51. Fejezet

Szépjóestéét! :)
Itt van az ígért fejezet, remélem tetszeni fog!:)
Még egyszer nagyon köszönöm a díjakat, nagyon örülök nekik.<3
Jó olvasást,  komizzatok, és iratkozzatok fel. Puszi Jóéjt. x

 *Amy szemszöge*
Miután felfaltuk az egész tálca kaját, és leraktuk a tálcát, Harry odabújt mellém, és átölelt.
- Ez nagyon finom volt, köszönöm szépen!
- Én köszönöm. - mondtam.
- Mégis mit? - nézett rám értetlenül.
- Azt, hogy vagy nekem. - mondtam mosolyogva.
Harry szorosan átölelt, majd lágyan megcsókolt. Hirtelen megcsörrent a telefonom.
"Maddy hív" - írta ki.
- Szia Madd! - vettem fel jókedvűen. - Mi ujság?
- Amy! Niall elhívott Zayn báljába! Segítened kell!! - hadarta. - Milyen ruhát vegyek fel??
- Várj, lassabban! - mondtam neki. - Tényleg elhívott?? - kérdeztem mosolyogva, majd Harryre néztem, aki mosollyal az arcán nézett engem, és az egyik hajtincsemmel babrált.
- Igeeen. De segííííííííts! Egy normális göncöm sincs! - mondta Maddy.
- Figyelj, én is ma veszem meg a ruhámat, ha van kedved gyere el velem!
- Tökéletes! Mikor menjek hozzád??? - kérdezte Maddy. Hallottam a hangján, hogy tisztára be van zsongva.
- Fél óra múlva nálam? - kérdeztem.
- Tök jóó! Rohanok is készülődni!! - hadarta. - Sziaaa!
- Szia! - mondtam nevetve, majd letettem.
- Kitalálom. - szólt hozzám Harry. - Niall elhívta Maddy-t a bálba. - mondta.
- Igen. - mondtam mosolyogva. - Héééé. - láttam, hogy nagyon vigyorog. - Te tudtál erről??
- Hát persze, hogy tudtam! - mondta egy bazi nagy vigyorral az arcán, majd nevetett.
- Tee kis sunyii.. - mondtam, majd megint csikizni kezdtem. Megint ő nyert, már majd bepisiltem, amikor abba hagyta a csikizést.
A felöltözés nagyon lassan ment, mert akármit amit felvettem, Harry ügyesen le is vadászott rólam.
- Naaa, ne mááár, mindjárt itt van Maddy! - szóltam rá nevetve, mire megszólalt a csengő.
- Ajj. - nézett rám Harry szomorú arccal és bociszemekkel. Adtam a szájára egy csókot, felkaptam egy köntöst, majd leszaladtam beengedni Maddyt. Maddy nagyon be volt zsongva...
- Na mikor indulunk? - kérdezte. - Szia Harry! - köszöntötte Harryt, aki épp most jött le egy farmerbe és egy fekete pólóba a lépcsőn.
- Egy pillanat, gyorsan felkapok valami kényelmeset, és mehetünk is. - mondtam, majd felrohantam az emeletre.

Amikor lementem Harry megállított.
- Figyelj, nekem is el kell mennem, otthon van a szmokingon, meg még a srácokkal is dumálnom kell. Az úgy jó, ha ott találkozunk? - kérdezte.
- Persze, tökéletes! - mondtam, majd nyomtam az szájára egy puszit.
- Aztán csini legyél. - mondta édesen, majd megcsókolt.
Gyorsan írtam anyunak egy üzenetet, majd kimentünk a házból, beültünk a kocsiba, Harry a sajátjába, majd elhajtott. Oldalról még láttam, hogy dob egy puszit, én édesen elkaptam, és a szívemhez szorítottam. Maddyvel gondoltuk benézünk a plázába, hátha ott megtaláljuk azt a ruhát, amit keresünk.

*Maddy szemszöge.*
Már vagy három boltot jártunk végig a plázában, és semmit nem találtunk. Persze, voltak szép ruhák, de egyik sem fogott meg igazán... Mivel állarcosbál, valami különlegeset kerestünk.
Épp az egyik alkami ruhabolt előtt mentünk el, amikor a bejáratból megakadt a szemem az egyik ruhán.

- Próbáld fel! - nyaggatott Amy, amikor már vagy 2 perce ott álltam az üzlet bejáratánál, és néztem azt a ruhát.

Nagy nehezen bementünk, és felpróbáltam a ruhát. Kimentem a fülkéből, és a tükör elé álltam.

- Gyönyörű! Mintha rád szabták volna! Mondta Amy mögöttem, és a ruhát igazgatta rajtam.

Általában mindig lefujjogom a külsőmet, ha valaki dicsér, de most az egyszer nem ez történt. Ahogy láttam magam ott a tükörbe egyszerűen nem hittem el, hogy ez a ruha rajtam van. Beleszerettem. Gyönyörű voltam, csak úgy ragyogtam. Amy látta rajtam, hogy nagyon tetszik, és oda szólt az eladónak: - Kérem ezt csomagolja be! - majd rám mosolygott. Levettem a ruhát, majd a pénztárhoz mentünk, és megvettük. Boldogan távoztunk az üzletből, legalábbis én boldog voltam. De Amy itt sem talált magának megfelelő ruhát.

Járkáltunk tovább, és tovább, egyre több üzleten túl, de semmi. Még egy olyan üzlet volt a plázában, ahol megtalálhatjuk estére Amynek a ruhát. Láttam rajta, hogy ideges, fél, hogy nem talál magának megfelelő darabot.

- Nyugi, meglesz! - mondtam neki, mire ő egy halvány kis mosollyal válaszolt.

Bementünk az üzletbe, és elkezdtünk nézelődni. Majd fél óra válogatás után láttam Amy-n, hogy kezdi feladni a keresgélést. Azonban nem csak én vettem észre, hogy szomorúan válogatja a ruhákat. Egy idősödő hölgy jött oda hozzánk, és leszólította Amy-t.

- Jónapot kedves! - mondta. - Segíthetek valamiben? - kérdezte kedvesen.

- Jónapot! - mondtuk egyszerre.

- Egyruhát keresnék estére, egy állarcos bálba. - mondta Amy. - De nem találtam meg az igazit. - mondta elkeseredve.

- Talán ezen segíthetünk. - mondta a hölgy. - Kérem kövessenek! - mondta, majd egy különálló terembe vezetett minket. . .

2. díj.:$

Sziasztok!
Nagyon örülök a kommenteknek, és annak, hogy végre megkaptam az első két díjam. Nagyon szépen köszönöm nektek. <3

Az első díjra már megadtam a válaszokat, itt vannak a második díj kérdései/válaszai:

11 dolog rólam:

1. Szeretek énekelni:)

2. Imádok írni :)

3. Kedvenc írom: Sephenie Meyer.

4. Szőkés vöröses göndör hajam van.

5. Van 3 kutyám, Rozi, Vacak, és Gina. (xd) És most születtek kiskutyáink is, 8 darab *_*

6. Ha valaki le szarozza a One Direction-t a válaszom: - Van fél másodperced, hogy rohanj. (ha még nem vágtam előtte képen.)

7. Imádok sminkelni.*_* (xDD) [Ezt nem kell ám úgy érteni, hogy borzalmasan erős sminkben vagyok minden nap, sosincs rajtam sok smink, általában csak szolid. Csak egész egyszerűen nem látom magam szépnek, ezért kell egy kis önbizalom erősítő!:)]

8. Ha már a sminknél tartunk. Ha ideges vagyok mindig babrálok valamit az arcomon. Vagy sminkelek, vagy szemöldököt szedek ... ilyesmik. (xDDDD)

9. A példaképem: Liam. (Persze csak anyukám után.♥)

10. Utálok tanulni. Többnyire jó tanuló vagyok, csak egész egyszerűen lusta.

11. Imádom a zenét.♥

1.Ki a kedvenced az 1D-ből??

Mindegyiket nagyon szeretem, de az abszolút kedvencem Harry :)

2.Mi a kedvenc filmed?

Nagyon sok kedvenc filmem van, nagyon szeretem a Kedves John-t és a Barátság extrákkal-t :)

3.Kedvenc ételed?Ha van..

Bolognaii spagettiiiiiiii :D

4.Voltál-e már 1d koncerten?

Nem voltam még sajnos, de ha lesz Magyarországon 100000%, hogy ott leszek, kerül amibe kerül ! 

5.Van-e 1D tárgyad?

Posztereken és saját készítésű dolgokon kívül nem nagyon van..:( (MÉG!:D)

7.Melyik hírességnek szeretnéd begyűjteni az aláírását??

Harry, Liam, Louis, Niall, Zayn ! :)

8.Szereted Justin Biebert??

Igen, szeretem :)

9.Miért hoztad létre a blogodat?

Nem tudom, ez az egész csak úgy jött... De azóta már szinte teljesen hozzám nőtt :)

10.Sportolsz valamit?Ha igen mit?

Esténként szoktam futni járni, meg néha foci, röpi, de ezen kívül mást nagyon nem..

11.Kit csókolnál meg az 1D-ből?? xd

(Csak csóók ? xd) Hát szerintem mindegyiket..:D

Az én kérdéseim:
1. Miért írsz?
2. Honnan jött az ötlet, hogy írj?
3. Hány éves vagy?
4. Ki a példaképed?
5. Mi a kedvenc filmed?/Miért?
6. Milyen zenei stílust szeretsz?
7. Van kedvenc idézeted?
8. Ha nagyon nagy sikerű lenne a "blogod", akkor neki mernél-e vágni annak, hogy kiadd könyvbe?
9. Előre írod a fejezeteket, vagy azelőtt írod, mielőtt felraknád?
10. Mióta írsz blogot?
11. Babonás vagy-e?
(ezen kívül írj még 11 dolgot magadról!)

Ez volt a 11 kérdésem, és a blogot tovább adom:
- Mia Megyesi-nek http://becca0609.blogspot.hu/
- Heni Bedők-nek http://feelthelove1d.blogspot.hu/
- Bell:)-nek http://kitalalt-tortenetem.blogger.hu/

Még egyszer köszönöm, és puszi <3
(a kövi fejezet hamarosan jön!)

1. díj !

Sziasztok!

Nagyon köszönöm a komikat, amiket írtatok, nagy örömmel tölt el, hogy tetszik nektek, amit írok...

Varga Boginak üzenném:
Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem, persze, első sorban az olvasók miatt írok, de a legfontosabb az, hogy imádok írni, és magam miatt is csinálom. Tiszta szívvel írom a blogom, egész nap a következő részeken agyalok, legszívesebben egész nap ülnék a gép előtt, és írnám őket.
És igen, tényleg jól esik az embernek, ha értékelik a munkáját,  azért keseredtem el egy kicsit, mert hirtelen nagyot csökkent a nézettség.
De most nagyon örülök.
Köszönöm, neked, és mindenkinek, akik olvassák a blogomat.
Nekem ez nagyon fontos, mert nagyon szeretek írni.
Ezért ezúttal szeretném elmondani, hogy folytatom a blog írását, és mindent bele adok, hogy jók legyenek a fejezetek! :)
Szóval egy szó, mint száz: Köszönöm.


U.i.:
Megkaptam az első díjam, nagyon köszönöm!
A kérdéseim, amiket kaptam:

1.Miért kezdtél el írni ?
- Igazából nem tudom, csak úgy jött az egész. De mostanra már teljesen hozzám nőtt ez az egész "blog írás"... :)

2. Ki vagy mi inspirál ?
hát... nagyon szeretem a One Directiont. Tényleg. És ez nem szimplán rajongás, ez már mondhatni szeretet. Ők a mindeneim, a zenéjük a "levegőm". Lehet ez kicsit érzelgősen, és hülyén hangzik, de úgy szeretem őket mintha a családom lennének. A nap 24, minimum 23 órájában róluk beszélek (amivel már mindenkit az őrületbe kergetek), velük álmodok. több 1000 képem van róluk, na, de nem regélek tovább:D

3.Mi a legnagyobb álmod ?
Igazából nekem mindenem a zene, az éneklés. Amit nagyon szeretnék, a nagy álmom az az, hogy Londonban tanulhassak Egyetemen. Az életcélom pedig az, hogy legalább egyszer, ha nem is beszélgetésre, de legalább egyszer lássam az 1d-t mosolyogni, lássam őket boldognak, a saját két szememmel, és nem csak képeken, videókon...

4.Kedvenc zenéd , könyved ?
Mindenféle zenét szeretek, jelenlegi kedvenc számom: One Direction - Moments.
Könyvekből csak egy sorozatot szeretek, és az a Twilight.

5.Mi a hobbid ?
Nem nagyon van, ha lehet azt mondani: írás.

6.Milyen a kapcsolatod a barátaiddal, mit gondolnak rólad ?
Nagyon jó baráti kapcsolataim vannak, elég sok "legjobb barátom" van, és nagyon sok ismerős. Igazából nem tudom mit gondolnak rólam... Szerintem azt, hogy egy kicsit dilis és 1D buzi lettem, de hát mit ne mondjak.. EZ IGAZ IS :DDD

7.Hol szeretnél élni, melyik a kedvenc városod ?
London. (és ez nem csak az 1D miatt..)

8.Te is olvasol blogokat ?
Igen, persze, most is van vagy 8, amit olvasok, és mindedjikhez rendszeresen kommentelek is :)

9.Megosztasz velünk egy titkot vagy egy cikis sztorit ?
Elég sok van, talán a legcikisebb, ami szerintem minden lánnyal megtörtént már, hogy belezúgtam a suli legmenőbb srácába, aki ezt nem viszonozta, és az egész suli előtt égtem... :/

10.Kedvenc zene stílus ?
Nekem kétféle zene létezik:
- ami tetszik.
- és ami nem.

11.Hogyan lehet felaprítani vattacukorral egy dízelmozdonyt úgy, hogy egy moszkvai nyugdíjasok ne érezzenek késztetést arra, hogy megegyék a zsírkrétát ?
xd. fogalmam sincs.xd

Hát ez volt az első díjam, nagyon köszönöm.<3
a kérdéseimet később rakom fel!
puszi

Sziasztok!
Kicsit el vagyok keseredve:(
Úgy veszem észre, hogy már nem szeretitek annyira a blogom, legalábbis így érzem...
Alig jönnek kommentek, és a megtekintések száma is csökken...
Lehet tényleg abba kéne hagynom, és most nem csak a suli miatt.
Ráadásul még itt van ez is: Danielle és Liam elvileg szakítottak (gyakorlatilag meg senki sem tud semmit).
Pocsékul érzem magam. Ők voltak nekem a "példaképeim" (külön-külön is persze, de együtt olyan szép párt alkottak). Ha igaz, hogy szétmentek, azt nagyon sajnálnám. Szépek voltak együtt.
A blogomról meg csak annyit, hogy lehet, hogy tényleg szüneteltetni fogom, a sok tanulni való miatt, és az olvasók/kommentelők száma csökkenése miatt is.
Viszont szeretném előtte kikérni a véleményeteket.
A szavazást lezártam, 21 szavazat érkezett:
- hagyd abba: 1. (4 %)
- ne hagyd abba: 20. (96%)

Kérlek küldjetek e-mailt, vagy ehhez a bejegyzéshez kommentet, hogy mit csináljak. Hagyjam abba, vagy továbbra is folytassam.
(e-mailt ide küldhettek: mimistyles9@gmail.com)

Jóéjszakát. ♥

50. Fejezet

 Sziasztok!
Itt van az új fejezet, egy kicsit rövid, de remélem tetszeni fog!
Jó olvasást, és jóéjt!

*Amy szemszöge.*
Az éjszaka viszonylag könnyen eltelt. Igaz, hogy egész este álomtalanul forgolódtam, még mindíg nagyon nyomasztott az esti álmom. És ma bálozunk. Még a gondolat is megrémisztett, nem tudtam, hogy mire számítsak. Ma még ruhát kell vennem, valami alkalomhoz illőt. Több mint valószínű, hogy elhívom magammal Maddyt. Kiváncsi vagyok, hogy Niall egyedül, vagy Maddyvel megy-e majd a bálba. Egy biztos, jelen pillanatban nekem nincs túl sok életkedvem semmiféle "szórakozáshoz". Legszívesebben Harryvel feküdnék egész nap az ágyban, és aludnék. Ránéztem az órára, még csak hajnali fél hat van. Egyszerűen nem tudok aludni. Csak feküdtem mozdulatlanul, és néztem Őt, ahogy édesdeden szundikál mellettem.
Hirtelen megmozdult, és én megijedtem, hogy felkeltettem, de nem. Édesen szundikált tovább, mindössze sóhajtott egy nagyot, majd halkan annyit motyogott, hogy: "Szeretlek Amy"
Ez már is szebbé tette a napomat. Fülig ért a szám, mint a kislánynak, aki csokit kapott a nagymamájától. Óvatosan megsimítottam a haját, majd szépen lassan felkeltem az ágyból. Letusoltam, felvettem a köntösöm, majd lementem reggelit csinálni.
Csináltam Epres-Csokis Gofrit, raktam mellé fagylaltot, és főztem kávét is. Mindent felpakoltam egy tálcára, majd elindultam felfelé, ágyba vinni a reggelit annak a személynek, aki a világot jelenti számomra.
Halkan benyitottam, oda lopóztam az ágyhoz, majd letettem az éjjeliszekrényre a tálcát, és bebújtam Harry mellé az ágyba. Mivel vagy egy órát fürödtem, tollászkodtam, és utána még vagy egy fél órát csináltam a reggelit, már vagy 7 óra volt.
- Szerelmem. - keltegettem az arcát és a haját simogatva.
- Hmmm ? - pislogott édesen.
- Csináltam neked reggelit! - mondtam, majd adtam az arcára egy puszit.
Harry lehunyta a szemét, visszadöntötte a fejét, és (szerintem) visszaaludt.
- Naaa. - mondtam, majd ezer puszival halmoztam el. - Kelj feeeel! - puszilgattam.
- Miii?? Ne mááár... - nevetett., majd elkezdett csikizni.
- Dee! Ideje felkelni. - nevettem, kibújtam a szorításából, majd ráültem, és újabb ezer puszival halmoztam el édes kis buksiját. :)
- Ideje még aludni. - mondta nevetve, majd szagolt egyet a levegőbe. - Hmmm. Mi ez a finom illat? - kérdezte, és megkordult a hasa.
- Hát csináltam reggelit! - mondtam büszkén, és jókedvűen.
- Hmmm. - Édesen leste, hogy mi van a tálcán, majd elkezdte nyalni a száját.
- Csak nem éhes vagy? - kérdeztem nevetve. - Hát. Akkor el kell keserítselek... - mondtam flegmán. - Az ott mind az ENYÉM! - tettem hozzá, mire ő nagyot nézett, átfordított az ágyon, lefogott, és csikizett mindenhol.
- Biztos vagy benne? -kérdezte, én pedig vergődtem alatta a nevetéstől.
- Jó jóóó, mind a tiéd, csak hagyd abbaaaaaaaa - könyörögtem.
Harry leszállt rólam, bebújt a takaró alá, oda húzott engem is, és az ölébe vette a tálcát. Édesen falatoztunk, egymást etettük, és sokat nevettünk. Ahhoz képest,  hogy milyen rosszul indult a napom, úgy látszik, egész jó lehet még.

*Maddy szemszöge.*
Reggel tök vidáman és felszabadultam ébredtem, mint akit kicseréltek.
A telefonomért nyúltam, hogy megnézzem, mennyi az idő, amikor jött egy üzenet egy ismeretlen számról.
Megnyitottam, és ez állt benne:
"Jó reggelt szépségem! Remélem jól aludtál, és remélem ma láthatlak. Nagyon hiányzol. Küldj egy sms-t, ha felkeltél, szeretném hallani a hangod! Niall"

Hatalmas mosollyal az arcomon el is kezdtem írni az sms-t.
"Szia. Már fent vagyok. Te is hiányzol, és örülnék, ha láthatnálak. Maddy" 
Ahogy elküldtem, rá egy fél percre csörgött is a telefonom.
- Haló? - szóltam bele izgazottan.
- Szia. - köszöntött az ismerős hang.
Egy kis szünet után megszólalt megint. - Szóval, amint írtam, szeretnék beszélni veled. - mondta.
- Mondjad. - mondtam mosolyogva.
- Ma este lesz egy bál Zayn-éknél.. És hát.. Öhm. - dadogott Niall, amin én jót mosolyogtam. - Lenne kedved eljönni velem? - kérdezte Niall félénken.
- Igen. - mondtam mosolyogva.
- Szuper! - hallottam, hogy nagy levegőt vesz. - Akkor a részleteket Amyvel beszéld meg. - mondta nevetve. - De most ne haragudj, le kell tennem, mert a stúdióba vagyok, és mennem kell dolgozni. - mondta szomorúan. - Majd beszélünk. Szia. - mondta, elköszöntem én is, majd letettem.
Eldőltem az ágyba, mosolyogva átkaroltam a takarómat, és telefonról beraktam a "What Makes You Beautiful"-t. Dúdolgattam, és jöttek fel bennem a tegnap este emlékei. Amikor Niall ezt a számot énekelte nekem, és az édes csókváltások, éreztem, hogy a szívem ritmusra dobban.
- Teljesen oda vagyok érted . . . - mondtam halkan, és dúdolgattam tovább a kedvenc számomat.


U.I: (Harold Edward Styles meg Én közös képen.*_*) Köszönet a képért Martinának.  ♥♥♥

49. Fejezet

Sziasztok!
Egy kicsit megkésve, de itt van az új fejezet!
Jó olvasást, a komi határ 5 komi!
Jóéjt!
x

*Amy szemszöge.*
Ahogy felértünk Harryvel, és magunkra csuktuk az ajtót, elkapott hátulról, és a nyakamat kezdte el csókolgatni.
Megfordultam, és elkezdtem vetkőztetni, ő pedig engem.
Ledöntött az ágyra, rámfeküdt, épp vette volna le rólam a melltartómat, amikor megállítottam.
- Harry, ne! - mondtam, és ránéztem az éjjeli szekrényen lévő órára. - Maddy-t haza kell vinnünk. - mondtam, majd elnevettem magam Harry képe láttán.

Oda bújt mellém, majd elkezdte halkan énekelgetni a "Moments" című számukat.

"Shut the door
Turn the light off
I wanna be with you
I wanna feel your love
I wanna stay beside you
I cannot hide this
Even though I try"

(" Csukd be az ajtót
Kapcsold le a lámpát
Veled akarok lenni
Érezni akarom a szerelmed
Melletted akarok feküdni
Nem tudom ezt elrejteni
Pedig próbálom")

Megcsókoltam, majd magára húzott, és elkezdte cirógatni a hátamat. Édesen oda bújtam hozzá, és éreztem, hogy elnyom az álom.
Egy kis idő múlva egy lágy hang keltegetett.
- Szerelmem... - hívogatott a hang, de volt benne valami furcsa.. talán az, hogy messziről jött, én pedig Harry hasán aludtam el. - Kelj fel szerelmem. - Még mindig, éreztem valami furcsát, valami fenyegetőt ebben a lágy hangban. - Mindenem... - És ebből a szóból egyből rájöttem. Ez nem Harry hanga. Hirtelen kinyitottam a szemem, és egy ismerős alakot láttam előttem a nagy fényben.
Körül néztem, és egy nagy üres térben voltam ezzel az ismerős férfival, teljesen egyedül. Ő megindult felém, én pedig riadtan a földön fekve próbáltam hátrafelé kúszni, de nagyon nehezen ment. A lábamat nem bírtam mozdítani, és éles fájdalom hasított belém, több oldalról is. Most vettem csak észre, hogy körülöttem minden csupa vér. Megrémültem. Az alak egyre közelebb jött, és volt valami a kezében.
- Neeeeee! - kiáltott valaki hátulról, majd egy fájdalmas ütést éreztem a fejemen, és éreztem, hogy folyik valami, valami meleg, végig az arcomon, a nyakamon, és teljesen elönt.
A fejem nagyon fájt, és valami nedves folyt a kezemhez a padlón, de azt nem láttam, hogy mi, mert hirtelen elnehezült a szemhéjam, nem bírtam kinyitni a szemem, akármennyire is próbálkoztam!
A fényes térből hirtelen egy mély szakadékba zuhantam, és csak zuhantam, zuhantam lefelé. . .  Már semmim nem fájt, a fájdalom teljesen megszűnt, és én szép álomba szenderültem.

Hirtelen valaki erősen rázni kezdett.
- Amy! Amy, Kelj már fel! Amy! - szólt idegesen az ismerős hang.
- Hmmm? - próbáltam kérdezni valamit, de csak ez jött ki a számon. Kinyitottam a szemem, és megláttam Őt.
- Minden rendben? - kérdezte Harry zaklatottan.
- Mi történt? - kérdeztem, és egyből a fejemhez nyúltam, ami csurom víz volt.
- Már vagy fél órája rázlak, és nem kelsz fel! Elaludtál, majd hirtelen elkezdtél rángatózhi, és sikoltozni! - Úgy megijedtem! - mondta már majdnem sírva, és átölelt.
Én is elsírtam magam, mert eszembe jutott az álmom. Ki lehetett az az ismerős férfi? És vajon miért voltam tiszta vér mindenhol?
- Shhh... Ne sírj... - csitítgatott, ugyanis már zokogtam.
- Szeretlek Harry. - mondtam.
- Én is nagyon szeretlek. - mondta, majd adott a számra egy puszit, és átölelt.
 Rendbe szedtem magam, ugyanis elég ramatyul néztem ki, utána lementünk, hogy szóljunk Maddynek, hogy indulnunk kell haza. Niall és Maddy gyosan elbúcsúztak egy búcsúcsókkal, majd Niall is beült a kocsiba, és Elhajtott.
Maddy nagyon boldog volt, csak úgy ragyogott. Örültem, hogy ő örül, de ez az álom. Nagyon nyomasztott. Egész úton feszült voltam, egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy mit jelent ez. Nem jöttem rá, miért volt ismerős az a férfi. Egész úton ezen agyaltam, majd megérkeztünk Maddyékhez.
- Mi most nem megyünk be, de puszilom anyudékat! - mondtam Maddynek, aki intett, megköszönte, hogy haza hoztuk, majd kiszállt a kocsiból, és bement.
Harry egész úton nem szólt egy szót se, látta rajtam, hogy nem akarok most beszélgetni. Haza értünk, kinyitotta nekem az ajtót, majd bekísért a házba.
- Itt maradjak veled éjszakára? - kérdezte, amikor átöleltem. Én szimplán csak bólogattam, majd eldőltem az ágyamon, Harry bebújt mellém, és mindkettőnket elnyomott az álom.....

http://lyricstranslate.com

http://lyricstranslate.com

http://lyricstranslate.com

http://lyricstranslate.com

Crying over hate . . .

Sziasztok!
Blogbejegyzés előtt egy kis plusz olvasnivaló:)
(Hamarosan jön a kövi fejezet!)
[Az egyik One Directonos csoportba tettem ki ma.:) EGY PICIT ELBORULT AZ AGYAM AZ EGYIK KÉPEN.]

(Előre szólok, hogy egy regényt fogok írni, de muszáj ezt most kiadnom magamból, mert ha nem, akkor megint máson töltöm le, és lehet, hogy azt nemkéne.)

Szóval.
1. Vannak olyanok, akik csak úgy le "szarozzák" az 1D-t. Szóval csillagom, ha majd TE letettél ennyit az asztalra, mint ők, majd akkor fikázd.
2. Vannak olyanok, (mint pl. ez: HA RÁKATTINTOTOK A KÉPRE ANGOLUL IS EL LEHET OLVASNI A SZÖVEGET.

"Emlékszem, amikor találkoztam velük, Nagyon jó volt, csináltam egy képet róluk, de Niall nélkül. Sajnálom, de szerintem a banda sokkal jobb lenne Niall nélkül. Amikor mondtam neki, hogy menjen arrébb, mert egy képet akarok nélküle, nagyon szomorúan nézett rám. Sajnálom, de #1DNiallnélkül." (valami ilyesmi a szöveg...) 

- akik képesek egy-két szóval mélyen megbántani a fiúkat. (Én, ha Directionernek hívom magam, akkor az összeset ugyanúgy szeretem, nem szarozom le az egyiket, és küldöm arrébb, hogy ő ne legyen benne a képbe.)

3. Vannak olyanok, Ezek az "általánosiskolaHATosztályostanulóvagyok, de mindenttudokazéletről" hülyegyerekek, akiknek a 1D szimplán "buzi" vagy "tehetségtelen hülye buzi".

- Miért bántod Niall-t? Mit tett Ő, amiért utálod? Ő egy nagyon törékeny, és érzékeny lélek, miért töröd össze? Miért nem vigyázol rá? Ő egy csodálatos ember, akire semmi rosszat nem tudok mondani.
(Szeretlek Niall.♥)
- Miért bántod Harry-t? Mitt tett Ő? Harry egy olyan ember, akit érdekel, hogy mit gondolnak róla mások. Harold drágám, tudod mit gondolok? Te egy nagyon tehetséges, GYÖNYÖRŰ (már ha már mondhatok ilyet egy férfira) ember vagy, kívül belül, akit nagyon imádok!
(Szeretlek Harry.♥)
- Miért bántod Zayn-t? Mit tett Ő? Ő egy olyan ember, aki feltétel nélkül tud szeretni. Egy erős ember, akitől megtanultam, hogy: Sose hátrálj meg!
(Szeretlek Zayn.♥)
- Miért bántod Louis-t? Mit tett Ő? Egy melegszívű, vicces fiú, aki nagyon tehetséges. Tőle megtanultam, hogy: "Éld az élet minden pillanatát, mert minden más bizonytalan."
(Szeretlek Louis.♥)
- Miért bántod Liam-et? Mit tett Ő? Egy gondoskodó, érett, szerető férfi, akire konkrétan úgy nézek, mintha a bátyám lenne. Ő a példaképem.
Vesebetegség... Liamnek egy veséje van, konkrétan halottan született. Amikor megszületett, az orvosok nem tudták, mi baja van. Később felfedezték, hogy az egyik veséje sebhelyes, és nem működik. Továbblépett, felépült, figyelt arra, hogy ne igyon, rengeteget sportolt, és egészséges életmódot élt.
Amikor 14 évesen kiesett az X-faktorból, és Simon azt mondta neki, hogy jöjjön vissza 2 év múlva, nem adta fel. Két év múlva megint jelentkezett, és nézzétek meg, mit ért el azóta?? (Köszönjük Simon, ha akkor nem küldöd haza Liam-et, akkor ma nincs One Direction.) Nem adta fel. Megvalósította az álmait. Tőle megtanultam, hogy Soha ne add fel!
(Szeretlek Liam.♥)

(Most konkrétan teljesen el van ázva a billentyűzetem, mert zokogok. Sajnálom Niall-t, Harry-t, Zayn-t, Louis-t, és Liam-et. Sajnálom, hogy 5 ilyen csodálatos embernek ilyen dolgokat kell átélnie.)

SZÓVAL KEDVES DIRECTIONATOROK ÉS UTÁLKOZÓK!
Majd megnézem, hogy ti mit fogtok letenni az asztalra. Könnyű így pofázni, meg szidni másokat, majd ha te ennyit elértél az életben, mint Ők, akkor azt mondom, hogy jó. De addig fogd be a pofádat, és ne szidj olyanokat, akik kemény munkával jutottak el idáig. Az 1D saját maga munkájának köszönheti, hogy ennyi mindent elért már az életben.
Remélem észhez tértek, és átgondoljátok, hogy ezek a srácok igenis megdolgoztak azért, amijük van, és amit elértek!

 xx

48. Fejezet

Szép jó estét! :)
Itt van az új rész, remélem tetszik! Ismét ramatyul vagyok, de megpróbálok még ma felrakni nektek egy új fejezetet, ahogy ígértem!
Addig is kérlek titeket szavazzatok rám a blogversenybenm! Nagyon örülnék neki.
Jó olvasást, komizzatok, és iratkozzatok fel tagnak!
Puszi. ♥

*Amy szemszöge.*
Épp a csomagokat cipeltük be, amikor megláttuk Niall-t és Maddy-t, amint a nappaliban állnak, és csókolóznak.
- Öhm... - szólalt meg Harry, mire Niallék gyorsan szétrebbentek, és mind a kettő arca rák piros lett.
- Bocs, ha megzavartunk valamit... - szólaltam meg mosolyogva, és leraktam a bőröndöt.
- Csókolom Grace néni! - mondta Maddy zavartan.
- Jóéstét. Niall Horan vagyok. - mutatkozott be anyunak Niall.
- Sziasztok! - köszönt jókedvűen anyu. - Öhm. Szóval én megyek, és elteszem magam holnapra. - mondta anyu, és megfogott egy bőröndöt. - Hosszú és fárasztó volt az út. Jó éjszakát.
- Jóéjt. - köszönt mindenki egyszerre, Harry pedig segített felcipelni anyu csomagjait az emeletre.
Már 10 óra volt, Maddynek pedig éjfélre haza kellett érnie. Niall kiment a konyhába valami kajáért, addig elcsíptem Maddy-t beszélgetni.
- Mindent tudni akarok! - ültettem le a kanapéra, mire Maddy elpirult.
- Amy, annyira örülök! - mondta lelkesen.
- De mégis mi volt? - kérdeztem izgatottan. - Mit mondott?
- Azt mondta, hogy szeret. - mondta Maddy, és fülig ért a szája.
Elmesélte az egész beszélgetésüket, és mindent, ami történt. Niall vidáman fütyörészve jött vissza a konyhából, de Harry is épp akkor jött le a lépcsőn, és elcsípte oldalról.

*Harry szemszöge.*
Elcsíptem Niall-t, mert mindent tudni akarok, ami köztük történt.
Kiültünk a teraszra, és elmondott mindent. Elmondta, hogy Maddy azt mondta neki, hogy szereti, és hogy mennyire boldog, hiszen ő is így érez. Egyszerűen olyan volt, mint akit kicseréltek. Sosem láttam még ilyennek. Ilyen ... Boldognak. Azt hiszem tényleg szerelmes, remélem Maddy komolyan gondolja ezt az egészet, és nem csak spontán rajongásból akar vele lenni. Niall egy nagyon érzékeny, és tiszta szívű ember, ő a legmélyebb lelkű ember, akivel valaha is találkoztam, és tudom, Nem élné túl, ha összetörnék.
Őszintén örülök, hogy végre ilyen boldog, és a legjobbakat kívánom neki.
Még beszélgettünk, amikor Amy jött szólni, hogy megjött a pizza. Niallel egyszerre pattantunk fel, és beviharzottunk a házba. Niall ahogy meglátta Maddyt felragyogott az arca. Láttam rajta, és Maddy-n is, hogy zavarban vannak, nem tudják, hogy viselkedjenek, úgy, mint akik együtt vannak, vagy csak szimplán barátként. De hiába próbálták volna titkolni, érezni lehetett a levegőben, hogy van köztük pezsgés.
Megettük a pizzát, majd a fejemmel intettem Amynek, hogy menjünk fel, hagyjuk őket kettesben. Amy mosolygott egyet, felállt az asztaltól, rámosolygott Maddyre, és szó nélkül megfogta a kezem. Felmentünk az emeletre, kettesben hagytuk Maddyt és Niallt a földszinten.

*Maddy szemszöge.*
Épp befejeztük a kajálás, amikor Amy ránézett Harryre, hirtelen felálltak az asztaltól, és megfogták egymás kezét. Amy még rám mosolygott, majd kimentek a konyhából, és eltüntek a lépcső tetején.
Örök hálám Amy. ♥
Ahogy elmentek, Niall felállt, megfogta a kezem, és terasz ajtó felé kezdett el húzni.
Kiültünk a teraszra, majd Niall megfogott egy gitárt, és elkezdett játszani rajta.
A What Makes You Beautiful-t játszotta, majd amikor befejezte lerakta a gitárt, és édesen megcsókolt. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez igaz lehet. Tényleg nem álmodom? Nem hiszem el, hogy életem nagy szerelme, akiért úgy rajongok, és akiért úgy oda vagyok, engem szeret, és épp az előbb énekelte el nekem a kedvenc számomat. A legnagyobb álmom vált vele valóra. Most, ebben a pillanatban, ahogy az ajkaim édesen az övét csókolják, úgy érzem én vagyok a legboldogabb lány ezen a világon.♥

47. Fejezet

Sziasztok!
Még nincs meg a kommenthatár, de most felrakok nektek egy fejezetet! :)
Ehhez a fejezethet 5 KOMI lesz a kommenthatár!!
Légyszives komizzatok többet.
Viszon van egy rossz hírem, elég ramatyul érzem magam, benyeltem valami vírust, úgyhogy nem tudok olyan sokat gépnél ülni, az ágyból alig bírok kikelni, és ezen a hétvégén vagy 3 házi dogát kell megírnom.:(
Azért remélem tetszeni fog, Jó olvasást, és Iratkozzatok fel minél többen tagnak! :)
U.i.: Láttátok már a fiúk új klippjét?

Én máris imádom. *_* ♥

*Niall szemszöge.*
- Mi a baj? - kérdeztem, mert hallottam, hogy Amy és Harry hangosan beszélnek, azt hittem veszekednek. Bementem be a nappaliba, és észrevettem Maddyt, amint a kanapén ül, és sír. - Mi a baj? - kérdeztem már zaklatottabban, és ültem le mellé. Nem bírom nézni, ha szomorúak azok az emberek, akiket szeretek. Főleg, hogy belé tényleg beleszerettem.
- Semmi, csak mi gyorsan kiugrunk anyuért a reptérre. Addig rendeljetek pizzát, nézzetek filmet, amit akartok, de Maddy, anyud üzeni, hogy Éjfélre haza kell menned! - mondta Amy Maddynek. - De addigra mi is haza érünk, majd mi haza viszünk. - Mondta, mire Maddy bólogatott.
- Én is megvárlak titeket! - vágtam rá, itt az alkalom, hogy kettesben legyek Maddyvel, és amúgy sem hagynám most így magára! Rámosolyogtam Harryre, aki egyből vissza is moyolygott, leesett neki, hogy miért maradok. A srácok elmentek, én Maddyhez fordultam, aki a kanapén ült összegörnyedve, lehajtott fejjel. Megembereltem magam, és közelebb húzódtam hozzá. Nem lehetek gyáva! Most nem! Hiszen csak arra vágyom, hogy vele lehessek, itt a nagy alkalom, hogy ezt elmondjam neki!
- Mi a baj? - kérdeztem tőle, mire ő csak rázta a fejét, de egy szót sem szólt.
Mutató ujjammal az álla alá nyúltam, és felém fordítottam a fejét. - Mi a baj? - kérdeztem megint, mire a szeméből kicsordult egy könnycsepp.
- Sze... - mondott valamit, de csak az elejét értettem. - Semmi. - fejezte be.
- A semmiért nem szokás sírni. - mondtam, majd letöröltem a könnycseppeket az arcáról, mire ő mélyen a szemembe nézett.
- Nem mondhatom el, mert hülyének néznél. - fakadt ki.
- Ugyan miért?? - kérdeztem.
- Mert Szeretlek. - mondta ki, mire én teljesen ledöbbentem.
- Maddy... - kezdtem bele.
- Ne, ne is mondj semmit, tudom, hogy te semmit sem érzel irántam. - sírta el magát megint, felállt a kanapéról és épp el akart szaladni, de azzal a lendülettel én is felálltam, és a keze után kaptam. Visszahúztam magamhoz, arcunk már majdnem összeért, mikor szám hirtelen az övére tapadt, és mohón csókolta azt. Vagy tíz percig folyamatosan csókolóztunk, és ölelkeztünk. El sem hiszem, hogy végre megtettem ezt a lépést. Viszont egy valami furcsa volt. Eddig nem is tudtam, hogy van egy ilyen erős, és gyönyörű dolog, ami jobb az evésnél. (:'D)
- Szóval. - szólaltam meg a csók végén. - Csak azt akartam mondani, hogy én is szeretlek. Már attól a pillanattól fogva, amikor megláttalak a Plázában. - mondtam, majd adtam neki egy édes csókot.

*Amy szemszöge.*

Szegény Maddy épp a vállamon sírt, amikor eszembe jutott, hogy ma este el kell menni anyuért a reptérre. Harryvel gyorsan kocsiba ültünk, és száguldottunk a reptér felé, amikor Harry megszólalt.
- Kicsim, holnap lesz a bál Zaynéknél. Megvan már a ruhád? - kérdezte. Tényleg, a bál. Teljesen kiment a fejemből. Holnap van péntek, és hivatalosak vagyunk Waliyha, Doniya és Safaa állarcosbáljára este 8 órára!
- Úristen! - mondtam. - Teljesen ki ment a fejemből. - azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. - Figyelj, holnap elmegyek, és veszek valami szép ruhát. - mondtam, mire Harry egy mosollyal válaszolt.
Oda értünk a reptérre, szokás szerint letámadtak minket a rajongók és a fotósok. Nagy nehezen beszabadultunk a váróterembe, ahova az érkező járatok utasai érkeznek. Itt már nyugi volt, ide nem engedték be a rajongókat és a fotos/riportekeket.
Leültünk középen, és vártunk. Még csak 21:15 volt, anyu gépe pedig fél 10-kor ér be. Beszélgettünk, Harry adott egy két apró puszit, de a fotósok biztos azt is lekapták. Az internet tele van már a közös képeinkkel, ami nem különösebben zavar, sőt, most épp előnyömre válik. Már kitaláltam, hogy milyen ajándékot adok Harrynek az első hónapfordulónkra. Furcsa, hogy még egy hónapja sem járunk, de már úgy érzem, mintha egész életemben vele lettem volna. Az utasok megérkeztek, én pedig felálltam, hogy lássam, ha anyu is ide ér. Amint megláttam elkezdtem rohanni, és a nyakába ugrottam. Megölelgetett, Harrynek adott két puszit, majd elindultunk a kocsi felé. Anyu egész máshogy nézett kis, vidám volt, és felszabadult. Nem olyan, mint amikor Londonba jöttünk. Alig vártam, hogy haza érjünk, és Maddy elmondja, hogy történt-e valami Niallel. Őszintén, szerintem, legalábbis én úgy látom, hogy Niallnek sem közömbös Maddy.
Épp a csomagokat cipeltük be, amikor . . . . . . . . . .

46. Fejezet

Sziasztok! :)
Itt van az új rész, remélem tetszik! :)
Az új kommenthatár: 6 KOMI ! ! ! (Részben ez a suli miatt van..:/)
Jó olvasást és jóéjt mindenkinek!
<----- ITT IRATKOZZATOK FEL TAGNAK! :):)

*Niall szemszöge.*

- Öhm. Maddy... - álltam fel, és idegességemben a fejemet vakargattam. - Ez a tiéd. - motyogtam, és a csokrot bámultam. Amikor felnéztem, Maddy egy hatalmas mosollyal az arcán nézett rám vissza. Megint teljesen elkápráztatott. Mélyen a szemébe néztem, és odaadtam neki a csokrot.
Arcunk közeledett egymáshoz, és már majdnem összeért, amikor hirtelen egyszerre elkaptuk a fejünket, és zavartan megöleltük egymást.
- Köszönöm szépen! - mondta Maddy amikor leültünk.
"Ne légy már ilyen nyuszi!" - üvöltötték a gondolataim. - "Mond el neki!"
- Ööö... - dadogtam tele szájjal, mire mindenki értetlenül nézett rám. - Maddy... Beszélhetnénk majd valamikor? - kérdeztem idegesen.
- Persze. - válaszolta zavart arckifejezéssel. Nagyszerű... ettől még idegesebb lettem. Mindjárt elsírom magam a lány előtt, akibe belezúgtam. Milyen puhány vagyok... (:c) Harry rám nézett, és halkan azt kérdezte: "Mi a baj?" mire én egy csendes "Semmi"-vel válaszoltam.
Megettük a kajánkat, majd kifizettük a számlát, beültünk a kocsiba, és elindultunk hazafelé.
- Mi van veled Niall, túl csöndben vagy... - szólalt meg Amy.
- Csak tele ettem magam... - mondtam színtelenül, mire mindenki furcsán nézett rám.
Alig vártam, hogy haza érjünk. Ahogy beértünk a házba, Harry félrehívott beszélgetni. . .

*Maddyson szemszöge.*
 Amikor haza értünk az étteremből a srácok félrevonultak, így végre tudtam beszélni pár szót Amyvel. Teljesen tanácstalan vagyok, fogalmam sincs mit tegyek. Itt van belül ez az érzés, de fogalmam sincs, hogy ő is ezt érzi-e . . .
Kiöntöttem a szívem Amynek, mindent elmondtam neki, és éreztem, hogy egy könnycsepp csordul ki a szememből, ahogy azt a gyönyörű csokrot fogtam a kezemben, amit Niall-től kaptam az étteremben.
- Madd, ne sírj! - ölelt át Amy.
- Amy, hogy lehetek ilyen szerencsétlen? - kérdeztem sírva.
- Nem vagy szerencsétlen! - simogatta a hátam.
- Dehogynem! Életem szerelme ott áll előttem, elájulok, majd végigrókázom az utat a szeme láttára.
- Egy biztos. Niall ma nagyon szótlan volt. - Mondta Amy mosolyogva. - Én a helyedben elmondanám neki az érzéseimet.
- Az csak rontana a helyzeten! - mondtam zokogva. - Még hülyébbnek nézne...
- Nem. Épp ellenkezően. Szerintem Díjazná, ha őszinte lennél vele, és elmondanád az igazat. - mondta Amy.
- Lehet, hogy igazad van.
- Úristen... - nézett rá Amy az órára. - HARRYYYYYYYYYY... - kiáltott, és gyorsan felállt a kanapéról.
- Mondjad kicsim. - jött be Harry a nappaliba. - Úristen Maddy, minden rendben? - kérdezte aggódva, amikor meglátta, hogy sírok.
Bólintottam kettőt, majd Harry Amyre nézett.
- Nézted már az órát? - kérdezte Amy. - Indulnunk kell anyuért a reptérre! Siess! - mondta sürgetve!
- Tényleg, ki ment a fejemből! - mondta Harry.
- Mi a baj? - jött be Niall, és Harryre nézett, majd rám, és megismételte a kérdést. - Mi a baj? - kérdezte, és jött oda hozzám.
- Semmi, csak mi gyorsan kiugrunk anyuért a reptérre. Addig rendeljetek pizzát, nézzetek filmet, amit akartok, de Maddy, anyud üzeni, hogy Éjfélre haza kell menned! - mondta Amy. - De addigra mi is haza érünk, majd mi haza viszünk.
- Én is megvárlak titeket! - mondta Niall Amynek, majd egy édes mosolyt villantott Harryre, aki visszamosolygott rá. Ez a dupla mosoly furcsa volt nekem. . .

Szavazááááááás !

A srácokat jelölték a MTV EMA-n! Tessék szavazniiiiiiiiiii ! ! ! : )

BEST NEW -----> VOTE!
BIGGEST FANS -----> VOTE!
Gyerünk, szavazzatok a srácokra minnél többet!! :)
Hajrá ! : )
Itt a link:  http://tv.mtvema.com/vote

45. Fejezet

Sziasztok! Itt van az új rész! Remélem tetszeni fog. ; )
Jó olvasást! :)

*Niall szemszöge.*
. . . felmentek a lépcsőn, én pedig oda ültem Maddyson mellé a kanapéra.
Nagyon zavarban voltam, nem tudom mit mondhatnék neki. . .
- Jobban vagy? - kérdeztem.
- Igen, már minden oké... - mondta. - ne haragudj, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hoztalak... - kért bocsánatot.
- Ugyan már...  - mondtam. Inkább te ne haragudj a nagy zűrzavar miatt.
- Apropó... - állt fel a kanapéról, és a fal melletti komódhoz ment. - Itt van a napszemüveged. - mondta, majd oda nyújtotta nekem.
- Megtarthatod - mondtam. - ha akarod... - tettem hozzá zavartan.
- Köszönööm. - mondta vidáman, majd visszaült a kanapéra. - Azt hiszem magyarázattal tartozom neked... - mondta, és lesütötte a szemét.
- Nem igazán értem, hogy miért . . . - mondtam.
- Valójában, nem vagyok beteg... - magyarázta. - Na jó, agyilag egy kicsit igen. - nevette el magát. Mire én elmosolyodtam. Egyre több bennünk a közös. . .
- Akkor..? Miért ájultál el? - kérdztem.
- Azért ájultam el, amikor megláttalak, mert... Öhm.. - dadogott, és láttam rajta, hogy nagyon zavarba jött. - Nagy rajongód vagyok. - bökte ki a végén. Ó, hát erre az egyre tényleg nem gondoltam.
- Ohh.. - Hirtelen melegség öntött el, ahogy a szemébe néztem, és elpirultam.
- Gondolom most teljesen hülyének nézel. - mondta lehajtott fejjel.
- Nem, dehogy is! - nyugtatgattam, és közelebb húzódtam hozzá. Ráraktam a vállára a kezem, mire ő hirtelen felnézett, egyenesen a szemembe. Gyönyörű szemei teljesen elkápráztattak, azt is elfelejtettem, hogy hol vagyok. Lassan megmozdítottam a fejem, és egyre közelebb haladtam az arcához. Fogalmam sincs, hogy miért akartam ezt, de abban a pillanatban erős késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam. Hirtelen Harry és Amy jelentek meg a lépcsőn, én pedig zavartan elkaptam a fejem.
- Öhm.. - szólalt meg Amy. - Mi elmegyünk kajálni valahova. - mondta Amy.
- Nem akartok jönni? - kérdezte Harry.
Ránéztem Maddysonra, és mindkettőnknek egyszerre mordult fel a gyomra. Mind elnevettük magunkat, majd összekészülődtünk, beültünk a kocsiba, és elindultunk megtömni a bendőnket.
Beültünk valami szép étterembe, a poén az volt, hogy mindenki ki volt öltözve, csak mi nem. Mi simán farmerbe és pulcsiba leültünk, és rendeltünk.
A csajok éppen kimentek a mosdóba, amikor megjelent egy csinos virágárus lány két baromi nagy kosár rózsával a kezében, és járkált körbe-körbe az étteremben. Harryvel egyszerre egymásra néztünk, majd felálltunk az asztaltól, és oda mentünk a lányhoz.
Megvettük mind a két kosár rózsát, majd a lány kedvesen összekötötte őket két csokorba. Megköszöntük, majd visszaültünk az asztalunkhoz, és elrejtettük a rózsákat. Az idő telt, a lányok még mindíg a mosdón, én pedig egyre idegesebb lettem.
- Nyugalom... - szólt oda nekem Harry. Látta rajtam, hogy remegek az idegességtől.
- Harry, azt se tudom, hogy mondjam el neki. - fakadtam ki. Éreztem, hogy a sírás határán állok.
- Csak őszintén. - mondta Harry mosolyogva, és a mosdó felé nézett, ahonnan épp kiléptek a lányok, és mosolyogva elindultak felénk.
- Szia szépségem. - köszöntötte Amy-t mosolyogva, és oda adta neki a csokrot.
- Harry ez gyönyörű! - mondta Amy, majd édesen megcsókolta. Maddy zavartan fordult el, épp ült volna le, amikor leszólítottam.

- Öhm. Maddy... - álltam fel, és idegességemben a fejemet vakargattam. - Ez a tiéd. - motyogtam, és a csokrot bámultam. Amikor felnéztem, Maddy egy hatalmas mosollyal az arcán nézett rám vissza. Megint teljesen elkápráztatott. Mélyen a szemébe néztem, és odaadtam neki a csokrot.
Arcunk közeledett egymáshoz, amikor . . . .

44. Fejezet

Sziasztok! Itt van az új rész, Végre Niall is több szerepet kapott!
Remélem tetszik!
A kommenthatár továbbra is 4 komi és 40 megtekintés!
Jó olvasást, és jóéjt mindenkinek! xx

*Amy szemszöge.*
Fel alá járkáltam a nappaliban idegesen, azt várva, hogy mikor érnek már ide Niallék.
Végre megszólalt a csengő. Szó szerint kirohantam az előszobába, és feltéptem az ajtót.
Megláttam Maddyt, Niall karolta át oldalról, szegény borzalmasan nézett ki. Arca sápadt, szinte már fal fehér volt, és valami iszonyatos szemekkel nézett fel rám.
- Úr isten, mi történt?? - kérdeztem, majd segítettem Niallnek behozni Maddyt a házba.
- Elájult, és beverte a fejét. Utána rosszul lett, és végighányta az utat... - magyarázta Niall. - Biztos benyelt valami vírust... Szia Harry. - intett Niall Harrynek, aki csinálta a kanapén a helyet Maddynek.Lefektettük majd hoztam neki teát és borogatást a fejére.
Maddy hamar elaludt, én betakargattam, és itt maradtam vele, Niall pedig tett egy erőteljes arcmozdulatot Harryre, és kiültek a teraszra beszélgetni.

*Niall szemszöge.*
Épp, hogy megnyomtam a csengőt, Amy már ki is nyitotta az ajtót. Segített bevinni Maddysont a nappaliba, majd adtunk neki teát és még egy borogatást a fejére. Szegény borzalmasan nézett ki. De egyben gyönyörű is volt. Ott feküdt a kanapén, fején egy vizes törölközővel, és édesen aludt. Amikor senki nem látta, megsimogattam az arcát, nem tudom, hogy ez honnan jött, de ebben a pillanatban így éreztem. Ő a kezem irányába megmozdította a fejét, és motyogott valami alig hallhatót, mire egy fürge kis mosoly szökött az arcomra. A fejemmel intettem Harrynek, hogy menjünk ki beszélgetni, végre tetszik egy lány (annak ellenére, hogy a szemem előtt hányta tele az út szélét).
- Na mond el, mi is történt pontosan? - kérdezte Harry, amikor leültünk a teraszon.
- Nem tudom, a plázában voltam, előtte a stúdióban, és nagyon megéheztem. . . gondoltam beülök a Nandos's-ba, de alig volt szabad asztal, pontosabban egy szabad asztal volt, rohantam oda, hogy nehogy elfoglalják, és ez a lány is. Egyszerre nyúltunk a székért, amikor ő hirtelen elájult... aztán láttam rajta, hogy nincs jól, ezért felajánlottam, hogy haza viszem. A fotósok szokás szerint nekünk estek, de nem mondtam semmit. Arról kérdezgettek, hogy ki ez a lány, meg hogy mi van köztük, ő az új barátnőm? Én meg egyszerűen nem bírtam azt mondani, hogy nem, nincs köztünk semmi. Fogalmam sincs, hogy miért,  ahj Harry!!! Teljesen összezavarodtam... - fakadtam ki, mire Harry elnevette magát.
- Rókázik előtted, erre te Belezúgsz? - kérdezte Harry viccesen.
- Neeem! Vagyis... - bizonytalanodtam el. - AHJ, nemtudom. - nevettem el magam én is.
Vagy egy órát, ha nem  kettőt beszélgettünk, de már elég hűvös volt kinnt, úgyhogy bementünk.Hirtelen nagyon nagy öröm fogott el.
Maddyson és Amy ott ültek a kanapén és vidáman nevetgéltek. Maddy felém fordult mosolyogva, és éreztem, hogy a testemet elönti a melegség. Láttam rajta, hogy már sokkal jobban érzi magát. Kipihentnek és egészségesnek nézett ki. Arca pirospozsgás, mint a babarózsa, nem hófehér mint a fal. Harry megsimította a hátamat, majd szólt Amynek, hogy fel tudna-e menni vele,  mert beszélniük kéne. Örök hála haver! Ahogy felmentek a lépcsőn, én oda ültem Maddyson mellé a kanapéra. . . . . . . .

43. Fejezet

Sziasztok emberkék!
Itt az új rész! A Kommenthatár továbbra is 40 megtekintés és 4 komi! Jó olvasást, és Jóéjt! puszii xxx
u.i.: harry ezen milyen kis cukii.*_*

*Maddyson szemszöge.*
(a plázában)
...... Ő megint rám villantotta angyali mosolyát. Hirtelen elsötétült minden, és a földön találtam magam.
Egy kis idő múlva, amikor felébredtem gyönyörű álmomból, valami nedveset éreztem a fejemen. Oda nyúltam, és egy hideg vizes rongyot tapintottam rajta. Megijedtem, és gyorsan felültem. Levettem a borogatást, és pislogva körülnéztem. Alig láttam valamit, és nagyon fájt a fejem. Azért azt ki tudtam venni, hogy a pláza egyik piros kanapéján ülök, körülöttem egy csomó ember, és mind engem bámul. Hirtelen meghallottam egy ismerős hangot...
- Ne, ne vedd le a borogatást! - szólt riattan, és odasietett hozzám Ő, akiért minden lány odavan. Most jöttem rá, hogy az előbb nem álmodtam, hanem elájultam. Minden bizonnyal bevertem a fejem is, azért fáj ennyire. - Kérlek rakd vissza a fejedre. - szólt rám édes hangon, és leült mellém a kanapéra. - Hogy hívnak?- kérdezte.
- Ma.....Madd....Maddyson - válaszoltam dadogva.
- Niall vagyok. - mutatkozott be, persze én már tudtam a nevét, mindent tudtam róla, amit el lehet képzelni.
- Fiatalember, most már elboldogul egyedül is? - jött oda hozzánk két férfi.
- Igen, persze, köszönök mindent! - mondta nekik Niall, mire a két férfi bólintott, és elment. Egy-egy elsősegély doboz volt mind a kettő kezében, biztos ők az egészségügyisek  a plázában.
- Jól vagy? - kérdezte Niall édes hangon, és aggódva nézett rám. - Hogy jól vagyok-e? Ez életem legszebb napja, és ő még azt kérdi jól vagyok-e?? VARÁZSLATOSAN! :$- Üvöltötték a gondolataim. - csak mert elájultál, és beverted a fejed... - magyarázta meg.
- Igen, persze, jól vagyok. Tökéletesen - mondtam, majd gyorsan felálltam. Hirtelen úgy megszédültem, hogy megint majdnem elestem. Niall kapott el, és ha nem lett volna olyan gyors, biztos megint beverem volna a fejem. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen...
- Aha, látom... Azt hiszem, én most haza viszlek... - mondta, majd félkézzel átkarolt a derekamnál, a másik kezével összeszedte a cuccaimat, amiket összevásároltam, és a kijárat felé kezdett el vezetni. Velünk jött két benga állat is, a testőrei. Ahogy kiértünk a plázából, letámadtak minket a fotósok, és a riporterek.
- Ki ez a lány?
- Niall, ő az új barátnőd?? - kérdezték ingerülten.
- Niall, Niall, Kérlek, csak egy kérdésre válaszolj!!! - mondta az egyik riporter agresszívan. Niall szótlanul felvette a napszemüvegét, rám is felrakott egyet, mert látta, hogy majd megvakultam a sok fotóstól, akik össze vissza kattingattak. - Ő az új barátnőd??? Mióta vagytok együtt???? - A többi riporter, újságíró is mind erre volt kíváncsi, már nyitottam volna ki a szám, hogy semmi közünk egymáshoz, de Niall erőteljesen rám nézett, ebből levágtam, hogy inkább maradjak csendben. Végre elértünk a kocsiig, Niall besegített, majd gyorsan be ült ő is, és elhajtottunk.
- Ne haragudj... - kért bocsánatot Niall.
- Inkább te ne haragudj... - szólaltam meg egy kis idő mulva... - De meg tudnál állni?? - kérdeztem.
- Igen, persze, de miért? - nézett rám értetlenül.
- Csak állj meg!! - öklendeztem.
Amint Niall megállt az út szélén, én abban a pillanatban kinyitottam az ajtót, és kidobtam a taccsot. Kiszállt a kocsiból, és pont élesbe látta az egészet. Hát mit ne mondjak, más reakciót vártam.
- Úristen, Jól vagy? - jött oda aggódva, és a hajamat tartotta.
- Igen, persze, csak vigyél haza kérlek... - mondtam.
Niall besegített a kocsiba, és elindultunk.
- Megtennél nekem valamit? - kérdeztem. - Itt a telefonom, kérlek hívd Amy-t. Ő majd elmondja a címet.
- Oké... persze... - vette el a kezemből, és már tárcsázta is Amy számát.....

*Amy szemszöge.*

Épp az ágyban ökörködtünk Harryvel, amikor megcsörrent a telefonom. "Maddy hív." - írta ki.
- Szia madd, mi ujság? - szóltam bele vidáman.
- Halló, szia, Amy-t keresem, Te vagy? Én nem Maddy vagyok. Igazság szerint ő most elég kutyául néz ki... épp a kocsiban ülünk, és azt mondta, te majd megmondod a címet, hogy hova vigyem...
- Niall??? - kérdeztem.
- Amy? - szólt bele meglepetten. - Te az az Amy vagy? - kérdezte.
- Igen... De mi baja Maddynek??? - aggódtam.
- Ez hosszú, akkor hozzátok vihetem? - kérdezte Niall.
- Ne, nem Harrynél vagyunk... Már nálunk vagyunk. A cím: Dartford street 205. Siessetek!
- Oké, kb 15 perc és ott vagyok. - mondta Niall, majd letette.
- Mi történt?? - kérdezte Harry aggódva.
- Pontosan nem tudom én se, Niall hívott Maddy telefonjáról. 15 perc és itt lesznek... - magyaráztam a helyzetet Harrynek.

*Niall szemszöge.*

Szegény lány... Fogalmam sincs, mi lehet a baja... biztos nem evett ma túl sokat( ami azt illeti én sem..), vagy csak egyszerűen benyelt valami nyavalyát... Azért remélem semmi komoly. Sietek vele ahogy csak tudok. Meglepő, hogy ő is ismeri Amy-t. Milyen kicsi a világ.....

42. Fejezet

Hellóó!
Itt van az új rész, remélem tetszik!
Mivel szépen betartjátok a komment határt, mostantól EMELÉS! 3-4 komi, és 40 megtekintés a határ minden fejezetre! Utána rakom a következőt! :)
Jó olvasást, és Jóéjt!

*Vick szemszöge.*

 - Egy óra múlva ott vagyok! - mondta Danielle, majd letettük.
Adtam enni Múzsának, majd épp játszottunk, amikor csöngettek.
Kinyitottam az ajtót, Danielle volt az.
- Szia! - mondtam neki, majd megöleltem. Ahogy Amyt is, őt is nagyon megkedveltem. Nem tudom elmondani mennyire hálás vagyok nekik, amiért segítettek megkeresni az én kicsi Múzsámat... Ez a kiskutya a mindenem.
- Szia! - köszönt ő is. - Hoztam egy kis nasit, magunknak, és persze ennek a kis cukorfalatnak is! - mondta, majd megölelgette Múzsát, és a kezembe nyomott egy baromi nagy szatyrot.
- Ó, hát nagyon köszönjük! - mondtam nevetve, majd behívtam Danielle-t.
- Szóval, mit csináljunk ma? - kérdezte Dani kezében Múzsával.
- Hát ha már itt ez a sok nasi... - mondtam, és a szatyort lengettem. - El kéne pusztítani... - mondtam nevetve, és kacsintottam egyet Daninek. - Egy-két film keretében..... - folytattam... - Utána meg elvihetnénk ezt a kis dögöt sétálni, beülhetnénk egy Starbucks kávéra, esetleg egy pizzára... - soroltam.
- Benne vagyok! - mondta Danielle.
Ledobtuk magunkat a kanapéra, a sok nasi kíséretében, amiből persze Múzsa is kapott eleget, és beraktuk a "10 dolog amit utálok benned" című filmet, imádom, ez az egyik kedvencem! Mint utólag kiderült, Danielle-nek is.
Néztük a filmet, és tömtük magunkba a több 1000 kalóriányi édességet.


*Maddyson szemszöge.*
(a plázában)

Mindegyik asztal tele volt, majd kiszúrtam egy üres kétszemélyeset, és szaporáztam a lépteimet, nehogy elfoglalják előlem. Épp a székért nyúltam volna, amikor egy bársonyos kézzel találkoztam. Oldalra néztem, és egyszerűen nem hittem a szememnek.Ő, akit annyira imádok. Épp most, amikor megérintette a kezem, épp most, amikor gyönyörű tengerkék szemei kötéllel fogják az enyéimet, épp most.... Épp most az ájulás kerülget. Legszívesebben a nevét ordítva ugrottam volna a nyakába, aláírásért és fényképért könyörögve, de teljesen leblokkoltam. A szám hirtelen kinyílt, de egyetlen szó sem jött ki rajta. Ő aranyosan rám mosolygott, én pedig éreztem, hogy kimegy a fejemből a vér, és pár pillanat és el fogok ájulni.
- Minden rendben? - kérdezte ijedten. - Nagyon sápadt vagy... - kivette a kezemből a tálcát, lerakta az asztalra, és leültetett a székre.
- Jól vagy? - kérdezte, és mélyen a szemébe nézett.
- Ú-úr Iste-e-en... - jött ki végre valami beszédszerű dolog a számon, bár ezt inkább makogásnak hívják. Itt van előttem Ő, akire mindig is vágytam, én meg csak dadogok itt mint egy papagáj... Nem hiszem el, hogy lehetek ennyire égő?? Csak bámultam rá bambán, mire Ő megint rám villantotta angyali mosolyát. Hirtelen elsötétült minden, és a földön találtam magam...

*Harry szemszöge.*

Láttam Amyn, hogy nagyon megijedt attól a pasastól, aki figyelt minket, így hát gondoltam megpróbálom megnyugtatni a szokásos módszeremmel... (:P)
Ahogy elment a házvezető nő, felkaptam Amy-t, és elkezdtem édesen csókolgatni. Annyira hiányzik már az érintése, az ölelése, a csókja... Hogy újra az enyém legyen, mindenféle gondok nélkül. Hogy arcán ne az ijedség, hanem a boldogság ragyogjon. Most, hogy végre kettesben voltunk, felvittem a szobájába, útközben édesen csókolgattam. Számomra minden egyes csókja, érintése a világot jelenti. Nem tudom mi lenne velem nélküle, Ő a mindenem, az életem! Édes ajka az enyémet kereste, majd amikor megtalálta édesen rátapadt. Testünk egyszerre megremegett, majd végül egy finom csókot lehelt a számra, és hozzám bújt.
- Szeretlek. - mondta.
- Én is nagyon szeretlek kincsem. - mondtam, majd homlokon csókoltam.

41. Fejezet

Sziasztok!
Amint látjátok, a blog egy kicsit új "design"-t kapott, remélem tetszik!
Itt van az új rész, jó olvasást, és komizzatok sokaaat!! xx

Odaadtam a cicának a tejet, majd összeszedtük a cuccaimat, felkaptam Hamy-t, és elindultunk hozzánk.
Amikor Harry leparkolt a házunk előtt, észre vettem, hogy kicsit távolabb, az utca túl oldalán áll egy fekete sötétített ablakú BMW. Alig látszott, de ült benne egy napszemüveges pasas.
- Harry. - mondtam aggódva. - Ne nézz oda, de azt hiszem, valaki figyel minket a túloldalról.
Persze, hogy Harry egyből oda nézett.
- Lehet, hogy megint egy őrült rajongó... - mondta mérgesen. - Maradj a kocsiban, amíg nem érek oda az ajtódig! - mondta, majd kiszállt. Gyorsan átszelte a távolságot, és kinyitotta nekem a kocsiajtót.
- Nyomás be a házba! - mondta, majd a ház felé kezdett el tolni. Berohantunk a házba, ahogy becsuktuk az ajtót, kinéztem az ablakon. A Fekete kocsi lassan elhaladt a házunk előtt, és a napszemüveges férfi nézelődött ki az ablakon keresztül. "Ki ez, és mit akar?" - üvöltötték a gondolataim.
- Jól vagy? - kérdezte tőlem Harry.
- Igen, persze... - mondtam. - Csak aggódom... Nem tudom ki lehet ez...
- Nyugalom. - mondta, majd átölelt.
Harry még felajánlotta, hogy felhívja a rendőröket, de lebeszéltem róla. Nem akarom, hogy a banda miattam belekeveredjen egy rendőrséges ügybe. Beszéltem a házvezetőnővel, majd amikor elment, Harry felkapott, édesen csókolgatott, és a hálószobám felé kezdett el vinni......

*Vick szemszöge.*
Napok óta nem hallottam Amyről. Egész nap egyedül voltam itthon, gondoltam felhívom.
"A hívott szám jelenleg nem kapcsolható." - Szólt a hang. Biztos elfoglalt...
- Szia Amy, Vick vagyok! Csak gondoltam csörgök, hogy összedobhatnánk valamikor egy csajos napot! Ha ráérsz, hívj fel! Szia. - mondtam a hangpostájába, mjad letettem.
Már hívtam is Danielle számát, aki egy csörgés után fel is vette.
- Halló?
- Szia Danielle, Vick vagyok! - köszöntem.
- Á, szia Vick!
- Nem zavarlak?
- Nem, dehogy!
- Figyelj, egész nap egyedül vagyok itthon Múzsával, gondoltam elvihetnénk sétálni, és közben dumálnánk meg beülhetnénk valahova... - ajánlottam fel. - De csak ha van kedved.
- Szuper ötlet! - mondta Danielle. - Na és mikor?
- Egy óra múlva nálam? - kérdeztem.
- Tökéletes!
- Hát akkor ezt megbeszéltük. - mondtam.
- Egy óra múlva ott vagyok! - mondta Danielle, majd letettük.

*Maddyson szemszöge.*
Épp a plázában vásárolgattam, vettem 1-2 felsőt, meg egy tök jó gatyát. Nagyon megéheztem, úgyhogy a kajáldák felé vettem az irányt. Útközben vettem egy Starbucks kávét, majd tovább sétáltam, amikor kiszúrtam a Nando's-t. Imádok ott kajálni, ez a kedvenc kajáldám! Vettem mindenféle finomságot, mindent rápakoltam egy tálcára, majd elindultam asztalt keresni. Mindegyik asztal tele volt, majd kiszúrtam egy üres kétszemélyeset, és szaporáztam a lépteimet, nehogy elfoglalják előlem. épp a székért nyúltam volna, amikor egy bársonyos kézzel találkoztam.....

"Perfect Two.♥"

1. Imádom ezt a számot.
2. Harry és Louis rohadt cukik együtt. (mint barátok....)
3. Nemtudok harmadikat, csak annyit, hogy imáddooooooooooooooooomökeeet.*_*

"You're the apple to my pie
You're the straw to my berry
You're the smoke to my high
You're Louis and I'm Harry♥"

40. Fejezet

Itt az új rész, remélem tetszik! :)
A következő rész akkor jön, ha meg lesz a 2 komment és a 30 megtekintés. Puszii. x

*Amy szemszöge*
Reggel arra keltem, hogy csörög a telefonom. "Anyu hív."
- Hallo - szóltam bele kómásan.
- Szia kicsim, csak azért hívlak, hogy szóljak, ma este már otthon leszek! Remélem minden rendben!
- Szia anyu! - dörzsöltem a szemem mosolyogva. Olyan régen hallottam már a hangját... - Persze, itt minden oké. - mondtam. - Hánykor ér be a géped? Kimegyünk eléd a reptérre...
- Jólvan, azt nagyon megköszönném.  Este fél 10-kor ér Londonba. Na de most le kell tennem, mert még sok dolgom van. Majd akkor este találkozunk! Szia kicsim!
- Szia anya. - elköszöntem, majd letettem.
- Ki volt az? - kérdezte álmosan Harry.
- Csak anyu. - mondtam, majd adtam a szájára egy puszit, fel akartam kelni, amikor a derekamnál fogva megfogott, és visszahúzott maga mellé. Szorosan oda bújtam a mellére, ő átkarolt mind a két karjával, és adott a fejemre egy puszit.
- Mikor jön? - kérdezte Harry.
- Fél 10-kor ér be a gép... - mondtam szomorkásan. Persze nagyon hiányzik már anyu, de ez volt életem leges-legszebb hete, és most, hogy anyu vissza jön, ennek vége, nem lehetünk Harryvel egész nap együtt. - Kimegyünk majd érte? - kérdeztem.
- Igen, persze - mondta, majd adott még egy puszit.
- Valamikor el kéne indulni hozzánk, beszélnem kéne a házvezető nővel.. - Harry adott egy édes csókot a számra, majd felkelt, és a fürdőszoba felé kezdett el húzni.....
Letrusoltunk, majd felöltöztünk, összeszedtem a cuccaimat, és elindultunk lefelé. A lépcsőn ezzel az aranyos kis cicával találkoztunk. Felvettem a kezembe, és Harry felé fordultam.
- Mi lesz vele? - kérdeztem szomorúan.
- Hát... - gondolkozott el. - Úgy gondolom, hogy mi mindent megtettünk azért, hogy megtaláljuk a gazdáját... Már napok óta nem jelentkezik érte senki. Szóval... - húzta az időt, engem meg már majd megevett a kiváncsiság, hogy kibökje, amire gondol.
- Bökd már kiiiiii... - mondtam.
- MEGTARTJUUK!! - mondta ünnepélyesen.
- Igen? Tényleeeg?? ÚÚristeeeeeen... - ugráltam örömömben. Eldobtam a táskám, és megöleltem mire ő édesen megcsókolt. Arra eszméltem, hogy valami csiklandozza a lábam. A kiscica dörgölőzött a bokámhoz, és dorombolt.
Felvettem a kezembe, és lementem a lépcsőn.
- Biztos éhes... - mondta Harry.
- Mielőtt elmegyünk, adok neki enni, jó? - kérdeztem.
- Oké. - mondta Harry mosolyogva.
Épp a tejet melegítettem, amikor eszembe jutott valami.
- Harryyyy.. - rohantam be a nappaliba.
- Mondjad kicsim. - nézett rám értetlenül.
- Kitaláltam egy nevet neki. - mondtam, és a kiscicára mutattam.
- Egy ideje én is ezen agyalok, de semmi  különleges nem jut az eszembe... - mondta Harry.
- Mit szólnál a Hamy-hoz? - kérdeztem. - Kis éhenkórász, picit duci is, és Harry és Amy-ből tevődik össze. - mondtam mosolyogva.
- Tökéletes! - mondta nevetve, majd megcsókolt.
- ÓÓÓ... a tej! - hagytam ott Harry-t, aki nevetve nézett utánam, ahogy rohanok a konyha felé.
Odaadtam a cicának a tejet, majd összeszedtük a cuccaimat, felkaptam Hamy-t, és elindultunk hozzánk........

39. Fejezet

Halihóó!
Meghoztam az új részt, jó olvasást! xx
 

 - Ne nevess Eleanor, ez halál komoly! Én már nem szeretlek téged!! Köztünk vége mindennek, ennyi volt, nem akarlak látni többet! - mondta Louis azzal Besétált a házba, és rácsukta Eleanorra az ajtót
- Haver, biztis vagy ebben? - kérdeztem tőle.
- Igen Harry, egyszerűen már nem bírom elviselni! Most jött el az ideje annak, hogy véget vessek ennek a kapcsolatnak.
- Te tudod... - mondtam, átkaroltam, és besétáltunk a nappaliba. Amy ott ült a kanapén, és nézte a TV-t. Louis leült mellé, én pedig átkaroltam a nyakát hátulról és adtam neki egy puszit.
- Amy, kérlek ne haragudj... Minden az én hibám..- szólalt meg Louis, és könnyek szöktek a szemébe. - De ígérem, nem fordul elő többet!
- Jaj, Louis, ez nem a te hibád! - mondta neki Amy.
Ráraktam Lou vállára a kezem
- Figyelj haver, ez az egész, ahogy El viselkedett, csak őt minősíti, nem neked kell bocsánatot kérned. És szeretném ha tudnád, hogy mi melletted állunk, akármi van! - miközben ezt mondtam, ránéztem Amyre, aki bólintott egyet, és rámosolygott Louisra. Louis elsírta magát, és megölelt mindkettőnket.
- Köszönöm, hogy számíthatok rátok! - mondta, majd a könnyeit törölgette.
- Amy, én még mindíg le vagyok blokkolva... - szólaltam meg egy kis idő múlva.
- Mert? - nevetett Amy.
- Én már azt terveztem, hogy közétek ugrok, de te egy mozdulattal simán elintézted El-t.
- Igen, ezen én is ledöbbentem - mondta Lou nevetve.
- De egyben büszke is vagyok rád! - mondtam, majd adtam neki egy puszit. - Milyen kis harcias barátnőm van... - nevettem, mire Amy mosolyogva oldalba bökött.
- Nekem tudod mi tetszett? - kérdezte Amytől Louis.
- Na mi?
- Az, hogy te egyáltalán nem szidtad El-t, nem beszéltél vele csúnyán, se hangosan, még is Ő ment el innen sírva!
- Igen! - helyeseltem.
- Őszintén, még mindíg nem tudom, hogy miért utál ennyire... - mondta Amy elgondolkodva.
- Hát azt én se... De ne is foglalkozz vele! - mondtam.
- Szerintem csak rá akarja fogni a helyzetre, hogy "ez" miatt romlott meg a kapcsolatunk, közben ez egyáltalán nem a te hibád... Nekünk már régóta nincs közös "életünk". Mindenesetre örülök, hogy megtettem ezt a lépést. Harrynek igaza van, ne foglalkozz vele! Remélem El végre magába néz egy kicsit... - mondta Louis, és letörölte a könnyeit.

*Amy szemszöge.* 
Harry felajánlotta Louisnak, hogy aludjon itt, mert szegény nagyon ki volt borulva Eleanor viselkedése miatt... Ők még beszélgettek, de én elvonultam fürdeni. Beültem egy kád forró vízbe, és teljesen a gondolataimba merültem.
"Ma minden voltam. Ribanc, Kurva, Csitri... Őszintén nem tudom, hogy mi baja van velem Eleanornak. Mit tettem amiért ennyire utál??? Amikor berontott a házba, szó szerint gyilkos szemekkel nézett rám. Aztán meg megpróbált nekem jönni... Ez a lány meg van kattanva! Nem is értem, hogy Louisnak, aki egy nagyon kedves, érzékeny srác, hogy lehetett egy ilyen utálatos barátnője. Persze ez igazán nem az én dolgom... Nagyon sajnálom, hogy Louissal ilyen csúnyán ért véget a kapcsolatuk, de van egy olyan érzésem, hogy nem most hallottunk utoljára róla..." - Gondolatmenetemet Harry szakította meg, amikor egy édes puszit nyomott a homlokomra. Észre se vettem, hogy bejött a fürdőszobába. Levetkőzött, majd bebújt mellém a kádba. Édesen elpancsoltunk, és kibeszéltük a dolgokat.
- Amy. Mostmár elmondod, mi bántott annyira délután? - kérdezte Harry.
- Hát.. - fogalmam sem volt, hogy mondjam el neki... -Tudod, nagyon zavarnak Zayn megjegyzései a magánéletünkkel kapcsolatban... - épp meg akartam kérni, hogy beszéljen vele, amikor közbe vágott.
- Beszélek vele, ígérem. - mondta mosolyogva. Eszméletlen, hogy Harry még a gondolataimat is kitalálja.
- Köszönöm! - mondtam, majd adtam a szájára egy édes csókot.

*Louis szemszöge.*
Harryvel és Amyvel estig beszélgettünk, jó volt végre kiadni valakinek a sok gondot, ami El miatt a vállamat nyomja. Harry nagyon rendes volt, megengedte, hogy itt aludjak egy ideig, így legalább nem kell El képét néznem, és az idegesítő megjegyzéseit, papolását hallgatnom. Őszintén sokkal jobban érzem magam, hogy kibeszéltem a dolgokat Harryéknek, de nagyon rosszul érzem magam azért, ahogy Eleanor viselkedett. - "Mindenért én vagyok a hibás." - ismétlődött újra és újra ez az egy kis mondat a fejemben, és éreztem, hogy kigördül egy könnycsepp... Fogalmam sincs, mit rontottam el, és miért hagytam, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Itt fekszek ezen az ágyon, nem tudom, hol van most El, de őszintén, ebben a pillanatban nem is hiányzik.