55. Fejezet

Sziasztok! Itt van az uj rész, remélem tetszeni fog!
Kommenteljetek, és iratkozzatok fel!
Puszi xoxo

*Zayn szemszöge.*
Az ágyon feküdtem, Perrie a mellkasomra hajtotta a fejét, majd sóhajtott egyet.
- Szeretlek Zayn.
- Én is szeretlek. - mondtam, majd megcsókoltam.
Ránéztem az órára, és már fél négy volt.
- Úristen! - ugrottam ki az ágyból.
- Mi a baj? - nézett rám Perrie értetlenül.
- Mindjárt kezdődik a bál, és én még nem vagyok kész! És te se...
- Basszus. - P. magára csavarta a  takarót, majd berohant a fürdőszobába.
Utána szaladtam, majd lezuhanyoztunk, Perrie felkapta a köntösömet, és átment a "lány" részlegre, ahol a csajok készülődtek, ugyanis a ruhája és minden más cucca ott volt.
Neki álltam én is készülődni, belőttem a hajam, és felöltöztem. Amikor készen voltam, gyorsan fujtam magamra egy kis parfümöt, majd elindultam lefelé.....

*Amy szemszöge.*
 A zene lassan elhalkult, és mi abba hagytuk a lassúzást. Mindenki nagy tapsviharban tört ki, és ujjongtak. Nem tudom mi tetszett nekik annyira, de nem is érdekelt, hiszen itt állt előttem az, aki mindennél fontosabb nekem.
Harry megfogta a kezem, majd a sok ember között átfurakodva a parkett szélére húzott. Volt ott egy kis eldugott hely, ahol elbújhattunk egy kicsit, leültünk egy padra.
Ahogy leültünk, Harry magához húzott, és megcsókolt. Percekig csak csókolóztunk, majd amikor egy kicsi levegőhöz jutottam a szemembe nézett.
- Gyönyörű vagy drágám! - mondta, majd adott egy édes puszit a homlokomra. - Nem vagy szomjas? Kérsz egy kis pezsgőt? - kérdezte.
- Köszönöm, te is jól nézel ki. - kacsintottam. - és igen, kérek. - mondtam mosolyogva, és adtam a szájára egy puszit, mire ő felállt, és szépen lassan eltűnt a látóteremből.
Amíg Harry távol volt, nézegettem az embereket. Ugyanis én innen kilátok, de ide nem lehet belátni. Legalábbis azt hittem. A parketten táncoló emberek túloldalán kiszúrtam, hogy egy kb. 20 éves férfi bámul mosolyogva. Többször oda néztem, ugyanis nagyon ismerős volt a tekintete valahonnan. Minél többet néztem, annál jobban tűnt ismerősnek. A férfi csak nézett, nézett, majd egyszer csak átkarolta egy fiatal barna hajú lány oldalról. Furcsamód a lány is nagyon ismerős volt. Szenvedélyesen megcsókolta a férfit, majd a fülébe súgott valamit. A mosolya teljesen megváltozott, gúnyos és öntelt vigyorral az arcán az állával felém biccentett, mire a lánnyal is összetalálkozott a tekintetem. Szeme szikrákat szórt rám, ha tekintettel gyilkolni lehetne, ő simán megölt volna. Majdnem megindult felém, de a férfi megállította. Megragadta hátulról a kezét, mire a lány erőteljesen ránézett. A férfi szájáról tisztán érthetően letudtam olvasni, hogy azt mondta a lánynak: "Még ne!" - Mit ne? Nem értettem az egészet! Ahogy a férfi ezt az egy mondatot kimondta, a lány hátat fordított nekem, majd elindultak a kijárat felé. Furcsa érzés fogott el, tudtam, hogy mindkettőt ismerem valahonnan, de nem ugrott be akárhogy is próbáltam felidézni.  Gondolatomban a férfi gúnyos mosolya játszott, és ez felkeltette a bennem lévő félelmet. Egyre inkább úgy éreztem, hogy nem akarom bevallani magamnak, hogy ki lehet ez az ember. Féltem bevallani, de legbelül, az elmém legmélye tudta, hogy veszélyt jelent rám. Az agyamban csak úgy halmozódtak a megválaszolatlan kérdések. - Nem. Ez nem lehet. Biztos, hogy nem ő az! Nem lehet ő! Azt sem tudja, hogy hol vagyok... De ha mégis? Hogyan talált meg?! - a gondolataimat Harry szakította félbe. Megsimogatta a vállat. Észre se vettem, hogy vissza ért a két pohár pezsgővel.
- Mi a baj? - ült le mellém ijedt arckifejezéssel, és letörölte az épp legördülő könnycseppeket az arcomról.
Remegve ránéztem és csak ennyit mondtam:
- Ő.
Harry arckifejezése egy pillanat alatt megváltozott. Tombolt benne a düh, és a félelem.
- Nem hagyom, hogy bántson! - Ezzel a mondattal oldalról átkarolt, és kikísért a helyszínről. A kapunál összefutottunk a többiekkel, mindenki ijedten kérdezgette, hogy jól vagyok-e...- azt hitték, hogy rosszul lettem.
- Kérlek titeket, ne most.! - mondta Harry a többieknek feszülten, majd beültetett a kocsijába, és becsukta az ajtót.
Valamit magyarázott a srácoknak, mire ők bólintottak, és megölelték Harry-t.
Harry megindult a másik oldalra, és beszállt a kocsiba.
-  Kösd be magad! - utasított, mire én egyből engedelmeskedtem.
Ahogy kattant a biztonsági öv, Harry rálépett a gázpedálra, és száguldottunk az autóval. Fogalmam sem volt, hová visz, de teljes mértékben megbíztam benne. Út közben rengetegszer pillantott rám szótlanul, majd amikor megérkeztünk leállította a motort, és felém fordult.
- Tudom, hogy anyukád nem fog örülni ennek a hirtelen ötletnek, az is lehet, hogy örökre megharagszik majd rám, de nem tehetek mást. Nem hagyom, hogy újra bántson. - mondta, majd kiszállt a kocsiból, és engem is kisegített. Mivel már este volt, a hátamra akasztotta a zakóját, és elindultunk a reptér bejárata felé. Ahogy beértünk a váróba, Harrynek megszólalt a telefonja.
- Haló? - vette fel. - Igen, most értünk ide. Nagyon köszönöm. Fél óra múlva? Tökéletes. Oké. Vigyázok. Ti is. Szia. - mondta, majd letette.
- Ki volt az? - kérdeztem szipogva.
- Louis. Megrendelte nekünk a jegyet, fél óra múlva indul a gép. - mondta. - Mi?? Hová megyünk??? - kérdezgettem magamba. - Ha fennt leszünk mindent megmagyarázok, csak kérlek bízz benem. - mondta. - Bízol bennem? - kérdezte komolyan és a szemembe nézett.
- Bízom benned. - mondtam, mire ő bólintott, nyomott a homlokomra egy csókot majd felállt, és odasétált a recepcióhoz átvenni a jegyeket.
Ahogy vissza ért megfogta a kezem, biztatóan belenézett a szemembe válaszul az ijedségre, ami kiült az arcomra.
Elindultunk, hogy felszálljunk a gépre, ami fogalmam sincs, hogy hová fog elvinni.

 

Sziasztok!  ♥

mai események:D

sétálok a buszmeghez - megyek vissza zongorára. - előbb még bementem a pékségbe kaját venni, mert majd meghaltam olyan éhes voltam.. (Niall ♥ )
(a buszmeg melletti "bevásárlóközpont" falán körbe hangszórók vannak, és egész álló nap megy a rádió.)
ahogy kijöttem a pékségből épp vége lett egy Hien számnak, és a bemondó csaj bemondta a híreket. Oda érek a buszmegbe, állok 1-2 percet, és a csaj befejezte a dumálást, és én meghallom azt a "bizonyos" hangot.
Egyből elkezdtem ugrálni, és dúdolgatni, majd jött a szöveg.
Hey girl I'm Waitin' on ya......
Végigénekeltem-táncikáltam az egész számot, majd a végén észbe kaptam, hogy - úúúúristtteeeeeeen.. - de egy idióta vagyok. Vége lett a számnak, körbe néztem, és mindenki engem bámult. Volt még ott 2 csaj, akik ugyan ezt csinálták, majd amikor látták, hogy őket is - mint ahogy engem is - mindenki teljesen hülyének nézi, rám néztek és tök egyszerre röhögőgörcsben törtünk ki.
mi a tanulság?
5 srác akárhol-akármikor mosolyt tud csalni az arcomra - és sok más lány arcára is (lásd a példát.)
#directionerseverywhere ♥

 Hamarosan rakom fel nektek a kövi fejezetet, remélem várjátok már, és remélem tetszeni fog.♥

Sietek vele. pusssz xx

53. Fejezet

Sziasztok nyunyóók! ^^
Itt van a kövi rész!
Sajnos még mindíg el vagyok tiltva a géptől, úgyhogy nem tudom mikor kerül fel a következő rész. :(
Nagyon köszönöm a komikat, és az üzeneteket! Örülök, hogy tetszik nektek a blog, nagyon jó érzéssel tölt el, hogy vannak akik szeretik!♥
Hamarosan meg van a 1o.ooo. oldalmegtekintés, nagyon nagyon nagyon köszönööm nektek.♥♥
Jó olvasást, Jók legyetek, puszi.♥

* Amy szemszöge.*
. . . beültünk a kocsiba, ami értünk jött, hogy elvigyen a bálba. Zayn családjának a háza, ahol a partyt rendezik Bradfordban van. Elég mesze innen, kocsival az út kb. 4 óra. Az autóból még intettünk egyet Sousannak aki büszkén nézett utánunk. Befordultunk a sarkon és Bradford felé vettük az irányt.
Útközben eltűnődtem, kiskoromban én is, mint minden kislány, hercegnő akartam lenni. Most végignézek magamon, és tényleg csak egy tiara hiányzik. Minden meg van, amiről kiskoromban álmodoztam, egy gyönyörű cipő, gyönyörű haj, gyönyörű ruha, és az a bizonyos göndör barna hajú, zöld szemű herceg, aki csak rám vár a bálterem márvánnyal kirakott padlójának közepén egy szál vörös rózsával. Legalább is kiskoromban mindíg így képzeltem (csak szőke hajú, kék szemű herceggel). Most, amikor tényleg hercegnőnek érzem magam, minden tökéletes. Bárcsak mindig ilyen lenne az életem... Olyan mint a hercegnőké.... Fény, pompa, és gondnélküliség.
De jelenleg van egy nagy gondom, amit nem is gondnak nevezek, hanem inkább rémálomnak. Jelenlegi hercegnői lényemet sajnos beárnyékolja valami nagyon sötét és rossz dolog. Egy múlbeli személy, akit a legszörnyűbb álmomba se kívánok. De sajnos még mindíg kísért engem, nem szabadulok tőle. Az álmom, ami tönkretette jelenlegi boldogságomat. Az álom, amitől rettenetesen félek. Lehet, hogy nem is az álomtől félek, hanem a múltamtól, félek attól, hogy utolér. Félek TŐLE. Bántott. Nagyon sokszor, nagyon mélyen.
Hirtelen a sírás kezdett el folytogatni, de nem hagyhatom, hogy eluralkodjon rajtam a pánik és a félelem. Nem hagyhatom, hogy tönkretegye a boldogságomat, ami abban az egy srácban rejlik. Benne, akit tiszta szívből szeretek. Aki most csak rám vár boldogsággal tele, kivirultan. Nem ronthatom el a boldogságát, és az enyémet sem. Ettől a pillanattól fogva csak a jelennel foglalkozok. Elhagyom a multat, nem hagyom, hogy kísértsen egy régi szerelem, itt, és most a föld alá temetem!
Gondolatmenetemet Maddy szakította meg azzal, hogy megsimogatta a karomat.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Igen. Minden. Rendben. - mondtam, teljesen őszintén.
- Nyugodj meg, gyönyörű vagy! - nyugtatgatott Madd.
Egyből leszűrtem, Maddy teljesen abban a hitben él, hogy az idegességem oka az, hogy attól félek nem nézek ki jól. Most az egyszer nem így van. Tudom, hogy gyönyörű vagyok, végre így is érzem magam. De sajnos a szépséget beárnyékolta az idegesség és a rémület. Eddig a percig. Egy őszinte mosolyt csúsztattam az arcomra, és ezzel a mosollyal eltemettem magamba a múltat. Jól vagyok. Nem fogom hagyni, hogy a félelem lelankassza a mosolyomat. Éreztem, hogy ez a mosoly tiszta szívből jött, őszinteséggel, és önbizalommal megtelve. Ránéztem Maddyre, és rámosolyogtam.
- Te is csodálatos vagy! - mondtam.
- Akkor jó, mert megérkeztünk. - mondta Maddy, és oda adta a kezembe az álarcomat. Ő is felvette az övét, majd a sofőr kinyitotta az ajtót, mi pedig kiszálltunk.
Egy vörös szőnyeg, és fotósok tömkelege fogadott minket. A bejárat virágokkal, és csillogó villogó díszekkel volt díszítve, gyönyörű volt. Ahogy a vakufelhőt elhagyva beértünk az épületbe teljesen elállt a szavunk! Mindenhol gyönyörű díszek és csodálatos virágok tömkelege fogadta a bálra érkezőket. Mindenkin elegáns ruha volt, persze én csak egy barna göndör hajú, szmokingos herceget kerestem, már majd elaléltam, hogy lássam!
Két fiatal ember jött oda hozzánk, és elmondták, hogy a rendezvény a hátsó kertben van, megmutatták merre kell menni.
A kertben is gyönyörű volt a díszítés, minden csodásan ki volt világítva! A nagy kert egyik oldalán kör alakú asztalok voltak gyönyörűen díszítve, a másikon bárpult, és középen volt egy kivilágított tánctér, ahol mindenki lassúzott. A kertbe csak egy széles lépcsőn jutottál le, aminek a szélén hangulatvilágítás és virágok voltak.
Maddyvel egymásra néztünk, majd elindultunk a lépcsőn lefelé. Arra lettem figyelmes, hogy mindenki minket néz. Nem tudtam azzal foglalkozni, hogy egy egész tömeg bámul, én csak a fejemet kapkodtam, Őt keresve, és arra figyeltem, hogy ne essek orra. Hirtelen megfogta a tekintetemet egy gyönyörű zöld szempár.
Hirtelen elfogott az a bizonyos érzés, tudjátok, amit Szerelemnek hívnak. Láttam, hogy ő is észre vett engem. Ott állt, és csak mosolygott rám, kezét hátra fogta, és lélegzetelállítóan nézett ki. Szmokingot, és maszkot viselt, mint minden más férfi a társaságban, de Ő mégis kitűnt a tömegből. Egy görbe kis vonal szökött az arcomra, mire ő is is elmosolyodott, majd idegesen bele túrt a hajába. Közben észre vettem, hogy körülötte mindenki abba hagyta a lassúzást, és egy kis kört formáltak Harry körül. Oda sétáltam hozzá, majd megálltam tőle egy méterre.

*Harry szemszöge.*
Egyre több ember érkezett, egyre jobban gyűlt a tömeg, sok rajongó, újságíró, és persze a második családom, a banda. Itt, Zayn régi otthonában minden olyan szép. Minden olyan más. De én csak őt várom, azt a lányt, akit a világnál is jobban szeretek. Mivel álarcos bál, felvettem én is az álarcomat, és beálltam a parkett közepére. Mindenki pazarul nézett ki, drága szmokingok, és drága ruhák mindenhol. Az emberek lassúztak, csak én, és Niall nem. Ott álltam a fényekben, miközben lágy zene szólt, és hirtelen megpillantottam a lépcső tetején Őt. Egy hosszú barna hajú lánnyal jött, aki nyilván Maddy volt. Ránéztem Niallre, és láttam rajta, hogy eláll a szava. Csak mint nekem, és mindenkinek a kertben. Amy észre vett, és elindult lefelé a lépcsőn. Csodálatosan nézet ki, olyan volt mint egy királynő! Gyönyörűen és magabiztosan jött lefelé a lépcsőn, és csak engem nézett. Mindenki abba hagyta a lassúzást, és egy kört kezdtek el formázni körülöttünk. Ahogy egyre kevesebb lett a távolság, a kör egyre jobban nőtt. Amy minden egyes léptével egyre jobban zavarba hozott, idegesen a hajamba túrtam, mire ő csak magabiztosan mosolygott, és tovább haladt felém. Egy méterre megállt előttem, majd rám mosolygott. Észre sem vettem, hogy közben a zene abba maradt, most egy új zeneszám szól, és a tömeg halkan azt mondogatja: táncot!

Kinyújtottam a kezem, mire Amy finoman bele helyezte az övét, majd táncolni kezdtünk.

*Maddy szemszöge.*
Csak ott álltam a parkett szélén, és néztem ahogy Amy és Harry lágy táncot járnak. Annyira gyönyörűek együtt, csodás pár! Már csak egy valami hiányzik. Nem láttam Niall-t, pedig minden másodpercben őt kerestem. Hirtelen valaki lágyan belekulcsolta a kezét az enyémbe hátulról.

52. Fejezet

Sziasztok! ^^ ♥

Itt van a következő rész, ahogy ígértem!

Viszont van egy rossz hírem... Lehet, hogy megint egy pár napig nem tudok felrakni nektek új fejezetet, mert szarakszik a netem. De próbálkozok.! Nem ígérek semmit, de megpróbálom mihamarabb felrakni az adott fejezeteket! :)

addig is #enjoythereading (élvezd az olvasást) ! ♥ ♥ ♥

*Amy szemszöge*

Az egész napot vásárlással töltöttük... Már vagy fél órája kutattam a pláza egyetlen olyan boltjában, ahova még nem néztünk be. Kétségbe voltam esve. Maddy megtalálta a hozzá illő ruhát. Gyönyörű ruha egy gyönyörű lánynak. De mi lesz, ha én nem találok magamnak semmit...??

A gondolatmenetemet egy kedves hölgy szakította félbe, odajött hozzám, és leszólított.

- Jó napot kedves! - mondta. - Segíthetek valamiben? - kérdezte kedvesen.

- Jó napot! - mondtuk egyszerre Maddyvel.

- Egyruhát keresnék estére, egy állarcos bálba. De nem találtam meg az igazit. - mondtam elkeseredve.

- Talán ezen segíthetünk. - mondta a hölgy. - Kérem kövessenek! - mondta mosolyogva, és egy különálló terembe vezetett minket.

Maddyvel leesett az állunk. A bolt hátuljánál, a legrövidebb falon volt egy eldugott nagy ajtó, fa faragással díszítve. Már az ajtó is, de ami odabent volt az valami elképesztő látvány volt.

Az ajtó egy nagy, modern terembe vitt, minden hó fehér, és gyönyörű volt. A terem közepén egy nagy csigalépcső vitt felfelé. Akárhova néztem, mindenhol csodálatos ruhák tömkelegét láttam.

- Húúú... - csak ennyi jött ki a számon, Maddy pedig meg sem bírt nyikkanni, a szája még mindig tátva volt.

- Válogassanak csak bátran! - mondta a kedves hölgy, és körbe vezetett minket. 

 - Mindegyik ruha valami elképesztően szép! - mondtam a hölgynek.

- Igazán köszönöm kedves!

Az alsó szinten mindegyik ruha gyönyörű volt, de nem találtam meg azt, amit kerestem.

A hölgy felajánlotta, hogy kövessük őt az emeletre.

Itt még csodálatosabb ruhák voltak. Maddyvel a csodaszép ruhákat nézegettük a fal mentén, amikor a kedves hölgy a felső rész közepén lévő dobogó felé mutatott. Oda néztem, és elakadt a szavam. A dobogón egy gyönyörű hó fehér ruha állt, semmi csicsa, semmi dísz, csak ez az egyszerű csodálatos ruha. Beleszerettem. Abban a pillanatban, ahogy megláttam tudtam, hogy ez az a ruha, amit kerestem!

Ezt az érzést vártam egész nap. Azt akartam, hogy ha ránézek egy ruhára bennem legyen az a bizonyos pezsgés, az a bizonyos "ez a ruha kell nekem" érzés, és ez most megvolt.

Tátott szájjal odasétáltam, majd a kedves hölgy segített felpróbálni.

Bele néztem a tökörbe, és egyszerűen nem hittem a szememnek. A hölgy hozott nekem egy csodaszép, kövekkel díszített szalagot a ruhához, és feladta rám. Így még gyönyörűbb volt. Csodálatos volt, a maga módján. Végre gyönyörűnek, és boldognak éreztem magam, tudtam, hogy Harry-nek elakad majd a szava.

Könnybe lábadt a szemem, oldalra néztem a mosolygó nőre, és megöleltem!

- Köszönöm!

- Nagyon szívesen kedves! - mondta, viszonozta az ölelésemet, és megsimogatta a hátamat.

Szomorúan levettem, még vagy egy órág nézegettem volna magam a tükörbe, de el kellett indulnunk cipőt venni, utána haza, mert sose leszünk készen.

- Mindent nagyon köszönünk! - mondtam a hölgynek, miután kifizettem a ruhát.

- Viszlát! - köszönt el. Maddyvel elmentünk, végig jártuk az összes cipő boltot, majd vettünk két a ruháinkhoz illő cipőt.

*Maddy cipője*

*Amy cipője*

Amikor mindent megvettünk, beültünk a KFC-be kajálni. Vagy 25-ször jöttek oda rajongók, fényképet, és aláírást kérni. Persze, boldogan adtunk nekik, de amikor az ember éppen eszik, nem tulzottan van kedve fotózkodni mindenkivel.

Épp kajáltunk, amikor Maddynek eszébe jutott valami.

- Tudod mi hiányzik még? - kérdezte.

- Nem, de biztos elmondod... - mondtam, és rágtam a csirkecombot. (nyamii.♥)

- Hát. Mivel állarcos bál... - kezdett bele.- Kéne még állarc. Nem gondolod? - kérdezte.

- De jó, hogy emlékeztettél, teljesen ki ment a fejemből. - mondtam. Hihetetlen ez a csaj, mindent az eszébe tud tartani.. Nem tudom mi lenne velem nélküle. - De hol veszünk itt állarcot? - kérdeztem.

- Van egy ötletem. - mondta, és felállt az asztaltól.

- Naa, még eszek! - mondtam teli szájjal.

- Most akarsz állarcot vagy nem? - kérdezte karba font kézzel.

- Jólvan, menjünk. - mondtam, haraptam még egyet, majd elindultunk. Mindent bepakoltunk, majd beültünk a kocsiba, és Maddyék felé vettük az irányt.

Amikor oda értünk, felmentünk a szobájába, ő mindent levágott az ágyra, majd berohant a gardróbjába (ami nem mellesleg baszott nagy) és kihozott egy törtfehér, márványmintás dobozt, ami egy vajszínű szalaggal volt átkötve.

- Ezt még nagyonrégen csináltam. - mondta, majd kinyitotta a dobozt.

Két álarc volt benne, csodaszépen díszítve, és mind a kettő tökéletesen passzolt a ruháinkhoz.

- Maddy, ez gyönyörű! - vettem ki a dobozból az egyiket.

- Igen, és a színek is egyeznek! - mondta elégedetten.

- Kész csoda vagy! - mondtam neki, majd átöleltem.

Nekiálltunk készülődni, letusoltunk, sminkeltünk, majd neki álltunk a hajunknak is, de nem nagyon ment az egész. Ekkor jutott eszébe Maddynek, hogy az anyukája fodrász, így felhívta, hogy segítsen. Az anyukája csodálatosan megcsinálta a hajunkat. Amikor mindennel készen voltunk, Maddy anyukája segített felöltözni, majd elsírta magát, amikor meglátott minket.

- Gyönyörűek vagytok! - mondta, és a könnyeit törölgette.

- Köszönjük! - mondtuk egyszerre.

- Jajj anyu! - ment oda hozzá Maddy, és megölelte.

Én is megöleltem, majd megérkezett a kocsi, amit rendeltünk, hogy vigyen el minket.

- Vigyázzatok magatokra! - mondta Maddy anyukája az ajtóból. Sosem láttam még ilyennek. Ilyen büszkének. Ahogy ránk nézett, a szeme csak úgy ragyogott, és az öröm könnyektől csillogott. Integettünk neki, majd elindultunk Zaynék háza felé . . . .

(hajak és sminkek)

*Maddy*

*Amy*

*Maddy*

 *Amy*

Sziasztoooook!
Ma átlépte a 8000-ret a mutatóm! Úristeeen, nagyon köszönöm nektek! <3<3
Holnap jön a kövi rész, remélem várjátok már.:P
Addig is sok sok puszii, és nagyon jó éjszakát mindenkinek!
Nagyon köszönöm nektek!! <3<3