7. Fejezet

- Mi? Már ennyi az idő?? 10 perc és otthon vagyok, ígérem! - mondtam, és intettem Harrynek, aki gyorsan felkapta a plédet, és bevágta a kocsiba. Letettem a telefont, és már száguldottunk is hazafelé. Harry megállt a ház előtt, és kinyitotta nekem az ajtót.

- Ne haragudj, hogy így elmaradtunk, az én hibám…

- Ugyan már… Én sem néztem az órát…- Becsukta mögöttem az ajtót, én megfordultam, hogy elköszönjek tőle, de közelebb volt hozzám, mint gondoltam, és mélyen a szemembe nézett. Ajka csak egy ujjnyira az enyémtől. Szeme teljesen letaglózott, nem hogy megszólalni, megmozdulni sem tudtam. Teljesen megbénított, mintha oda betonozták volna a lábam a járdához.

- Hát akkor, köszönöm a szép hajnalt. - mosolyogta el magát. – Kihasználta az alkalmat, hogy megbénultam, és lassan nyomott egy csókot a homlokomra. Ebbe én teljesen beleborzongtam, éreztem, hogy arcom vérvörös lesz. Ezt ő észre is vette, és rám villantotta kacér mosolyát. Úgy éreztem ott helyben elájulok. Hirtelen Harry kérdően nézett rám, gondolom látta, hogy rosszul vagyok, és az ájulás kerülget.

- Minden rendben? – kérdezte aggódva.

- ööö... persze, minden oké… - motyogtam.

- Jól van, csak mert hirtelen fal fehér lettél. – nevetett.

- Nem, tényleg nincs baj… csak megleptél. – vallottam be végül.

- Óh… - nevette el magát. Gondolom, tisztában van a ténnyel, hogy piszok jól néz ki. – Most menj, ne hogy anyukád haragudjon…

- Igen, tényleg… - nevettem. – Hát akkor, jó reggelt. – vigyorogtam, és intettem neki egyet.

- Neked is. - mosolygott, és beszállt a kocsiba. Én csak néztem, ahogy elhajt, kezem-lábam csak remegett az izgalomtól. Úristen, hogy lehet ennyire helyes? *_*

Becsuktam az ajtót, megfordultam, és anyu ott állt mögöttem karba tett kézzel, mérgesen.

-Szóval így állunk kisasszony! Megígérted, hogy háromra hazaérsz! Tisztában vagy vele, hogy mennyi az idő???

- Igen anyu, tudom, és ne haragudj. De olyan jól éreztük magunkat, el se tudod képzelni. Annyira édes…  Ahogy elkezdtem mesélni, láttam anyu arcán, hogy teljesen megenyhült, és hogy majd megöli a kíváncsiság, hogy minden percet elmeséljek. Leültünk a nappaliba beszélgetni.

- Na és a csók?? Megcsókolt?

- Neeem anya!! Nem is biztos, hogy ő érez valamit irántam! – mondtam szomorúan.

- Kicsim, ha közömbös lennél neki, akkor nem hívott volna. Nyilván való, hogy érdeklődik irántad. – állapította meg büszkén. Én csak tagadtam az egészet, magamnak sem mertem bevallani… Mi van, ha tényleg érdeklem Harry-t?? Az már biztos, hogy én komoly érzéseket táplálok iránta… Nagyon is… De félek. Nagyon félek, mert nem akarom, hogy megint összetörjék a szívem... Anyuval kibeszéltünk mindent, majd elmentünk aludni…………..