10. Fejezet

Megfogta a derekam, közel húzott magához, és megölelt. Amikor elhúzódott, még nem engedte el a derekam. – Boldog születésnapot! – Mondta, majd oda adta a csokrot.

-Köszönöm, ez gyönyörű! – Adtam az arcára egy nagy puszit, kinyitotta nekem az ajtót, majd elindultunk a titokzatos hely felé. A Kocsiban egyszerűen nem bírtam nem Harryre nézni! Annyira jól nézett ki! Farmer, egy fehér Converse, egy fehér póló, és egy fekete zakó volt rajta! Sportos és egyben elegáns is! Úgy látszik én kicsit túlöltöztem... De nem csak én, ő sem vette le rólam a szemét… Egész úton csendben voltunk, és bámultuk egymást mosolyogva. Mikor megérkeztünk kíváncsian néztem ki az ablakon. Meglepődtem, amikor láttam, hogy nem egy étteremhez jöttünk. Harry egy baromi nagy ház előtt parkolt le, A nagy kerítés, és a nagy kapu mögött volt egy nagyon egyszerű, de nagyon szép kis előkert, ami gyönyörűen volt megvilágítva! Harry kinyitotta nekem az ajtót, és rám mosolygott.

 - Egy kicsit változott a terv. Gondolom azt hitted, hogy egy étterembe megyünk vacsorázni, először én is azt akartam, azért mondtam, hogy kicsit öltözz elegánsan. De az ajándékom itt van, nálam, úgyhogy be kell ugranunk érte. És ha már beugrunk érte maradhatnánk akár itt is! Mit szólsz? – kérdezte izgatottan.

- Még egy ajándék? És a csokor – Kérdeztem.

- Csitt..! – mondta, és oda tette a mutató ujját a számra, mire én elmosolyodtam. Bementünk a nagy kapun, egyenesen a ház felé. Nem túl nagy, nem is kis ház volt, de nagyon takaros! amint beléptem a házba, az állam a padlót súrolta. Egy gyönyörű nappali fogadott, tele gyertyákkal, egyszerűen csodás volt!

- Tetszik? – kérdezte Harry.

- Gyönyörű! – mondtam. Hirtelen Harry megfogott oldalról, és a szemembe nézett. Olyan közel voltam hozzá, mint még soha.

- Amy, szeretnék mondani neked valamit…..