12. Fejezet

- Mindjárt jövök! – Kiáltotta derülten, már bentről a házból. Hátradőltem a székben, elfogott egy érzés, olyan, mint még soha. Éreztem, hogy teljesen bele szerettem. Hirtelen rám tört a félelem. Nagyon féltem, mert nem akarom, hogy az történjen, mint régen... Feltámadtak bennem az emlékek, és éreztem, hogy az arcomon szépen lassan gördültek le a könnyek. Edward, a régi nagy szerelmem többször átvágott, megcsalt és többször meg is ütött. De én bolond mindig megbocsájtottam neki, azt mondván magamnak, hogy többször nem fordul elő. Anyuval többször nagyon keményen össze is vesztünk ezen. De mindíg, újra és újra megtette, annak ellenére, hogy azt mondta, szeret. Én nagyon szerettem, mindíg is róla álmodoztam. Már másfél éve, hogy szakítottam vele, végleg, mert úgy meg vert, hogy kórházba kerültem, az egyik bordám eltört. Feljelentettük bántalmazásért, és eltűnt az életemből... Azóta nem láttam, és a rendőrség sem találja. A könnyek patakokban folytak le az arcomon, majd hirtelen megjelent Harry egy nagy tálcával, amin mindenféle finomság volt.
- Meghoztam a vacsorát! - mondta vidáman, majd rám nézett, és döbbenten látta, hogy sírok.
- Úr isten, Amy, Minden rendben? - kérdezte, leguggolt a székem mellé, és megfogta a kezem.
- Igen, persze, csak eszembe jutott valami... - mondtam zokogva.
- Meséld el... - mondta, majd megfogta a kezem, és a teraszon lévő kanapé felé vezetett. Én még mindig zokogtam, nem tudtam abba hagyni a sírást. Le ültünk, és elmeséltem Harrynek az egész történetet... teljesen ki volt akadva, nem hitte el, hogy Edward képes volt ilyet tenni velem. Ideges lett. Ilyennek még sosem láttam. Szépen letörölgette a könnycseppeket az arcomról, majd megcsókolt. Éreztem, hogy az utolsó könnycsepp kibukik a szememből, szépen lassan legördül az arcomon, és a számon hal el. Már nem sírtam, teljesen megnyugodtam, hála Harrynek. Percekig csókolóztunk, amikor érezte, hogy már teljesen nyugodt vagyok, rámnézett, egyenesen a szemembe.
- Megígérem, hogy én soha, de soha nem teszek ilyet veled!! - mondta komolyan, és megölelt.
- Köszönöm. - mondtam. Vissza mentünk az asztalkához, Harry ismét kihúzta nekem a széket, majd ő is helyet foglalt.
- A mai vacsora: Tenger gyümölcseiiiiiii! - mondta ünnepélyesen, majd elnevettük magunkat, és enni kezdtünk. A vacsora közben sokat beszélgettünk, sok mindent megtudtam róla, és ő is rólam. Amikor végeztünk a vacsival, Harry fel állt az asztaltól, és odajött hozzám. Én is felálltam, mire ő megfogta a kezem. Ránéztem, és meglepett, megint nagyon közel volt hozzám. Megcsókolt, majd elengedte a kezem, és be ment a házba.
- Hozhatom a desszertet Miss Stewart?? - kérdezte bentről.
- Igen. - mondtam mosolyogva. Elindultam a hátsó kert felé. Sétálgattam a fák közt, és észre vettem egy kis kerti tavacskát, mellette egy nagy fa állt, és rajta egy kötél hinta. Bele ültem, majd a kis tavat néztem a hold fényében. Teljesen a gondolataimba merültem, amikor hirtelen valaki átkarolt hátulról.
- Hát nem szép? - kérdezte mögülem Harry.
- Csoda szép. - mondtam.
- Tudok valamit ami szebb ennél. - mondta és elmosolyodott.
- Igen, és mi az? - kérdeztem, és fogalmam sem volt, hogy mire gondol. Hezitált egy percig, és én hátra néztem, hogy lássam az arcát.
- Te! - mondta édes hangon, majd lágyan megcsókolt. A hosszú csókcsatát ő hagyta abba, megfogta a kezem, és elkezdtett húzni vissza a teraszhoz. - Vár a desszert. - mondta mosolyogva.
Leültünk a párnázott kanapéra, majd láttam, hogy a desszert: csokiba mártogatott eper. Imádom, anyuval is sokszor eszünk ilyet.

Egymást etettük, majd minden egyes eper után csókcsatákat vívtunk. az egyik csóknál Harry lerakta a tálcát, majd lefektetett a kanapéra.......