6. Fejezet

Ahogy kinyitottam az ajtót, láttam, hogy Harry már ott áll, a kocsijának nekitámaszkodva, és a telefonját nyomkodja.

- Szia!-köszöntöttem.

- Á, szia! mondta mosolyogva. - Elrakta a telefont, és kinyitotta nekem az anyósülés felöli ajtót.- Hölgyem?- mondta viccelődve.

- Köszönöm. - beszálltam a kocsiba, és éreztem, hogy az arcom szinte már lángol. Harry is beszállt, és egy olasz pizzéria felé vettük az irányt. Kiszúrtam, hogy rajta is fehér Converse, és egy sapi van. Ezen elmosolyodtam. Amikor oda értünk, Harry nagyon udvarias volt, kinyitotta nekem az ajtót. Amikor mentünk befele, furcsálltam, hogy minden csaj úgy bámul, mint aki meg tudna ölni a tekintetével. Rendeltünk pizzát, Hawaiit, az a kedvencem.

Harry ki ment a mosdóba, még oda sem ért, de a három lány, aki velünk szemben ült egy asztalnál már is oda rohant hozzá képet csinálni meg papírt adtak a kezébe, amit ő aláírt. Furcsálltam, Vajon miért? Valamilyen reklámarc? Vagy színész? De miért nem mondta el? Amikor visszajött, rákérdeztem..

- Harry, mit titkolsz előlem?

-Titkolok? Mert?-nézett rám kérdően.

- Azok a lányok… Nem is mondtad, hogy híres vagy.

- Mi, te nem tudsz róla? - kérdezte elképedve. - Mondjuk furcsálltam, hogy nem kezdtél el sikoltozni, meg elővenni a fényképezőgépedet, amikor először megláttál… De te tényleg nem tudod, hogy ki vagyok?

- Nem, fogalmam sincs… - mondtam furcsállva. Ennyire híres lenne, és én még csak nem is hallottam róla?

- Én vagyok a One Directionnek az egyik tagja… - mondta, és kérdően nézett rám.. A név ismerős volt, be is ugrott, hogy honnan. A repülőn a kezembe kerülő tini újságnak a címlapján lévő cikk… „Mi kell a One Directionnek?”

- Az 5 tagú fiú banda, az X faktorból? - tippeltem, mert a cikk mellett ez is ott volt.

-Igen-  nevetett. - Tényleg nem hallottál még rólam?

- Nem - nevettünk együtt. Elmesélte a bandájuk történetét, mesélt a tagokról, és hogy milyen idióták ha együtt vannak. Sokat nevettünk, és beszélgettünk. Megettük a pizzát, majd elindultunk a kocsi felé. Még csak két óra volt, nekem háromra kellett haza érnem, úgyhogy elmentünk még egy közeli parkba. Harry kinyitotta a csomagtartót, és ki vett belőle egy sötétbarna plüss plédet. Leterítette a füves részre, és ráfeküdt. Egy pár perc múlva azon kaptam magam, hogy ott állok a pléd mellett, és csak bámulom őt, ahogy ott fekszik. Most, hogy tudom, hogy mennyire híres, és hogy lányok milliói irigyelnék meg azt a véletlent, ahogy találkoztunk, végre megmozdultam, és lefeküdtem Harry mellé a plédre. Csak az járt a fejemben, amit anyu mondott. Hogy ez egy randi. Fogalmam sincs, hogy Harry annak szánta-e… Gondolat menetemet az ő bársonyos hangja szakította félbe.

- ööö.. Amy…Kérdezhetek valamit? - mondta zavartan.

- Persze…

- Ne vedd tolakodásnak, tudom, hogy még alig ismerlek, de őszintén megszoktam már, hogy a lányok többsége amint meglát képet, aláírást, számot kér, és őszintén megmondva nagyon szokatlan ez a helyzet nekem… -gondolkozott.-hogy te egyáltalán nem kérsz semmit, nem rohansz le, nem ismersz... A lányok többsége már szinte feltérképezte az egész eddigi életemet, mindent tudnak rólam. Érted, hogy mire akarok kilyukadni?

- Nem igazán.-mondtam nevetve, mire ő elmosolyodott.

- Szóval, hogy ugye te nem tudtad, hogy híres vagyok… és a lányok többsége csak ezért van velem. Ha te nem tudtad, akkor miért vagy velem?-kérdezte, és belepirult.

- Hát… Mert kedves, aranyos fiúnak tartalak, és szeretnélek jobban megismerni.-mondtam, és teljesen elpirultam, mire ő rám villantotta hófehér mosolyát.

- Na erre akartam kilyukadni. - mondta nevetve. - Mert őszintén, vicces volt a találkozásunk, de én idáig nagyon kedvellek, és én szeretnélek jobban megismerni.-mondta mosolyogva. Beszélgettünk még egy darabig, meséltünk magunkról, bámultuk a csillagokat, amikor egyszer csak megszólalt a telefonom.

- Kicsim, merre vagy?? Már hajnali négy óra!-mondta anya a telefonban szemrehányóan.

- Mi? Már ennyi az idő?? 10 perc és otthon vagyok, ígérem!-mondtam, és intettem Harrynek, aki gyorsan felkapta a plédet, és bevágta a kocsiba. Letettem a telefont, és már száguldottunk is hazafelé. Harry megállt a ház előtt, és kinyitotta nekem az ajtót.

- Ne haragudj, hogy így elmaradtunk, az én hibám…

- Ugyan már…Én sem néztem az órát...

- Becsukta az ajtót, én megfordultam, hogy elköszönjek tőle, amikor ő………..