42. Fejezet

Hellóó!
Itt van az új rész, remélem tetszik!
Mivel szépen betartjátok a komment határt, mostantól EMELÉS! 3-4 komi, és 40 megtekintés a határ minden fejezetre! Utána rakom a következőt! :)
Jó olvasást, és Jóéjt!

*Vick szemszöge.*

 - Egy óra múlva ott vagyok! - mondta Danielle, majd letettük.
Adtam enni Múzsának, majd épp játszottunk, amikor csöngettek.
Kinyitottam az ajtót, Danielle volt az.
- Szia! - mondtam neki, majd megöleltem. Ahogy Amyt is, őt is nagyon megkedveltem. Nem tudom elmondani mennyire hálás vagyok nekik, amiért segítettek megkeresni az én kicsi Múzsámat... Ez a kiskutya a mindenem.
- Szia! - köszönt ő is. - Hoztam egy kis nasit, magunknak, és persze ennek a kis cukorfalatnak is! - mondta, majd megölelgette Múzsát, és a kezembe nyomott egy baromi nagy szatyrot.
- Ó, hát nagyon köszönjük! - mondtam nevetve, majd behívtam Danielle-t.
- Szóval, mit csináljunk ma? - kérdezte Dani kezében Múzsával.
- Hát ha már itt ez a sok nasi... - mondtam, és a szatyort lengettem. - El kéne pusztítani... - mondtam nevetve, és kacsintottam egyet Daninek. - Egy-két film keretében..... - folytattam... - Utána meg elvihetnénk ezt a kis dögöt sétálni, beülhetnénk egy Starbucks kávéra, esetleg egy pizzára... - soroltam.
- Benne vagyok! - mondta Danielle.
Ledobtuk magunkat a kanapéra, a sok nasi kíséretében, amiből persze Múzsa is kapott eleget, és beraktuk a "10 dolog amit utálok benned" című filmet, imádom, ez az egyik kedvencem! Mint utólag kiderült, Danielle-nek is.
Néztük a filmet, és tömtük magunkba a több 1000 kalóriányi édességet.


*Maddyson szemszöge.*
(a plázában)

Mindegyik asztal tele volt, majd kiszúrtam egy üres kétszemélyeset, és szaporáztam a lépteimet, nehogy elfoglalják előlem. Épp a székért nyúltam volna, amikor egy bársonyos kézzel találkoztam. Oldalra néztem, és egyszerűen nem hittem a szememnek.Ő, akit annyira imádok. Épp most, amikor megérintette a kezem, épp most, amikor gyönyörű tengerkék szemei kötéllel fogják az enyéimet, épp most.... Épp most az ájulás kerülget. Legszívesebben a nevét ordítva ugrottam volna a nyakába, aláírásért és fényképért könyörögve, de teljesen leblokkoltam. A szám hirtelen kinyílt, de egyetlen szó sem jött ki rajta. Ő aranyosan rám mosolygott, én pedig éreztem, hogy kimegy a fejemből a vér, és pár pillanat és el fogok ájulni.
- Minden rendben? - kérdezte ijedten. - Nagyon sápadt vagy... - kivette a kezemből a tálcát, lerakta az asztalra, és leültetett a székre.
- Jól vagy? - kérdezte, és mélyen a szemébe nézett.
- Ú-úr Iste-e-en... - jött ki végre valami beszédszerű dolog a számon, bár ezt inkább makogásnak hívják. Itt van előttem Ő, akire mindig is vágytam, én meg csak dadogok itt mint egy papagáj... Nem hiszem el, hogy lehetek ennyire égő?? Csak bámultam rá bambán, mire Ő megint rám villantotta angyali mosolyát. Hirtelen elsötétült minden, és a földön találtam magam...

*Harry szemszöge.*

Láttam Amyn, hogy nagyon megijedt attól a pasastól, aki figyelt minket, így hát gondoltam megpróbálom megnyugtatni a szokásos módszeremmel... (:P)
Ahogy elment a házvezető nő, felkaptam Amy-t, és elkezdtem édesen csókolgatni. Annyira hiányzik már az érintése, az ölelése, a csókja... Hogy újra az enyém legyen, mindenféle gondok nélkül. Hogy arcán ne az ijedség, hanem a boldogság ragyogjon. Most, hogy végre kettesben voltunk, felvittem a szobájába, útközben édesen csókolgattam. Számomra minden egyes csókja, érintése a világot jelenti. Nem tudom mi lenne velem nélküle, Ő a mindenem, az életem! Édes ajka az enyémet kereste, majd amikor megtalálta édesen rátapadt. Testünk egyszerre megremegett, majd végül egy finom csókot lehelt a számra, és hozzám bújt.
- Szeretlek. - mondta.
- Én is nagyon szeretlek kincsem. - mondtam, majd homlokon csókoltam.

41. Fejezet

Sziasztok!
Amint látjátok, a blog egy kicsit új "design"-t kapott, remélem tetszik!
Itt van az új rész, jó olvasást, és komizzatok sokaaat!! xx

Odaadtam a cicának a tejet, majd összeszedtük a cuccaimat, felkaptam Hamy-t, és elindultunk hozzánk.
Amikor Harry leparkolt a házunk előtt, észre vettem, hogy kicsit távolabb, az utca túl oldalán áll egy fekete sötétített ablakú BMW. Alig látszott, de ült benne egy napszemüveges pasas.
- Harry. - mondtam aggódva. - Ne nézz oda, de azt hiszem, valaki figyel minket a túloldalról.
Persze, hogy Harry egyből oda nézett.
- Lehet, hogy megint egy őrült rajongó... - mondta mérgesen. - Maradj a kocsiban, amíg nem érek oda az ajtódig! - mondta, majd kiszállt. Gyorsan átszelte a távolságot, és kinyitotta nekem a kocsiajtót.
- Nyomás be a házba! - mondta, majd a ház felé kezdett el tolni. Berohantunk a házba, ahogy becsuktuk az ajtót, kinéztem az ablakon. A Fekete kocsi lassan elhaladt a házunk előtt, és a napszemüveges férfi nézelődött ki az ablakon keresztül. "Ki ez, és mit akar?" - üvöltötték a gondolataim.
- Jól vagy? - kérdezte tőlem Harry.
- Igen, persze... - mondtam. - Csak aggódom... Nem tudom ki lehet ez...
- Nyugalom. - mondta, majd átölelt.
Harry még felajánlotta, hogy felhívja a rendőröket, de lebeszéltem róla. Nem akarom, hogy a banda miattam belekeveredjen egy rendőrséges ügybe. Beszéltem a házvezetőnővel, majd amikor elment, Harry felkapott, édesen csókolgatott, és a hálószobám felé kezdett el vinni......

*Vick szemszöge.*
Napok óta nem hallottam Amyről. Egész nap egyedül voltam itthon, gondoltam felhívom.
"A hívott szám jelenleg nem kapcsolható." - Szólt a hang. Biztos elfoglalt...
- Szia Amy, Vick vagyok! Csak gondoltam csörgök, hogy összedobhatnánk valamikor egy csajos napot! Ha ráérsz, hívj fel! Szia. - mondtam a hangpostájába, mjad letettem.
Már hívtam is Danielle számát, aki egy csörgés után fel is vette.
- Halló?
- Szia Danielle, Vick vagyok! - köszöntem.
- Á, szia Vick!
- Nem zavarlak?
- Nem, dehogy!
- Figyelj, egész nap egyedül vagyok itthon Múzsával, gondoltam elvihetnénk sétálni, és közben dumálnánk meg beülhetnénk valahova... - ajánlottam fel. - De csak ha van kedved.
- Szuper ötlet! - mondta Danielle. - Na és mikor?
- Egy óra múlva nálam? - kérdeztem.
- Tökéletes!
- Hát akkor ezt megbeszéltük. - mondtam.
- Egy óra múlva ott vagyok! - mondta Danielle, majd letettük.

*Maddyson szemszöge.*
Épp a plázában vásárolgattam, vettem 1-2 felsőt, meg egy tök jó gatyát. Nagyon megéheztem, úgyhogy a kajáldák felé vettem az irányt. Útközben vettem egy Starbucks kávét, majd tovább sétáltam, amikor kiszúrtam a Nando's-t. Imádok ott kajálni, ez a kedvenc kajáldám! Vettem mindenféle finomságot, mindent rápakoltam egy tálcára, majd elindultam asztalt keresni. Mindegyik asztal tele volt, majd kiszúrtam egy üres kétszemélyeset, és szaporáztam a lépteimet, nehogy elfoglalják előlem. épp a székért nyúltam volna, amikor egy bársonyos kézzel találkoztam.....

"Perfect Two.♥"

1. Imádom ezt a számot.
2. Harry és Louis rohadt cukik együtt. (mint barátok....)
3. Nemtudok harmadikat, csak annyit, hogy imáddooooooooooooooooomökeeet.*_*

"You're the apple to my pie
You're the straw to my berry
You're the smoke to my high
You're Louis and I'm Harry♥"

40. Fejezet

Itt az új rész, remélem tetszik! :)
A következő rész akkor jön, ha meg lesz a 2 komment és a 30 megtekintés. Puszii. x

*Amy szemszöge*
Reggel arra keltem, hogy csörög a telefonom. "Anyu hív."
- Hallo - szóltam bele kómásan.
- Szia kicsim, csak azért hívlak, hogy szóljak, ma este már otthon leszek! Remélem minden rendben!
- Szia anyu! - dörzsöltem a szemem mosolyogva. Olyan régen hallottam már a hangját... - Persze, itt minden oké. - mondtam. - Hánykor ér be a géped? Kimegyünk eléd a reptérre...
- Jólvan, azt nagyon megköszönném.  Este fél 10-kor ér Londonba. Na de most le kell tennem, mert még sok dolgom van. Majd akkor este találkozunk! Szia kicsim!
- Szia anya. - elköszöntem, majd letettem.
- Ki volt az? - kérdezte álmosan Harry.
- Csak anyu. - mondtam, majd adtam a szájára egy puszit, fel akartam kelni, amikor a derekamnál fogva megfogott, és visszahúzott maga mellé. Szorosan oda bújtam a mellére, ő átkarolt mind a két karjával, és adott a fejemre egy puszit.
- Mikor jön? - kérdezte Harry.
- Fél 10-kor ér be a gép... - mondtam szomorkásan. Persze nagyon hiányzik már anyu, de ez volt életem leges-legszebb hete, és most, hogy anyu vissza jön, ennek vége, nem lehetünk Harryvel egész nap együtt. - Kimegyünk majd érte? - kérdeztem.
- Igen, persze - mondta, majd adott még egy puszit.
- Valamikor el kéne indulni hozzánk, beszélnem kéne a házvezető nővel.. - Harry adott egy édes csókot a számra, majd felkelt, és a fürdőszoba felé kezdett el húzni.....
Letrusoltunk, majd felöltöztünk, összeszedtem a cuccaimat, és elindultunk lefelé. A lépcsőn ezzel az aranyos kis cicával találkoztunk. Felvettem a kezembe, és Harry felé fordultam.
- Mi lesz vele? - kérdeztem szomorúan.
- Hát... - gondolkozott el. - Úgy gondolom, hogy mi mindent megtettünk azért, hogy megtaláljuk a gazdáját... Már napok óta nem jelentkezik érte senki. Szóval... - húzta az időt, engem meg már majd megevett a kiváncsiság, hogy kibökje, amire gondol.
- Bökd már kiiiiii... - mondtam.
- MEGTARTJUUK!! - mondta ünnepélyesen.
- Igen? Tényleeeg?? ÚÚristeeeeeen... - ugráltam örömömben. Eldobtam a táskám, és megöleltem mire ő édesen megcsókolt. Arra eszméltem, hogy valami csiklandozza a lábam. A kiscica dörgölőzött a bokámhoz, és dorombolt.
Felvettem a kezembe, és lementem a lépcsőn.
- Biztos éhes... - mondta Harry.
- Mielőtt elmegyünk, adok neki enni, jó? - kérdeztem.
- Oké. - mondta Harry mosolyogva.
Épp a tejet melegítettem, amikor eszembe jutott valami.
- Harryyyy.. - rohantam be a nappaliba.
- Mondjad kicsim. - nézett rám értetlenül.
- Kitaláltam egy nevet neki. - mondtam, és a kiscicára mutattam.
- Egy ideje én is ezen agyalok, de semmi  különleges nem jut az eszembe... - mondta Harry.
- Mit szólnál a Hamy-hoz? - kérdeztem. - Kis éhenkórász, picit duci is, és Harry és Amy-ből tevődik össze. - mondtam mosolyogva.
- Tökéletes! - mondta nevetve, majd megcsókolt.
- ÓÓÓ... a tej! - hagytam ott Harry-t, aki nevetve nézett utánam, ahogy rohanok a konyha felé.
Odaadtam a cicának a tejet, majd összeszedtük a cuccaimat, felkaptam Hamy-t, és elindultunk hozzánk........

39. Fejezet

Halihóó!
Meghoztam az új részt, jó olvasást! xx
 

 - Ne nevess Eleanor, ez halál komoly! Én már nem szeretlek téged!! Köztünk vége mindennek, ennyi volt, nem akarlak látni többet! - mondta Louis azzal Besétált a házba, és rácsukta Eleanorra az ajtót
- Haver, biztis vagy ebben? - kérdeztem tőle.
- Igen Harry, egyszerűen már nem bírom elviselni! Most jött el az ideje annak, hogy véget vessek ennek a kapcsolatnak.
- Te tudod... - mondtam, átkaroltam, és besétáltunk a nappaliba. Amy ott ült a kanapén, és nézte a TV-t. Louis leült mellé, én pedig átkaroltam a nyakát hátulról és adtam neki egy puszit.
- Amy, kérlek ne haragudj... Minden az én hibám..- szólalt meg Louis, és könnyek szöktek a szemébe. - De ígérem, nem fordul elő többet!
- Jaj, Louis, ez nem a te hibád! - mondta neki Amy.
Ráraktam Lou vállára a kezem
- Figyelj haver, ez az egész, ahogy El viselkedett, csak őt minősíti, nem neked kell bocsánatot kérned. És szeretném ha tudnád, hogy mi melletted állunk, akármi van! - miközben ezt mondtam, ránéztem Amyre, aki bólintott egyet, és rámosolygott Louisra. Louis elsírta magát, és megölelt mindkettőnket.
- Köszönöm, hogy számíthatok rátok! - mondta, majd a könnyeit törölgette.
- Amy, én még mindíg le vagyok blokkolva... - szólaltam meg egy kis idő múlva.
- Mert? - nevetett Amy.
- Én már azt terveztem, hogy közétek ugrok, de te egy mozdulattal simán elintézted El-t.
- Igen, ezen én is ledöbbentem - mondta Lou nevetve.
- De egyben büszke is vagyok rád! - mondtam, majd adtam neki egy puszit. - Milyen kis harcias barátnőm van... - nevettem, mire Amy mosolyogva oldalba bökött.
- Nekem tudod mi tetszett? - kérdezte Amytől Louis.
- Na mi?
- Az, hogy te egyáltalán nem szidtad El-t, nem beszéltél vele csúnyán, se hangosan, még is Ő ment el innen sírva!
- Igen! - helyeseltem.
- Őszintén, még mindíg nem tudom, hogy miért utál ennyire... - mondta Amy elgondolkodva.
- Hát azt én se... De ne is foglalkozz vele! - mondtam.
- Szerintem csak rá akarja fogni a helyzetre, hogy "ez" miatt romlott meg a kapcsolatunk, közben ez egyáltalán nem a te hibád... Nekünk már régóta nincs közös "életünk". Mindenesetre örülök, hogy megtettem ezt a lépést. Harrynek igaza van, ne foglalkozz vele! Remélem El végre magába néz egy kicsit... - mondta Louis, és letörölte a könnyeit.

*Amy szemszöge.* 
Harry felajánlotta Louisnak, hogy aludjon itt, mert szegény nagyon ki volt borulva Eleanor viselkedése miatt... Ők még beszélgettek, de én elvonultam fürdeni. Beültem egy kád forró vízbe, és teljesen a gondolataimba merültem.
"Ma minden voltam. Ribanc, Kurva, Csitri... Őszintén nem tudom, hogy mi baja van velem Eleanornak. Mit tettem amiért ennyire utál??? Amikor berontott a házba, szó szerint gyilkos szemekkel nézett rám. Aztán meg megpróbált nekem jönni... Ez a lány meg van kattanva! Nem is értem, hogy Louisnak, aki egy nagyon kedves, érzékeny srác, hogy lehetett egy ilyen utálatos barátnője. Persze ez igazán nem az én dolgom... Nagyon sajnálom, hogy Louissal ilyen csúnyán ért véget a kapcsolatuk, de van egy olyan érzésem, hogy nem most hallottunk utoljára róla..." - Gondolatmenetemet Harry szakította meg, amikor egy édes puszit nyomott a homlokomra. Észre se vettem, hogy bejött a fürdőszobába. Levetkőzött, majd bebújt mellém a kádba. Édesen elpancsoltunk, és kibeszéltük a dolgokat.
- Amy. Mostmár elmondod, mi bántott annyira délután? - kérdezte Harry.
- Hát.. - fogalmam sem volt, hogy mondjam el neki... -Tudod, nagyon zavarnak Zayn megjegyzései a magánéletünkkel kapcsolatban... - épp meg akartam kérni, hogy beszéljen vele, amikor közbe vágott.
- Beszélek vele, ígérem. - mondta mosolyogva. Eszméletlen, hogy Harry még a gondolataimat is kitalálja.
- Köszönöm! - mondtam, majd adtam a szájára egy édes csókot.

*Louis szemszöge.*
Harryvel és Amyvel estig beszélgettünk, jó volt végre kiadni valakinek a sok gondot, ami El miatt a vállamat nyomja. Harry nagyon rendes volt, megengedte, hogy itt aludjak egy ideig, így legalább nem kell El képét néznem, és az idegesítő megjegyzéseit, papolását hallgatnom. Őszintén sokkal jobban érzem magam, hogy kibeszéltem a dolgokat Harryéknek, de nagyon rosszul érzem magam azért, ahogy Eleanor viselkedett. - "Mindenért én vagyok a hibás." - ismétlődött újra és újra ez az egy kis mondat a fejemben, és éreztem, hogy kigördül egy könnycsepp... Fogalmam sincs, mit rontottam el, és miért hagytam, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Itt fekszek ezen az ágyon, nem tudom, hol van most El, de őszintén, ebben a pillanatban nem is hiányzik.