5. Fejezet

Éppen mondtam volna, hogy akkor induljunk, de Harry közbevágott. - Elnézést… Ha gondolják, szívesen elviszem önöket kocsival. - mondta, és rám mosolygott. Bemutatkozott anyának, elmondta, hogy találkoztunk a repülőn, és amiért nekem jött, tartozik ennyivel. Én csak csóváltam a fejem, de anyu egyből bele egyezett. Harry segített a csomagokkal, furcsálltam, hogy neki nincs nagy bőröndje, pedig ő is a gépen utazott. Csak egy egyszerű, nem túl nagy kézi táska volt nála. Bepakoltunk a kocsijába, majd a Londoni házunk felé vettük az irányt.

-Na merre megyünk?-kérdezte Harry, és rám mosolygott.- Olyan jó érzés volt ott ülni mellette az első ülésen…Mintha már vagy ezer éve ismerném.  Anyuval megbeszélték a címet, és Harry mesélt pár dolgot magáról. Hamar oda értünk az ismerős házhoz, amit kiskoromban nagyon szerettem.  Harry kiszállt a kocsiból, én nyitottam volna az ajtót, de ő megelőzött. Bevittük a csomagokat a házba. Amíg anyu a házvezető növel egyeztetett, addig én kikísértem Harryt.

-Mindent nagyon köszönök.-mondtam mosolyogva.

-Ugyan már, ez csak természetes, főleg azok után, hogy kétszer is fellöktelek. Tényleg, ne haragudj.-nevetett.

-Semmiség.

-Na jó, akkor majd hívlak. Szia.-mondta, amikor szállt be a kocsiba.

-Oké, szia.-intettem neki, és ő mosolyogva visszaintegetett.

Bementem a házba, felvittem az emeletre a csomagokat. Az emeleten három hálószoba, és két fürdő volt. Két hálónak volt kialakítva egy közös fürdőszoba, és a harmadiknak egy külön. El is foglaltam az utóbbit! Gyönyörű, krémszínű szoba volt, akkora gardróbbal, ami legalább háromszor nagyobb, mint az én otthonim, és amiben az én ruháim elvesznek. A szoba közepén egy gyönyörű kovácsoltvas francia ágy állt, rajta apró vasrózsákkal, és fölötte baldachin. Már is beleszerettem. Emlékszem, amikor kicsi voltam, és ide jöttünk nyaralni, mindig ez volt anyuék hálószobája, de akkor teljesen máshogy nézett ki.

-Tetszik?- kérdezte az ajtóból anyu.

-Gyönyörű.-mondtam mosolyogva.

-Még apáddal alakítottuk át tavaly nyáron, amikor eljöttünk ide kettesben. Neked szántuk ezt a szobát, hogy ha majd nagyobb leszel, legyen egy kis saját zugod.-mondta mosolyogva. Oda mentem hozzá, és megöleltem. Anyu ki ment elpakolni a cuccait, és én is így tettem. Mire készen lettem, és mindent elpakoltam, már este 11 volt. Anyuval rendeltünk pizzát, farkas éhesek voltunk, megettük az egészet. Megnéztünk egy filmet, majd elmentem fürdeni. Hosszú nap volt, fáradt voltam, éppen arra készültem, hogy elteszem magam holnapra. Bebújtam az ágyba, oldalra néztem, és láttam, hogy villog a telefonom: „Egy új üzenet”. Gyorsan felkaptam, és láttam, hogy az üzenet feladója: Harry.

„Szia! Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak, nem tudom, hogy alszol-e már, nem akartalak hívni, ne hogy véletlenül felkeltselek… Csak azt akartam kérdezni, hogy nem lenne-e kedved holnap velem meginni egy kávét, vagy elmenni, enni valami…? Ha már alszol, akkor holnap feltétlenül írj. Jó éjt, Harry.”

Mosolyogva olvastam végig, majd tárcsáztam a számot.

-Halló?-szólt bele Harry.

-Szia Harry, Amy vagyok…-mondtam elbizonytalanodva, lehet, hogy felkeltettem?

-Ó, szia-mondta vidáman.-Nem tudtam hirtelen, hogy ki keres ilyenkor… Szóval akkor még nem aludtál.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-Nem, kis időbe tellett, amíg kipakoltam, nem vettem észre az üzeneted...-mondtam nevetve.

-Figyelj, Nem tudom te hogy vagy vele, de én egyáltalán nem vagyok álmos… Nincs kedved kijönni most velem? Kávé, Pizza?-Idáig úgy éreztem, hogy húz az ágy, és hogy mindjárt elalszok, de most olyan gyorsan pattantam ki az ágyból, mint még soha. Már egyáltalán nem éreztem magam álmosnak.

-Ami azt illeti, van.-mondtam mosolyogva.-de nem nagyon igazodok el a környéken…

-Az nem probléma… Elmegyek érted kocsival-mondta Harry.-Fél óra múlva ha oda érek az úgy megfelel neked?

-Tökéletes!-mondtam mosolyogva.- Hát akkor fél óra múlva.

-Akkor negyed kettőkor ott vagyok.Szia.-mondta, majd letettük a telefont.

Bazi nagy vigyorral a képemen berontottam a gardróbomba, felvettem egy csőfarmert, egy fehér Converse csukát, pólót, és egy sapit. Tettem az arcomra egy kis sminket, majd át mentem anyuhoz. Ő éppen akkor bújt be az ágyba.

-Anyu, Harry hívott, elmegyünk megeszünk egy pizzát valahol.-mondtam.

-Jól van kicsim, de ne maradj soká! Háromra gyere haza!-mondta aggódva.-Amúgy jó fej ez a Harry, ma ismertétek meg egymást, és már is randira hív?-kérdezte egy bazi nagy vigyorral az arcán.

-Ez nem randi, ez csak egy egyszerű tali anyu.-mondtam, de éreztem, hogy belepirulok. „Randi? Vajon Harry annak szánja?”-ujjongtak a gondolataim. Intettem anyunak, és lerontottam az emeletről. Ahogy kinyitottam az ajtót, láttam, hogy Harry már ott áll, a kocsijának nekitámaszkodva, és a telefonját nyomkodja.

- Szia!-köszöntöttem.

-Á, szia! mondta mosolyogva.- Elrakta a telefont, és kinyitotta nekem az anyósülés felöli ajtót.- Hölgyem?- mondta vidáman.

-Köszönöm.-beszálltam a kocsiba, és éreztem, hogy az arcom szinte már lángol. Harry is beszállt, és egy olasz pizzéria felé vettük az irányt….