2. Fejezet

- Kicsim, a válásunk igazi oka az… szóval, hogy….hogy apáddal pár hete csúnyán összevesztünk, elment itthonról, és egész éjszaka nem jött haza. Kiderült, hogy megcsalt a titkárnőjével, Nora-val, aki mindig is szerelmes volt apátokba… Az én hibám, ha akkor nem verem ki a palávert valami apróság miatt, akkor nem ment volna el olyan dühösen itthonról, és akkor most nem válnánk el…… - anya zokogásba tört ki, én pedig képtelen voltaM elhinni, hogy apa ilyet tett anyával. „Mi?? Megcsalta?! Nem hiszem el!”- ordították a gondolataim, és szó szerint undor jött rám, ha az apámra gondoltam…

- Nem anya, erre ne is gondolj!! Ez nem a te hibád! Dehogy is, hogy gondolhatsz ilyet? – próbáltam nyugtatgatni, de semmi esélyem nem volt… anya ki van borulva, nem is tudom, hogy nem vettem idáig észre rajta.

- Anya, hány hete történt ez???

- Négy…

- Anya! Négy hete?? És miért nem szóltál nekem?- kiakadtam… anya volt az a személy, aki a legjobb barátom is egyben, akivel minden dolgot megbeszéltünk, az apró pici gondoktól az egészen fontos dolgokig… Fogalmam sincs, hogy miért nem mondta el ezt nekem. De volt még egy dolog, amit nem értettem. Ha anya el akar válni, akkor miért van ennyire kétségbe esve?

- Anya. Kérlek válaszolj őszintén. Nagyon kérlek. Ki kezdeményezte a válást? Te vagy apa? – kérdeztem nyugodtan, a szemébe nézve.

Anya rám nézett, és újra sírásban tört ki. Ez egyértelmű. Apa kezdeményezte a válást… hogy tehetett ilyet? Megcsalta anyát, és még ő akar utána elválni? Tisztában voltam vele, hogy anya nagyon szereti apát. Világos hogy apa azért a cafkáért hagyja el anyát. Sosem szerettem azt a nőt. Sőt, kimondottan utáltam. Valahányszor, amikor bent a cégnél véletlen beszélgetésbe keveredtem vele mindig volt a hangjában valami rosszindulat. Dustin szerint azért, mert nem bírta elviselni a tudatot, hogy apának nem tőle van két gyereke. Irigy, önző, erkölcstelen, és rosszindulatú… sorolhatnám még a negatív tulajdonságait, de nem végeznék velük, még addigra se, mire felkel a nap.

Nagy nehezen megnyugtattam anyát, megkönnyebbült, hogy végre kisírhatta, kibeszélhette magából a dolgot. Lefektettem aludni, betakargattam, és adtam neki egy jó éjt, puszit. Át mentem Dustin szobájába, és elmeséltem neki is a dolgokat. Hát mit ne mondjak őt is váratlanul érte, de ő jobban fogadta, mint én…

-Mi lesz, ha anya elköltözik? - kérdezte Dustin.

- Megyek vele. Nem hagyom egyedül!

Dustinnal átbeszéltük a dolgot, elmentem lefürödni, majd leültem a nappaliba és bekapcsoltam a TV-t. Valami zene csatornán mutattak egy hülye fiúbandát, akik épp az új világ körüli turnéjukra utaznak 2 hónap múlva. Épp az egyik bandatagot mutatták, ahogy letámadták a fotósok, az egyik rajongó még a sapkáját is letépte szegény srác fejéről, majd örömében visongva üvöltözött. – Hülye majom…- tettem hozzá röhögve. Szegény srác alig tudott beszállni az autójába a fotósoktól és a sok rajongótól. A híreknek azzal lett vége, hogy a srác arcát takargatva sietve elhajtott, majd be adtak valami videóklippet. Nem nagyon voltam jártas a mai zenevilágban, néhány új számot ismerek, de azt is csak a rádióban szoktam néha hallani suliba menet, amikor épp nem vagyok késésben, és eszembe jut bekapcsolni. Már alig bírtam nyitva tartani a szemem, kikapcsoltam a TV-t, eldőltem az kanapén, és elaludtam. Egy kávézó egyik kis, eldugott asztalkájánál ültem, azzal a gyönyörű angyalarcú sráccal, aki a délutáni álmomban is szerepelt. Valamit beszéltünk, de én furcsamódon nem hallottam, majd mondtam neki valamit, mire ő rám villantotta a csodás mosolyát. Ennek nem bírtam ellenállni. Éreztem, hogy kipirul az arcom, szinte már rák vörös lesz, majd a srác áthajol az asztal fölött, az ajkunk már majdnem összeér, amikor…