, és a poharat emeltem a számhoz.
- Nem Liam, nincs egy perc, MOST kell beszélnünk! - mondta ingerülten. Furán néztem rá, de leraktam a poharat, és félre hívtam.
- Mi a baj?- kérdeztem tőle.
- Mi a baj?? Még ezt kérdezed?? Igaz, hogy pár hónap múlva egy éves turnéra mentek??? - kérdezte mérgesen.
- Danielle...
- Nem, Liam! Azt hiszem ezt már megbeszéltük! A múltkori pár hónapos turnéra is majdnem ráment a kapcsolatunk! Mit gondoltál? Hogy 1 évig bírni fogom nélküled? És azok a halálos fenyegetések, amiket a rajongóidtól kapok ... - mondta Dani már majdnem sírva. - Elegem van, belefáradtam.
- Te most szakítasz velem? - kérdeztem döbbenten.
- Kérlek Liam, ne szakításnak vedd! Én szeretlek, és szeretném, ha ba... - folytatta volna, de én félbeszakítottam.
- Ne! Ki ne mond!
- Csak azt akartam mondani, hogy szeretném, ha barátságban válnánk el... - fejezte be.
- Ugyan már! Te is tudod, hogy én még szeretlek! Nem tudnálak barátként kezelni. - mondtam, és könnyek szöktek a szemembe. Épp elindultam volna, hogy ne lássa, hogy sírok, de visszahúzott, és megölelt.
- Ne, Danielle, kérlek most hagyj! - mondtam, ellöktem magamtól, és elrohantam a buliról.
Azt hittem végre itt az alkalom, ahol rászánhatom magam arra a bizonyos döntésre. Meg akartam kérni a kezét, és szinte biztos voltam benne, hogy igent fog mondani, erre ő szakít velem.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen rosszul sül el minden.
Csak rohantam, és rohantam, a kezemben egy kis vas karikát fogva, aminek már semmi jelentősége sincs, de valahogy mégis úgy éreztem, hogy ez a karika adja az erőt ahhoz, hogy túlvészeljem ezt, és hogy elengedjem őt, annak ellenére, hogy mindennél jobban szeretem. Úgy éreztem, hogy teljesen összetörtek. Összetörték az érzéseimet, a vágyaimat, és a lelkemet.
- TAXI!! - kiáltottam, amikor kiértem a főútra, de valaki megfogta a vállamat hátulról.
- Zayn! - mondtam, majd megöleltem. Úgy éreztem, hogy most már kiadhatom magamból a dühömet. Hirtelen patakokban kezdett el folyni a könnyem. Ott álltunk az út szélén, és én csak öleltem Zayn-t. Tudtam, hogy ő egy igaz barát, akire mindig és mindenben számíthatok.
- Mit képzelsz, hová mész?! - kérdezte.
- Csak el akartam menni innen! Csak El innen, minél messzebb Tőle! - mondtam zokogva.
- Annyira sajnálom Liam. - mondta, és a hátamat simogatta. Megállt egy kocsi, de nem egy Taxi. Niall és Maddy ültek benne, és intettek Zayn-nek, hogy szálljunk be. Ahogy beszálltunk Niall rálépett a gázpedálra, és hamarosan magunk mögött hagytuk Bradfordot, de a szívem még most sem enyhült meg.
Fogalmam sincs, hogyan lesz tovább. Egy biztos, egyedül vagyok. Nélküle kell majd boldogulnom, de a tudat, hogy van 4 legjobb barátom, akire mindig számíthatok erőt adott, hogy túlvészeljem ezt.

mesécske.

Egyszer volt,hol nem volt,a messzi-messzi angliában,a Greenwich-i 0 hosszúsági fokon túl, volt London.Itt élt e gyönyörű történet 5 fő alakja:
-Niall-a mindigéhes írmanó,
-Harry-a macskaimádó göndörfürtös
-Louis-a csíkospólós Kevin mókamester
-Zayn-a mindigszexy bradford bad-boy

és Liam-a Toy-stori rajongó.
Nagyon rég óta ismerték egymást /kb:2 éve/ hiszen az X-faktorban majdnem győztek. Egyszer történt,hogy Paul-lal a főnökükkel elmentek forgatni a Gotta Be You című slágerük klippjét. Liam és Louis Autószemélygépjárművel,Harry motorszemélygépjárművel,Zayn pedig TeherszállítóVonatjárművel ment. Niallról nem gondolkodott a Főnök így hát szegény Niall-nak egyedül kellett megoldania e fontos rejtélyt! Gondolkodott, gondolkodott és arra jutott hogy ő majd teleportál. NEM! Ez nem volt jó ötlet csak tanakodott és tanakodott... Egyszer csak eljött az idő és oda kellett volna menni a tóhoz ahol a klipp készült...
- Most mit tegyek? Hogyan jussak oda??? - keringtek a kérdések Niall fejében... - MEGVAN! Ír vagyok! Varázsolok egy szivárványt és azon átmegyek!
Így is tett Niall. Elkiabálta a bűbájt s járta hozzá az ír táncot. A bűbáj így hangzott:
- Nando's csirke, Nando's csirke éhes Niall szájába gyere hammm! - és csodákra! :o
a szivárvány ott volt az égen. Niall felmászott rá majd le is csúszott a tónál, hol ottlelte a másik négy fiút. Niall gyorsan felkapta a bödön aranyat ami a szivárvány végén volt,és gyorsan a sminkesnő kezébe nyomta,majd leforgatták a klippet. A nap végén elkérték a fiúk a sminkestől az aranyat. Ebből meggazdagodott az 1D. De mi történt, mi történt?? Niall nagyon éhes volt ezért megette az arany 1/36-od részét! ettől aranyhangszálja lett és ugy énekelt, hogy aki lány azt hallotta, rögtön teherbe esett! A többiek is kipróbálták és sikerrel jártak, de ők csak egy fél aranyat ettek. Louis merészebb volt így ő is egy egészet evett meg, mint az ír manó. Mikor Paul meghallotta a hangjukat eldöntötte, hogy Niall és Louis kevesebb szólót kap, mivel az ő hangjuktól tényleg teherbe estek a lányok!
Így lett e csodaszép és szexy banda a ONE DIRECTION!
Itt a vége mára! Fussatok Londonba ha nem hiszitek el!

 (Forrás: One Direction Hungary Fans - Dorka Dencsi)

NAGYON NEVETEK :D::D:DD:D:DDD

little things. ~

Sziasztok Olvasók!
Hamarosan jön a kövi rész! Addig is itt van a fiúk új klippje, én máris imádom. <3

Little things

Your hand fits in mine
Like it's made just for me
But bear this in mind
It was meant to be
And I'm joining up the dots
With the freckles on your cheeks
And it all makes sense to me

I know you've never loved
The crinkles by your eyes when you smile
You've never loved
Your stomach or your thighs
The dimples in your back at the bottom of your spine
But I'll love them endlessly

I won't let these little things slip out of my mouth
But if I do,
It's you,
Oh it's you,
They add up to
I'm in love with you,
And all these little things

You can't go to bed,
Without a cup of tea,
And maybe that's the reason why you talk in your sleep
And all those conversations
Are the secrets that I keep
Though it makes no sense to me
[ Lyrics from: http://www.lyricsfreak.com/o/one+direction/little+things_21048236.html ]
I know you've never loved the sound of your voice on tape
You never want to know how much you weigh
You still have to squeeze into your jeans
But you're perfect to me

I won't let these little things slip out of my mouth
But if it's true,
It's you,
It's you,
They add up to
I'm in love with you,
And all these little things

You'll never love yourself
Half as much as I love you
You'll never treat yourself right, darlin'
But I want you to,
If I let you know, I'm here for you,
Maybe you'll love yourself,
Like I love you
Oh,

And I've just let these little things slip out of my mouth,
Because it's you,
Oh it's you,
It's you,
They add up to
And I'm in love with you,
And all these little things,

I won't let these little things slip out of my mouth,
But if it's true,
It's you,
It's you,
They add up to,
And I'm in love with you,
And all your little things.